Írások

A rendszerváltoztatás története a szabadság visszaszerzésének története: az 1956-os forradalom követeléseinek valóra váltása.

Henryk Sławik és id. Antall József kapcsolata a II. világháború éveinek egyik legkülönlegesebb férfibarátsága. Helytállásukkal, tetteikkel az ezeréves lengyel–magyar-barátság történetének lapjaira végleg beírták nevüket. Tudom, ezek nagy szavak, de tudatosan élek velük. Ez a két ember öt éven keresztül viselte gondját több tízezer menekültnek, megmentettek több ezer zsidót, s végül egyikük az életét is feláldozta a másikért!

„Kék szeme van, égő kék szeme és idenéz a mellkasomba, a szívem mélyéig, valami gyermeki félmosoly bujkál az ajkán, kölykök vagyunk, akkor még halhatatlan gyerekek” – így emlékezett vissza Gyurkovics Tibor író egykori osztálytársára és jó barátjára, Antall Józsefre. 1942-ben találkoztak először a Budapesti Piarista Gimnáziumban az akkor 7 éves fiúk.

A kommunista titkosszolgálat 1957 és 1989 között folyamatosan megfigyelte. Attól kezdve pedig haláláig, sőt azt követően is a politikai ellenfelek kereszttüzében állt. Még három évvel ezelőtt is olyan támadás indult ellene, ami hajdani politikustársait arra indította, hogy antalljozsef.igytortent.hu cím alatt az interneten cáfolják a miniszterelnök tevékenységével kapcsolatos tévhiteket és rágalmakat. Mára a támadások elcsitultak, s úgy tűnik, hogy huszonöt évvel a halála után érdemeit már hajdani ellenfelei és kritikusai is elismerik.

A vitorlázás mesterségét pusztán alapfokon ismerők is tudják, hogy széllel szemben is lehet haladni. Természetesen nem teljesen a szél ellen, hanem annak irányát cikcakkban keresztezve és szükségszerűen fordulatokat végrehajtva, a célhoz minden manőverrel közelebb érve. Ezt a műveletet cirkálásnak (kreuzolásnak) nevezik, a vitorlásversenyek legtaktikusabb része a cirkálószakasz teljesítése. Antall József és kormánya 1990-től úgy haladt előre programjának megvalósítása során, mint a széllel szemben vitorlázó hajó, cirkálva, az egyik fordulatot sikeresen, a másikat rosszabbul teljesítve, de a pontosan meghatározott célt minden körülmények között szem előtt tartva.

Részlet Kónya Imre ...ÉS AZ ÜNNEP MINDIG ELMARAD? Történetek a rendszerváltástól napjainkig című könyvéből

„Ha ma nem is, de később biztos méltányolják, amit tettem.”

Apámhoz közeli jó viszony fűzte idősebb Bush elnököt.