A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

A taxis blokád történéseit már sokan megírták, és mind a mai napig a közvélemény többségének tudatában úgy él, hogy a Kormány indokolatlanul, a társadalmat becsapva („hazudott a Kormány” mondta akkor Orbán Viktor is a parlamenti vitában) – egyébként a piacgazdaságnak megfelelően – próbálta szabadárassá tenni az üzemanyagok árát, amely viszont egyben drasztikus áremeléssel is együtt járt.

Én, aki akkor közvetlen szemtanúja voltam az eseményeknek, a Kormány akkori működésének, nem akarom azt állítani, hogy a Kormány ezt a hosszan tervezett intézkedését megfelelően kommunikálta volna. Bár mind a mai napig nem tudnám megmondani, hogy hogyan lehetett volna azon körülmények között ezt jól kommunikálni. Ennek érzékeltetésére lássuk az eseményeket, az ezzel kapcsolatos dilemmát (tudatosan most kerülve a száraz szakmai tényeket), ami előtt akkor a Kormány állt.

A kormányülések szószerinti jegyzőkönyveinek tanúsága szerint? már 1990 nyarán szinte minden kormányülésen szó volt az ország olajkészletének, olajtartalékának problematikájáról. Miután a Szovjetunióból a vezetékes olajszállítás rendszeresen akadozott, és látható volt előre, hogy ebből hamarosan komoly problémák lehetnek, ezért a Kormány igyekezett más forrásokból is olajhoz jutni, illetőleg más megoldást is találni a kieső olajszállítmányok pótlására. Próbálkozás történt tankhajókkal való szállításra a Földközi tengeren, ahonnan, illetőleg Nyugat-Európából is olajszállító gépjárművekkel történt volna a hazaszállítás. Azonban akkora volt a kieső mennyiség, illetőleg a viszonylag rövid idő miatt is nem lehetett az egyéb szállítást megszervezni, ezért ’90 őszére az ország már csak pár napra elegendő olaj tartalékkal rendelkezett.

A Kormány a pánikot elkerülendő okból a nehézségeket nem hozta nyilvánosságra, azonban ennek ellenére az információ kiment (valószínűleg nem is a kormányzati apparátustól). A sajtó hetekig ezzel foglalkozott, sejtetve, hogy a készletek kifogyóban vannak, ami miatt elkerülhetetlen lesz az áremelés is, aminek hatására, az emberek elkezdtek pánikszerűen felvásárolni. Sokan nemcsak kannákban kezdték tartalékolni az üzemanyagot, hanem még a fürdőkádjukban is. A Kormány tisztában volt azzal, hogy ha erre a „fülesre” még ráerősít, akkor csak azt éri el, hogy a pár napi tartalék is azonnal elfogy, ami üzemek, gyárak azonnali bezárását és egyes közüzemi szolgáltatások azonnali beszüntetését vonná maga után. Éppen ezért a Kormány ez a témát mindig is bizalmasan kezelte.

A Kormány az elkerülhetetlen áremelésről a taxisblokád kirobbanását megelőző hétvégén megtartott rendkívüli kormányülésen döntött, ezért ez a téma a taxisblokád kirobbanásának napján, vagyis 1990. október 25-én megtartott kormányülésen már valóban nem volt napirenden (hiszen a döntés már pár nappal korábban megszületett, még Antall József jelenlétében, aki épp 25-én reggel feküdt be a kórházba altatásos műtétre). Így tényszerűen nem is volt igaz az a vád, hogy a Kormány nevében nyilatkozó minisztériumi szóvivő hazudott volna, amikor azt nyilatkozta, hogy aznap a Kormány nem tárgyalt a benzin áremeléséről. Az más kérdés, hogy a Kormány döntése aznap került hivatalosan nyilvánosságra.

Az áremelés és a nyilvánosságra hozatal körülményének szakmai hátterével nem is kívánok a továbbiakban foglalkozni, ugyanis erről azóta rengeteg írás, nyilatkozat, tanulmány megjelent. A továbbiakban csak arról szeretnék írni, hogy én, mint a kormányhivatal vezetője, akkor hogyan éltem meg ezt a pár napot.

Az október 25-i, csütörtöki kormányülés – a korábbiaktól eltérően – nem volt hosszú, ugyanis bár a szokásos időben, 10 h-kor kezdődőtt, de már délután véget is ért. Ez részben köszönhető volt annak, hogy az előtte lévő vasárnapi rendkívüli kormányülésen jónéhány aktuális napirendet a kormány már végig tárgyalt, valamint annak is, hogy mindenkiben akaratlanul is munkált az, hogy épp ezekben az órákban műtik a miniszterelnököt. Érezhető volt, hogy mindenki szeretne ezen a napon mielőbb túllenni.

Miután viszonylag hamar véget ért a kormányülés, ezért elhatároztam, hogy nekikezdek a szószerinti jegyzőkönyv addig elkészült részeinek átnézéséhez. Előtte azonban kimentem a Parlament épületéből magamnak vacsorát venni, amikor is azt vettem észre, hogy a rendőrök a Kossuth térre való illetéktelen behajtást megakadályozó, nagy beton virágtartókat eltávolítják. Miután nem volt tudomásom semmilyen rendezvényről vagy bejelentett tüntetésről, azért az ott lévő rendőrök vezetőjét meg is kérdeztem ennek okáról, aki tájékoztatott, hogy nemsokára ide érkeznek a tüntető taxisok. Miután még az Igazságügyi Minisztérium jogászaként én készítettem el a gyülekezési törvény tervezetét, majd annak elfogadása után a Magyar Közlönyben kihirdetett végleges változatát?, ezért tudtam, hogy egy jogszerű tüntetést annak megtartása előtt legalább három nappal korábban be kell jelenteni a rendőrségnek. Én ilyen bejelentésről viszont nem tudtam, ezért erre is rákérdeztem a rendőri vezetőtől, aki válaszként elmondta, hogy igen ez valóban így van, a taxisok csak nemrég döntöttek a demonstrációról, amit Budapest rendőrfőkapitánya, Barna Sándor, a törvényi rendelkezés ellenére engedélyezett.