A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

Az Antall-kormány működése nagyban különbözött a korábbi Minisztertanács működésétől. Nemcsak abban, hogy a kéthetenkénti üléseket felváltotta a hetenkénti, minden csütörtökön megtartott ülés, hanem abban is, hogy a kormányülés volt az Antall-kormány időszakában a legfőbb politikai döntéshozó, valamint egyben a koalíciós egyeztetés fórumának is a helyszíne. Antall József nem véletlenül igyekezett a Kormány tagjává kineveztetni a koalíciós partner pártok elnökeit? is, ugyanis ezzel egyben meg is spórolt egy koalíciós egyeztetési fórumot is. A politikailag kényesebb és nagyobb jelentőségű ügyekben a miniszterelnök a koalíciós pártelnök kormánytagokat nem csak miniszterként, az adott tárcájuk képviseletében nyilatkoztatta meg, hanem pártelnökként is. Emiatt a kormányülések gyakran koalíciós egyeztetési fórummá is alakultak, és a miniszterelnök tudatosan hagyta is, hogy a koalíciós partnerek mindent elmondhassanak az adott ügy kapcsán, hogy később az a vád ne érhesse, hogy a döntés előtt nem hangzott el minden politikai érv, szempont. Erre hivatkozva viszont aztán nyugodtan kérhette is az elfogadott kormánydöntés parlamenti megszavazását vagy végrehajtását a koalíciós partnerektől, illetőleg ezek esetleges elmaradásakor ezt határozottan és kellő eréllyel számon is kérte.?

A kormányülések részben a fenti ok miatt is hihetetlen hosszúak voltak. Csütörtökön 10 h-kor kezdődtek az ülések, és bizony gyakran másnap, vagyis pénteken hajnali 2-3 h. körül értek csak véget. Persze el kell ismerni azt is, hogy kezdetben a nagyon hosszúra nyúlt üléseknek oka az is volt, hogy a Kormány tagjai – tisztelet a kivételnek – nem voltak profi politikusok, különösen nem gyakorlott kormányzati emberek?. Voltak olyan miniszterek, akik a napirendjüknél szó szerint próbálták felolvasni az írásos előterjesztésüket, amit a miniszterelnök észlelve viszonylag hamar leállított.? Többször előfordult az is, hogy a miniszterek a kormányüléseken próbáltak jogszabályt szövegezni. Az igazság az, hogy el kellett telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy a Kormány tagjai megtanulják azt, hogy az előterjesztésüknek csak a lényegét, valamint az azzal kapcsolatban esetleg fennmaradt vitás vagy eldöntendő kérdéseket ismertessék. Az első időszakban problémát okozott az is, hogy nem volt kiforrott rendje az előterjesztések Kormány elé kerülésének sem, ami miatt sürgősségre vagy az ügy fontosságára hivatkozva gyakran előfordult „zsebből előhúzott” előterjesztés? is, amit a Kormány tagjainak többsége előzetesen nem is ismert. Ilyenkor az idő nagy része azzal a vitával telt el, hogy tárgyalható-e egyáltalán az előterjesztés, majd, ha igen volt a döntés, akkor az előterjesztés tartalmának megismerésével. Ezen a kifejezetten rossz gyakorlaton a miniszterelnök kisebb-nagyobb sikerrel folyamatosan próbált változtatni, de az igazi pozitív áttörést csak a később, a kormányülések szakmai előkészítésére létrehozott közigazgatási államtitkári értekezlet, valamint a Gazdasági Kabinet intézményének bevezetése és hatékony működése, továbbá a kormányelőterjesztések elkészítése során a szigorúan betartatott egyeztetési? és előterjesztési rend hozta meg.

Az éjszakába nyúló kormányüléseket legjobban a miniszterelnök bírta. Éjféltáj bizony jónéhány miniszter már elbóbiskolt, és amikor ezt a miniszterelnök észlelte, akkor mindig tett vagy mondott valami olyat, amitől az egész társaság felébredt és felvidult, és ébren tudta még tölteni a hátralévő egy-két órát.

A Miniszterelnöki Hivatalról szóló kormányrendelet? nem tesz arról említést, hogy a kormánydöntések meghozatalában, magán a kormányüléseken is – a miniszterelnök általános vagy eseti döntése alapján – a Hivatal vezető munkatársai is tevékenyen részt vettek, illetőleg részt vehettek. A MEH vezetőjének, vagyis nekem – akadályoztatásom esetén az általános helyettesemnek – minden napirendi pont tárgyalása elején ismertetnem kellett a közigazgatási államtitkári értekezletnek az adott kormányelőterjesztéssel kapcsolatos döntését, javaslatát. A miniszterelnök emellett is rendszeresen kikérte a kormányülésen a jogi, közigazgatási vitás kérdésekben a szakmai véleményünket, illetőleg állandó meghívottként jogunk volt hozzászólni más napirendi témákhoz is. Ugyanez a jog és lehetőség megillette a kabinetfőnököt, Marinovich Endrét, valamint helyettesét, Forrai Istvánt, továbbá a Tanácsadó Testület vezetőjét, Kodolányi Gyulát is.