A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

A Miniszterelnöki Hivatal (a továbbiakban változatlanul gyakran fogom használni a „kormányhivatal” vagy csak a „Hivatal” elnevezést vagy pedig a „MEH” rövidítést) az Antall-kormány megalakulásakor (1990. május 23.) a szokásosnak tekinthető szervezeti egységein, a törzsén – amelybe a funkcionális szervezeti egységek? mellett talán csak egyetlen igazi érdemi, szakmai szervezeti egység, a Müller György általános-jogi helyettes államtitkár közvetlen irányítása alatt működő Jogi és Parlamenti Titkárság tartozott – kívül magába foglalta a tárcanélküli miniszterek titkárságait?, a Hivatal politikai államtitkárait? és az irányításuk alatt álló szervezeti egységeket?, a kormányszóvivőt és a titkárságát, valamint a miniszterelnök közvetlen irányítása alatt álló szervezeti egységeket, továbbá a Védelmi Irodát.

A Miniszterelnöki Hivatalról szóló kormányrendelet még nem tett említést a címzetes államtitkárokról és titkárságaikról, vagy az általuk irányított szervezeti egységekről, hiszen a Hivatalhoz ilyen állami vezetők csak később kerültek kinevezésre.? Mindenesetre ezek az állami vezetők, valamint szervezeti egységeik is hamarosan a Hivatal részét képezték, mint ahogy a hamarosan felkérésre kerülő személyi tanácsadók?, valamint a Kodolányi Gyula vezetésével megalakuló Tanácsadó Testület és a Titkársága is.

1990 nyarán a Matolcsy György politikai államtitkár által vezetett Gazdaságpolitikai Titkárságon belül kezdett felállni egy kezdetleges referatúra rendszer is, amit hat fő alkotott egy-egy meghatározott szakmai referatúra területtel. Ezek a szakemberek igyekeztek kapcsolatot kiépíteni és fenntartani a szakterületükhöz tartozó minisztériumokkal. A feladatuk nem a tárcák felügyelete volt (hiszen ehhez nem volt meg a jogkörük), de az igen, hogy lehetőleg megfelelő informáltsággal rendelkezzenek az egyes minisztériumoknál folyó szakmai munkákról, és a jelentősebb ügyekben, ha lehetőség van rá, vegyenek is részt benne annak érdekében, hogy a kormányprogramban kitűzött célkitűzések, a Kormány döntései megfelelően érvényesülhessenek. Ez még nem volt egy igazi referatúra rendszernek nevezhető, de a későbbi – már nem is az Antall-kormány, hanem az első Orbán-kormány ideje alatt kiépülő – referatúra rendszernek mindenképp a csírája volt.

Mint látható, a Hivatal szervezetileg nagyjából két nagy részre volt osztható, a klasszikus kormányhivatali feladatokat ellátó szakmai és funkcionális, valamint a politikához közelebb álló, a politikusokat (a miniszterelnököt, a tárca nélküli minisztereket, valamint a politikai és címzetes államtitkárokat) közvetlenül kiszolgáló szervezeti egységekre, és valahol a kettő között mozgott a „referatúra kezdeményezés”. Bár a Hivatal vezetője a kormányrendelet szerint is a közigazgatási államtitkár, ennek ellenére ez a vezető szerep sokkal inkább csak a Hivatal klasszikus kormányhivatali szervezeti egységei felett működött, a többi szervezeti egység felé inkább csak formális volt.?