A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

Antall József 1990. május 2-tól, amikor is hivatalosan is megkapta kormányalakításra a felkérést, miniszterelnök-jelölt volt, hivatalosan is megkezdhette a kormányalakítás előkészületeit, amely 1990. május 23-ig tartott. Ez a felkéréstől számított három hét viszont kellően kaotikusan telt el.

Miközben az Országgyűlés folyamatosan ülésezett, amin Antall József is rendszeresen részt vett, a jövendő kormánykoalíció létrehozása, valamint az ezzel kapcsolatos személyi kérdések egyeztetése mellett a miniszterelnök-jelöltnek el kellett készítenie a kormányprogramját is.

Ma már talán sokan nem is emlékeznek arra, hogy ez a három hét is már milyen iszonyú támadásokkal telt el a média és az ellenzék részéről azért, hogy Antall miért késlekedik olyan sokat a kormányalakítással. Csak csendben jegyzem meg, hogy a felkérés és a kormányalakítás között eltelt 21 nap a későbbi kormányalakításokhoz képest kifejezetten rövid időtartamnak számít, az igazsághoz azonban az hozzátartozik, hogy ezt akkor még nem lehetett tudni.

Azt viszont lehetett tudni, amire a kritizálók egyáltalán nem voltak tekintettel, hogy ez alatt a 21 nap alatt kellett a koalíciós partnerekkel, az FKgP-vel és a KDNP-vel leegyeztetni és eldönteni a személyi kérdéseket, vagyis felálló új minisztériumok felső vezetői körét. Először vizsgázott az az új alkotmányos szabályozás is, hogy a miniszterelnök személyéről és a kormányprogramjáról az Országgyűlés együttesen dönt, vagyis ez idő alatt el kellett készülnie a kormányprogramnak is (ami szintén új intézmény volt a kormányalakítás folyamatában), amit természetesen a jövendő koalíciós partnerekkel, is le kellett egyeztetni. A kormányprogram elkészítéséhez viszont még nem állt rendelkezésre szakmai, minisztériumi apparátus. A miniszterelnök-jelölt összesen három embert tudott csak fizikailag áthozni magával az MDF-ből a Parlamentbe, ahol – ahogy már említettem – Kiss Elemér gesztusának köszönhetően elfoglalhatta a Minisztertanács Hivatala vezetőjének irodáját és titkárságának két szobáját.

Ebben a három hétben én is – mint a kormányhivatal jövendő vezetője - sajátosan kétlaki életet éltem. A feladatokért minden nap – akár többször is - átmentem az Igazságügyi Minisztériumból (ami akkor még a Szalay utcában székelt) a Parlamentbe, de miután ott nem tudtam még leülni sem, ezért dolgozni mindig visszamentem a minisztériumi szobámba.

A kormányprogram, amit alapvetően MDF-es országgyűlési képviselők (jövendő miniszterek) készítettek néhány minisztériumi szakember önkéntes segítségével, május közepére össze is állt, de azt a koalíciós egyeztetést követően még több száz példányban sokszorosítani is kellett. Közben a miniszter-jelölteknek az illetékes országgyűlési bizottság előtt meghallgatását is meg kellett szervezni, ami apparátus nélkül szintén nem volt egyszerű dolog. Mindezek ellenére 1990 május 22-én az Országgyűlés meg tudta kezdeni a jövendő Antall-kormány programjának vitáját, és másnap meg tudta tartani a miniszterelnök személyéről és programjáról a szavazást is.

1990. május 23-án este, több évtized után újra megalakulhatott egy demokratikusan és szabadon megválasztott kormány, amivel lezárult a rendszerváltozásnak egy újabb nagy szakasza. Akkor ennek a történelmi ünnepi pillanatnak a hatása alá kerültek nemcsak a kormánypárti, hanem még az ellenzéki képviselők is. Az ülésteremben mindenkinek az arcán látszott a meghatódottság, még azokén is, akik a vitában a kormányprogramot kifejezetten élesen és kritikusan támadták. Antall József egy nagyszerű miniszterelnöki székfoglaló beszédet tartott, amibe azért nagyon csúnyán belerondított az, hogy a Magyar Televízió akkori vezetése nem átérezve a történelmi pillanat jelentőségét, megszakította az akkorra már megválasztott miniszterelnök beszédének közvetítését egy sportesemény közvetítése miatt.

A miniszterelnök személyéről és programjáról történt szavazás után, még az első miniszterelnöki beszéd előtt az ideiglenes köztársasági elnök, Göncz Árpád aláírta az előre elkészített, Antall által a szavazás után közvetlenül aláírt, a miniszterek kinevezésére vonatkozó miniszterelnöki javaslatokat?, ami után megtörténhetett az Antall-kormány hivatalos beiktatása is, vagyis a kormány tagjainak Országgyűlés előtti eskütétele.