A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

A Miniszterelnöki Hivatal jogelődje Lázár György miniszterelnöksége alatt? a Minisztertanács Titkársága volt, amely az alkotmányjogi és politikai szempontból is viszonylag gyenge Kormány? mivoltából fakadóan kellően szűk tevékenységi körrel működött, ellátva a mindenkori kormányhivatali apparátus legalapvetőbb funkcióit. E feladatok lényegében kimerültek a Kormány, mint testület érdemi, szakmai és fizikai (pénzügyi és műszaki) működése feltételeinek biztosításában – mint pl. a kormányülések előkészítése, beleértve az előterjesztések ügyrendi vizsgálatát, az ülés jegyzőkönyvének elkészítését, a döntések véglegezését és kihirdetéséről való gondoskodást –, a döntéselőkészítésben, valamint a hivatalos lapok szerkesztésében és az állami vezetők személyzeti ügyeinek intézésében.? E „visszafogott” tevékenységi kör az akkori politikai berendezkedésnek és viszonyoknak teljesen megfelelt, hiszen a politikai döntések az MSZMP vezető testületeiben születettek meg, ami miatt a Kormány csak adminisztratív – és a szó klasszikus értelmében is csak – végrehajtói szerepet töltött be. Ennek volt betudható az is, hogy a Minisztertanács csak kéthetente ülésezett (a közbenső héten az MSZMP Politikai Bizottsága tartott ülést, és az itt megtárgyalt fontosabb előterjesztések és döntések kerültek a rákövetkező héten a Kormány asztalára). A jelentősebb kormánydöntéseket, így különösen a törvényjavaslatokat mindig megelőzte az állampárt vezető testületeinek döntése, amitől értelemszerűen a Kormány már nem is térhetett el. Abban az időben a fontosabb minisztériumok, mint pl. Belügyminisztérium (BM), a Honvédelmi Minisztérium (HM), az Igazságügyi Minisztérium (IM) és a Külügyminisztérium (KüM) közvetlen pártirányítás alatt álltak, ezért az e tárcák előterjesztései előbb mindig a Pártközpont számára készültek és kerültek előterjesztésre, és csak az ottani elfogadásuk esetén – gyakran változtatás nélkül, csak a borítólap lecserélésével – kerültek a Kormány elé.

A Kormány (akkori nevén: Minisztertanács) és a kormányhivatal (a Minisztertanács Titkársága) visszafogott működésének másik oka volt az, hogy akkor még működtek a miniszterelnök-helyettesek által irányított, a Kormány nevében döntéshozatalra is feljogosított kormánybizottságok.?

Szintén jelentős hatással volt a visszafogott működésre az is, hogy az akkori Országgyűlés gyakorlatilag alig ülésezett. Volt, hogy egy évben csak két napra ült össze a parlament, a tavaszi és az őszi ülésszakra.? A legmagasabb szintű jogalkotást – az Országgyűlést csaknem korlátlan helyettesítő jogkörében – a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletek meghozatalával végezte. Ennek is köszönhetően 1976-1986. között pl. mindösszesen csak 52 db. törvény, ugyanakkor törvényerejű rendeletből 348 db. született. Ezen a téren jelentős változás még az „átkos”, vagyis egypárti rendszerben a jogalkotási törvény hatásának köszönhetően 1988-ban és 1989-ben következett be.? 1988-ban az Országgyűlés a most már több hetes tavaszi és őszi ülésszakán 27 db., míg 1989-ben – elsősorban a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak és az ott született megállapodás eredményeként – már 58 db. törvényt fogadott el.