A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

A Miniszterelnöki Hivatal elnevezést először az 1990. május 22-én hatályba lépett az államtitkárok jogállásáról szóló 1990. XXXIII. törvény említi. A Hivatal konkrét feladatait viszont csak a másfél hónappal később kihirdetett, a Miniszterelnöki Hivatalról szóló 2/1990. (VII. 5.) korm. rendelet határozta meg. A feladatokat nem csak a jogi szabályozás, hanem a ténylegesen kialakult gyakorlat alapján mutatom be.

A MEH legfontosabb feladata – ami már a megváltozott nevéből is következett – a miniszterelnök részére végzett tevékenység volt. Ez a tevékenység mind szakmai, mind politikai döntéselőkészítést is jelentett.

A miniszterelnök napközben a miniszterelnöki tisztségből adódó feladatait látta el. Ennek keretében vett részt az Országgyűlés ülésein, fogadta a hivatalos vendégeit, illetőleg tett eleget a különböző hivatalos programoknak, meghívásoknak. Napközben általában nem is igen lehetett őt zavarni, hozzá bejutni. Csak néhány személy volt felhatalmazva – köztük én is –, hogy ha úgy ítélték meg az ügy fontosságára tekintettel, akkor gyakorlatilag bármilyen miniszterelnöki program közben bemehettek hozzá?, de ez tényleg csak kivételes jogosultság volt, és ennek megfelelően valóban csak kivételesen élt ezzel az ember. Emiatt sokáig csak esténként, a hivatalos programok lebonyolítása után az ún. stábbal (amit a bizalmi munkatársai alkottak) beszélte meg az aznapi történéseket és a másnapi programot, valamint adta ki a feladatokat. E stábba tartozott a Miniszterelnöki Titkárság vezetője, Rózsa Marianna, a kabinetirodáról Forrai István és Szentgyörgyi András, valamint én, mint a Hivatal vezetője. A stáb a miniszterelnök kívánságára esetileg kiegészült Matolcsy Györggyel, Kodolányi Gyulával és Müller Györggyel is. Később, amikor Marinovich Endre lett a kabinetfőnök, természetesen ő is állandó tagja lett e szűk vezetői stábnak.?

A Hivatal feladatai közé tartozott a kormányülés napját megelőző este a miniszterelnök felkészítése a soron következő kormányülésre is. Elsősorban a Jogi és Parlamenti Titkárság munkatársai vagy maga az általános helyettesem, Müller György készített komplex (törvényességi, jogi és gazdaságpolitikai szempontú) szakvéleményt, természetesen a tárgyhoz értő más szervezeti egységek munkatársainak bevonásával.

A fentieken túl természetesen a Hivatal ellátta a miniszterelnök által esetileg meghatározott feladatokat is. A politikailag is érzékeny, de szakmai feladatokat általában személyesen én kaptam. Ilyen feladat volt pl. a miniszterelnök alkotmányjogi üzeneteinek „tolmácsolása” a köztársasági elnöknek, valamint a köztársasági elnök ténykedésével vagy épp a nem cselekvésével kapcsolatban készült alkotmánybírósági beadványok? aláírásra előkészítése, amelyek elkészítésébe - a bizalmas jellegük és sürgősségük miatt - a titkárságvezetőmön kívül másokat általában nem is vontam be, amiért pl. az általános helyettesem mind a mai napig kifejezetten hálás.?