A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

A Miniszterelnöki Hivatal történetének bemutatását kénytelen vagyok a politikai és szakmai apparátus viszonyával kezdeni, ugyanis az, különösen a kezdeti időszakban, finoman fogalmazva is egyáltalán nem volt felhőtlen. Ez már az első napokban is kellően érezhető volt. A kormányhivatal addig – ahogy Müller György a korábbi, az 1985-89. közötti kormányhivatalt jellemzi az egyik könyvében – „a béke és nyugalom szigeteként a központi igazgatás vonzó, elegáns, arisztokratikus és sajátos módon a politikához sem igazán közel eső munkahelye volt.”?

Erre 1990 májusában mi történt? Megalakult egy többpárti parlament, amelyik rohamtempóban igyekezett a rendszerváltoztatás előtt még megoldatlan törvényhozási feladatokat teljesíteni. Ennek érdekében gyakorlatilag folyamatosan ülésezett az Országgyűlés (1990 nyarán nem is ment nyári szabadságra), ami viszont azt is eredményezte, hogy a parlamentet „etetni” kellett, folyamatosan el kellett munkával, elfogadásra váró törvényjavaslatokkal látni, ami megnövekedett munkaterhet jelentett a Hivatal apparátusa számára is. Továbbá egy ellenzéki párt elnöke, az apparátus számára addig igazából ismeretlen személy lett a kormányfő. Ellenzéki pártok, az MDF, a Független Kisgazda Párt (FKgP) és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alkottak koalíciós Kormányt?, amelynek tagjai a miniszterelnökön és az egyes minisztériumokat irányító minisztereken túl tárca nélküli miniszterek? is a tagjai lettek, akik a titkárságaikkal együtt a kormányhivatal szervezetébe épültek be. Ráadásul ez a Kormány - az elődjétől eltérően - a folyamatosan működő Országgyűlés, valamint a kormányzati feladatok sokasága és sürgőssége miatt a korábbi kéthetente történő ülésezés helyett ezentúl hetente (minden csütörtökön) tartott ülést.?

Ahogy már említettem, a politikától való távolság is egycsapásra megszűnt, hiszen az új miniszterelnök személyében egyben a legerősebb kormánypárt elnöke is, így a politikai döntéshozatali központ is - amely korábban az állampárt központi székházában? volt - beköltözött a Parlamentbe. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ez utóbbi nem járt együtt azzal, hogy kormányhivatal szakmai apparátusának bármilyen pártpolitikai feladatot kellett volna teljesítenie, vagy bármilyen pártpolitikai elvárásnak megfelelnie. Antall József miniszterelnökként soha nem fogalmazott meg ilyen elvárást, sose volt (legalább is azokban az években) a Hivatalban való megmaradásnak vagy bármilyen vezetői tisztség betöltésének feltétele a pártpolitikai lojalitás. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy a Hivatal apparátusának döntő része valamikor az MSZMP-nek tagja volt (egy időben enélkül nem is lehetett a Hivatalba kerülni munkatársként), emiatt senkinek nem esett bántódása, emiatt senkit nem küldtem el a Hivataltól. Sőt Szilvásy György pl. volt MSZMP és aktív MSZP tagként lett a Hivatal helyettes államtitkára.?

A politikai és szakmai apparátus közötti viszony nem túl harmonikus kezdeti alakulására hatással volt az MDF választási kampányának félreértelmezett (ha az MDF radikálisainak későbbi megnyilvánulását vesszük alapul, akkor talán mégis helyesen értelmezett) egyik fő szlogenje is, a „Tavaszi nagytakarítás”, ami bizony komoly félelmet keltett az apparátusban. Ez csak akkor múlt el, amikor június elején egy – a személyzeti főnököm által kezdeményezett és szervezett – állománygyűlésen sikerült ismertetnem a miniszterelnök ezzel kapcsolatos, az enyémmel egyező – álláspontját, miszerint az MSZMP tagsági múltja miatt senkinek nincs félnivalója, mindenki megmaradhat a helyén, amennyiben szakmailag és emberileg tisztességesen, az országhoz és a Kormányhoz lojálisan végzi a munkáját. Miután az elkövetkező napokban, hetekben ezt meg is tapasztalták az emberek, a félelem és a gyanakvás egycsapásra elmúlt, és az addig szótlan, szemüket lesütő, a folyosón siető, köszönni sem nagyon akaró munkatársak vidáman és lelkesen kezdték el végezni a munkájukat.?

Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy a megörökölt apparátus kezdetben bizony bizalmatlan volt velem szemben is, hiszen nehezen tudták magukban helyre tenni, hogy egy épphogy 32 éves fiatalember? hogyan kerülhetett az egyik legfontosabb kormányzati szerv vezetői pozíciójába?.

Végezetül, a rossz kezdeti viszony nagyban köszönhető volt a miniszterelnök környezetében dolgozó politikusi apparátus egyes tagjai ellenszenvének és bizalmatlanságának is a régi apparátussal szemben, akikben ők csak a régi rendszer embereit, a volt állampárt tagjait látták, és kellő előítélettel azt feltételezték, hogy az apparátus majd mindent megtesz a Kormány mielőbbi megbuktatása érdekében. A régi apparátus tagjai viszont gyanakvóan tekintettek a politikai vonalon a kormányhivatalba, azon belül is elsősorban a Matolcsy György által vezetett Gazdaságpolitikai Titkárságra, valamint a Miniszterelnök Titkárságára került új munkatársakra, gyakran még a szakmai felkészültségüket is megkérdőjelezve.

Mindezek miatt az első időszak a Hivatal életében kutya nehéz volt, hiszen a rengeteg napi feladat végzése közben állandóan közvetítenem kellett a két tábor között, igyekezve mindkét tábort meggyőzni a tévedéséről és a rossz, hibás feltételezésükről, miközben magamat is el kellett fogadtatni szakmailag, emberileg és nem utolsó sorban vezetőként is az apparátus előtt.?

Szerencsére ez a kölcsönös bizalmatlanság, sőt nyugodtan kijelenthető, hogy kezdeti ellenségeskedés – nagyban a személyes tapasztalatoknak is köszönhetően – az idő múlásával enyhült, bár őszintén meg kell vallanom, hogy egyesekben talán teljesen soha nem múlt el. Egyes akkori miniszterek még mind a mai napig azt hiszik és mondják is, hogy az MDF 1994-es választási vereségének egyik alapvető oka az volt, hogy a közigazgatási apparátus sokszor szabotálta a döntések végrehajtását.?

Tekintettel arra, hogy Antall József kifejezetten az MDF Központjából csak néhány embert (a legközvetlenebb munkatársait, összesen három főt) hozott magával, és bár később folyamatosan kerültek a közvetlen környezetébe újabb és újabb munkatársak, ez az apparátusi létszám akkor még nem tudta teljes mértékben ellátni a miniszterelnök személye körüli feladatokat. Ennek tudható be, hogy az első időszakban még nem igazán váltak el egyértelműen és élesen a miniszterelnök (és pártelnök) személyével kapcsolatos politikai, illetőleg szakmai teendők, feladatok. Mindez pedig jelentősen hozzájárult az első időszak kapkodó, néhol kaotikusnak is minősíthető működéséhez.

Miután a kormányhivatal közjogi és politikai környezete a korábbihoz képest gyökeresen megváltozott, ehhez azonnal alkalmazkodnia kellett a kormányhivatal szervezetének és működésének is, ami egyáltalán nem ment zökkenő mentesen. Ennek kronológiai alakulását talán legjobb, ha a Miniszterelnöki Hivatal jogszabályban is rögzített feladatai alapján követjük végig, amit először az Antall-kormány második rendelete? határozott meg.