A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

Sokak szerint – még az Antall-kormány volt tagjainak többsége szerint is – a Kormány működésének fénykora az 1991-es év volt. Ebben nyilvánvalóan alapvetően az játszott szerepet, hogy a néhai miniszterelnök ebben az évben a betegségét illetően tünetmentessé vált, ami a kedélyén, a munkakedvén is egyértelműen érződött. A Kormány bár túl volt egy vesztes 1990 őszi önkormányzati választáson, egy komoly társadalmi megrázkódtatást okozó taxisblokádon, továbbá az első és második kormányátalakításon? is, és talán ezért is gondolták azt a Kormány tagjai még az év elején, hogy ennél rosszabb most már úgy sem jöhet.

Közben azért mind a minisztériumok, mind a kormányhivatal ráállt egy normális működési pályára. A minisztériumok feladat- és hatásköreinek átfedése kiküszöbölésre, a még megtartott országos hatáskörű államigazgatási szervek jogállása pedig egységesítésre, rendezése került. Az Országgyűlés is zsinórban fogadta el a Kormány által beterjesztett, a rendszerváltoztatás befejezéséhez még szükséges gazdasági és egyéb tárgyú törvényeket.?

Úgy nézett ki, hogy végre minden adott ahhoz, hogy a Kormány és a Miniszterelnöki Hivatal is normálisan és hatékonyan tudjon működni.

Az év elején (1991 februárjában) most már kifejezetten az angol kormányhivatal vezetőjének meghívására Londonban tanulmányozhatom pár kollégámmal együtt az ottani kormányhivatal, majd Bonnban a Kancellári Hivatal működését. Ezeken az utakon szerzett tapasztalatok, ismeretek még jobban megerősítették bennem a miniszterelnök által képviselt azon álláspontot, hogy a kormányzás szervezetén és gyakorlatán belül mennyire fontos elkülöníteni a szakmai, illetőleg a politikai feladatokat, funkciókat, mert csak ez biztosíthat – egy kormányváltás esetére is – stabil, szakszerű és folyamatos kormányzást, közigazgatási munkát.

A hivatali működési hatékonyság növelése érdekében – az átvilágítás során szerzett tapasztalatok és javaslatok alapján – a kormányhivatalon belül megkezdődött az irodaautomatizálási rendszer kiépítése a megfelelő számítógéppark és telefonrendszer beszerzésével.

A PHARE program keretében ebben az évben indult el a magyar közigazgatás modernizálását célzó kutatás és projekt, amely két fő szempontot követett: egy modern és hatékony közigazgatáshoz szükséges intézményi, jogi, bírósági és képzési struktúrák felállítását, valamint az ügyviteli rendszerek számítógépesítését.

A Kormány döntése alapján folytatódott a már korábban, még 1989 végén megkezdett közigazgatási deregulációs program is, amelynek eredményét a tárcáknak ’91 tavaszára kellett prezentálniuk?.

1991-ben jött létre egy együttműködési megállapodás a Hivatal és a Konrad Adenauer Alapítvány között annak érdekében, hogy ez elősegítse a demokratikus, korszerű és hatékony központi igazgatási struktúra és gyakorlat kialakítását Magyarországon, a kormányzati munka terén kialakult német gyakorlat eredményeinek a magyar sajátosságoknak megfelelő alkalmazását, a folyamatos kapcsolattartást és tapasztalatcserét a Hivatal és a minisztériumok, illetőleg a német Kancellári Hivatal és szövetségi minisztériumok között, lehetőséget teremtve az együttműködéshez elengedhetetlenül szükséges személyes kontaktusok kialakításához és fenntartásához is.

A Miniszterelnöki Hivatal szervezete is ekkorra nagyjából kialakult, éppen ezért végre ki lehetett adni a Hivatal működését és feladatait szabályozó belső rendelkezést?, amelyben szabályoztam az egyes vezetők jogosítványait és az egyes szakmai és funkcionális szervezeti egységek feladat- és hatáskörét. A politikai és szakmai feladatok és működés szétválasztásának jegyében – bár az egész Hivatal vezetője a közigazgatási államtitkár volt, ennek ellenére a megállapodásunknak megfelelően – az új kabinetfőnök is kiadta ugyanezt a szabályozást a Kabinet Irodára vonatkozólag.

A Kormány működésében is pozitív változások álltak be. Egyre hatékonyabban működött a kormányzati döntéshozatal előszűrőjeként funkcionáló közigazgatási államtitkári értekezlet, valamint az új pénzügyminiszter, Kupa Mihály elnöklésével működő Gazdasági Kabinet. Bár a kormányülések még mindig éjszakába vagy másnap hajnalba nyúlóak voltak, ennek oka viszont már egyértelműen nem a kormánytagok vagy a Hivatal apparátusának amatőrsége, vagy a szabálytalan működés (mint pl. zsebből előhúzott előterjesztések, letárgyalt és megegyezéssel végződő előterjesztésekkel kapcsolatban újabb viták kezdeményezése) volt az oka, hanem sokkal inkább az, hogy a miniszterelnök a kormányüléseket még erősebben koalíciós egyeztetési fórumként, valamint a kormányzati politikai stratégia alakításának és döntéshozatalának helyszíneként használta. Ebben az időszakban a kormányüléseken gyakran hangzottak el a miniszterelnök részéről akár akadémia székfoglalónak is beillő – a tárgyalt témákhoz kacsolódó – előadások.?

Azért a végrehajtói hatalom számára szokásos ügyek és döntési helyzetek mellett egyéb, kiemelt fontosságú ügyekkel is kellett foglalkozni. Folyamatosan zajlottak a tárgyalások a szovjet csapatkivonással? vagy a budapesti világkiállítással, valamint a Dunai Vízlépcsővel kapcsolatban. Ebben az évben robbant ki a délszláv válság, a délszláv háború, ami szintén folyamatos kormányzati figyelmet és döntéshozatalt igényelt.

Az 1991-es év sokáig kifejezetten jól alakult, hiszen a miniszterelnök tünetmentessé vált, ami az amúgy sem kis munkakedvét megsokszorozta. Az 1990. év végi és 1991. év eleji minisztercserék is pozitív hatással voltak a Kormány működésére. Több nagyon fontos törvényt fogadott el az Országgyűlés, miközben létrejött a Visegrádi Együttműködés is, sikeres volt a pápalátogatás, aláírásra került a Varsói Szerződést megszüntető dokumentum, megszűnt a KGST, befejeződött a szovjet csapatok kivonulása, amivel teljes lett az ország függetlensége; és végezetül a Miniszterelnöki Hivatal is kifejezetten hatékonyan tudta segíteni a miniszterelnök és a Kormány működését.

Kijelenthető az is, hogy ez az év valóban a normális és nyugodt, hatékony működés éve volt. Hosszú idő után újra sikk lett a magyar központi közigazgatásban dolgozni, részese lenni a rendszerváltoztatás befejezésének. A minisztériumi dolgozókra, kormánytisztviselőkre vonatkozó korábbi negatív társadalmi vélekedés és megítélés kezdett pozitív irányba megváltozni. Bár a sajtó viszonyulása a Kormány iránt nem igen változott, vagyis változatlanul kellően támadó volt, érdekes módon a Miniszterelnöki Hivatal e támadásokból általában kimaradt.?

1991 őszéig gyakorlatilag minden ment szépen a maga útján. Az Antall-kormány tevékenységének megítélése mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény szemében egyértelműen pozitív volt?, amihez – legalábbis is remélem – a Miniszterelnöki Hivatal egyre hatékonyabb működése is hozzájárult. Ennek ellenére az 1991-es év végül mégsem csak a pozitívumok éve lett, ugyanis 1991 őszén ez a trend – legalább is belpolitikai téren – megtört, aminek számos oka volt, amikről viszont majd egy külön anyagban fogok írni.

Kajdi József

(a Miniszterelnöki Hivatal vezetője 1990 májusa és 1994 júliusa között)