A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök 1990. május 2-án kérte fel kormányalakításra az április 8-ai, a választás második fordulójában győztes MDF elnökét, dr. Antall Józsefet?. Miután ez a felkérés a választás második fordulójának estéjén is már biztosra volt vehető, ezért Antall már a választási győzelmet követő napokban elkezdte a felkészülést és az előkészületeket a kormányfői feladatok tényleges ellátására.

Antall József miután 1990. április 17-én felkért a kormányhivatal vezetésére és a felkérést elfogadtam, azonnal feladatokat is adott ki, amelyeket Bogdán Tiborral (aki ekkor az Igazságügyi Minisztérium közjogi területért felelős miniszterhelyettese volt, majd az Antall-kormány megalakulását követően az IM közigazgatási államtitkára lett), valamint egyes tervezetek esetében néhány jogász végzettségű, MDF-es, az Országgyűlésbe bekerült képviselő bevonásával (Salamon László, Balsai István, Kónya Imre, Kutrucz Katalin) el kellett készítenünk pár olyan törvénytervezetet, amit majd a hamarosan megalakuló új Országgyűlés azonnal el is fogadhat. A témánk szempontjából kifejezetten nagy jelentőséggel bírt ezek közül az Alkotmány újabb módosítása, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló?, valamint e könyv Bevezetőjében is már említett, az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló törvény.?

Antall József bár nem volt jogvégzett, de hallatlan nagy közjogi műveltséggel és nemcsak történelmi, hanem a kor nemzetközi gyakorlatát és közjogi megoldásait ismerő szaktudással is rendelkezett. Később – különösen halálát követően – több kritika is érte (szerintem érdemtelenül és igazságtalanul!) amiatt, hogy kormányfői ténykedése során túlzottan tekintettel volt az alkotmányos jogállam elveire, az Alkotmány rendelkezéseinek betartására.

1990 áprilisában még csak MDF elnökeként fogalmazta meg számunkra (a már említett Bogdán Tibornak és nekem), hogyan képzeli el a minisztériumok szakmai és politikai vezetését, a két szféra egyértelmű szétválasztását, valamint elvárását a kormányzása alatt működő közigazgatási szakember gárdával szemben. Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozása (amely átmeneti jellegének ellenére még is 1997. július elsejéig hatályban maradt) teljesen új minisztériumi vezetői kart és tisztségeket vezetett be, meghatározva az egymáshoz való viszonyukat is. Ezt azért is érdemes majd külön is egy kicsit tüzetesebben megnézni, mert ebből is egyértelműen kiderül, hogy a néhai miniszterelnöknek milyen elképzelései voltak a központi közigazgatás vezérkaráról, annak szerepéről, ami természetesen érvényesült a kormányhivatalának működése során is.

A jövendő miniszterelnök gyakran megosztotta velünk elképzeléseit arról is, hogy a Kormánya keretében milyen minisztériumok működjenek, sőt még azon dilemmáit is, hogy az adott minisztériumokat kik vezessék, és hogy a koalíciós kormányzás a gyakorlatban hogyan érvényesüljön, illetőleg hogyan tükröződjön az egyes tárcák politikai tisztségeinek betöltésénél.?