A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

Az 1992-es év nem indult jól, miután a miniszterelnöknél az 1991 novemberében kiújult betegség miatt folyamatossá és rendszeressé váltak a drasztikus kezelések.

Sajnos közben folytatódott, sőt még erősödött is a médiaháború, ami miatt a két közjogi méltóság közötti viszony tovább romlott. A sajtó többségének részéről még több és még erősebb támadásokat kapott a Kormány, ami a közvélemény Kormány iránti, amúgy is kellően megcsappant bizalmát és szimpátiáját tovább csökkentette.

A népszerűségcsökkenést természetesen az MDF radikálisai is jól érzékelték, de ők az okokat máshol keresték és találták meg. Miután a ’91 végi kommunista lista nyilvánosságra hozatala nem hozta meg az általuk várt eredményt, hiszen a listán való szereplés miatt senkit nem távolítottak el az apparátusokból, ezért változatlan intenzitással, ha nem is ilyen nyíltan, de ment a „kommunistázás”, az apparátus – amelyik elszabotálja a Kormány jó, a közhangulatot is pozitívan növelő intézkedéseit – elleni hangulatkeltés, az „elmaradt rendszerváltozás” emlegetése, amely végül magának a miniszterelnök személyének verbális megtámadásába torkollott.? Antall két tűz közé került: az ellenzék folyamatosan támadta a Parlamentben (amit egyébként nem vett zokon, mert szerinte az ellenzéknek egy többpárti parlamenti demokráciában kifejezetten ez a dolga, de persze ez is komoly energiákat kötött le), mindeközben harcot kellett vívnia pártjának radikálisaival is. Ezt csak „fűszerezte” az állandó sajtó és média támadás, valamint a köztárasági elnökkel vívott küzdelem is.

A fenti nehézségek ellenére a Kormány teljesítménye – legalább is a véleményem szerint – még ekkor is elismerésre méltó volt, ami a korábbi évben történő normális működésre való beállásnak köszönhető. Ebben az évben is kifejezetten jelentős és nagy hatású törvényeket sikerült az Országgyűléssel elfogadtatni? . A feladatok változása miatt új országos hatáskörű szervek jöttek létre, mint pl. a Határon Túli Magyarok Hivatala? vagy a Hadiipari Hivatal, és döntés született a Kormányzati Költségvetési Ellenőrző Hivatal felállításáról is.

Ebben az évben új kormánytagok kerültek kinevezésre. A nyugállományba kerülését kérő Gálszécsy András helyett Füzessy Tibor lett a titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter, Szabó Tamás korábbi PM politikai államtitkár privatizációért felelős tárca nélküli miniszter lett, míg Horváth Balázs tárca nélküli miniszter új feladatkört kapott (az Országgyűléssel való kapcsolattartást és a sport felügyeletét). Botos Katalin, a bankügyekért felelős tárca nélküli miniszter pedig utód nélkül távozott a Kormányból?.

Létrejött és általában kéthetente, havonta ülést is tartott a politikai államtitkári értekezlet is. A politikai államtitkárok a miniszterelnöknél nehezményezték, hogy ők kevésbé tájékozottak a kormányzati ügyekben, mint a közigazgatási államtitkárok (akiket én a hetenkénti közigazgatási államtitkári értekezleten a napirendek kapcsán a folyamatban lévő kormányzati ügyekről, döntésekről is tájékoztattam), ami miatt nehezebb nekik a kormány álláspontját képviselni a médiában vagy akár az Országgyűlésben. Ezért Katona Tamás vezetésével meg is alakult a politikai államtitkári értekezlet is.

Egy nagy átfogó, közigazgatási korszerűsítési programot is elindított a Kormány?, amely nemcsak a központi közigazgatás, hanem a helyi igazgatás korszerűsítésére is irányult. A program négy korszerűsítési irányt foglalt magába: a közigazgatás demokratizálásának további kiszélesítését; a közigazgatás jogszerűségének erősítését; a dekoncentráció és a centralizáció megfelelő arányainak kiépítését; a közigazgatás szerepének definiált csökkentését, illetve az indokolt területeken való növelését, a hatékonyság növelését és a költségtakarékos közigazgatás létrehozását a közigazgatás minden területén. A korszerűsítési program kiterjedt tehát a teljes közigazgatásra, vagyis az önkormányzati és az állami igazgatásra is, átfogva a közigazgatás funkcióit, feladat- és hatásköreit, a közigazgatás működését, annak szervezeti kereteit, sőt még a közigazgatás személyi állományát is.

Végezetül a Kormány belekezdett az egyes kiemelkedő jelentőségű műemlékek és védett területek méltó hasznosításába is, amelynek első lépéseként a Sándor Palota legalább külső rendbetétele megtörtént?. Döntés született arról is, hogy a várban lévő, a II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett kormányzati épületek külső restaurálását lehetőleg mielőbb el kell kezdeni, hogy a Budapestnek a turisták által leginkább látogatott területén a várnak e „sebei” mielőbb eltűnhessenek.

Ezzel kapcsolatban kell szólnom arról is, hogy a kormányzati negyed ötlete már az Antall-kormány idején felmerült. Több minisztérium eredetileg nem minisztériumnak készült épületben működött, ráadásul a Miniszterelnöki Hivatal egy része az Országház épületében?, míg a másik része pedig egy másik, a volt ÉVM épületben került elhelyezésre. A kormányzati negyed kapcsán az évek során először két lehetséges helyszín is felmerült (a XI. kerületben a Kopaszi gáttal szembeni budai oldalon lévő üres terület, valamint a Nyugati pályaudvar mögötti – akkor még szintén üres – terület), ahol valamennyi minisztérium és a kormányhivatal is modern, kifejezetten irodai funkcióra megépített épületekben nyert volna elhelyezést. A megvalósítás pénzügyi forrását pedig értékes kormányzati épületek értékesítése biztosította volna. Írásos anyagok és tervek is készültek, amelyek bemutatásra is kerültek a miniszterelnök számára, aki viszont a várható támadások miatt csak 1993 elején engedte a Kormány elé a kérdést, de akkor már helyszínként a budai vár szerepelt. Az ezzel kapcsolatos döntés – a miniszterelnök határozott álláspontja alapján – végül az lett, hogy a kormány-negyed létrehozatala, és benne a Miniszterelnöki Hivatal elhelyezésének megoldása jelenleg nem aktuális kérdés?. Valószínűleg e döntésében szerepet játszott Kormányának már említett kamikaze jellege is, vagyis tudta, hogy miközben a döntés ódiumát a Kormányának kellene viselnie, azonban a megvalósítás időigénye miatt az eredményt már úgy sem tudná élvezni, ezért ezt az egyébként racionálisnak tekinthető javaslatról való döntést már az utódai, a következő kormányok számára meghagyta.

1992-ben a Miniszterelnöki Hivatalban is változások történtek, elsősorban a Hivatal politikához közelebb álló területén.

A világkiállítás kérdésének jobb és hatékonyabb kezelése érdekében Barsiné Pataky Etelka címzetes államtitkárként lett a világkiállítás főbiztosa. Bár megszűnt a Kodolányi Gyula által vezetett Tanácsadó Testület, ellenben a Hivatalhoz került politikai államtitkárként Katona Tamás, a Külügyminisztérium korábbi politikai államtitkára, kifejezetten azért, hogy a Kormány, illetőleg a kormányhivatal kommunikációja hatékonyabb legyen. Ennek érdekében a Hivatalon belül a vezetésével létre is jött az Általános Politikai és Tájékoztatásügyi Szervezet, amelynek elsődleges feladata a kormányzati döntések kommunikációjának előkészítése volt. Katona Tamást a korábbi jó sajtókapcsolatai, valamint a személyisége is predesztinálta erre a feladatra. A kormányzati kommunikáció ezáltal rendezettebbé vált, ráadásul új kormányszóvivő is kinevezésre került?. Juhász Judit kiemelkedően jó kommunikációs készségének és szimpatikus személyiségének is köszönhetően kifejezetten növelni tudta a Kormány döntéseinek a közvélemény részéről történő elfogadását.?

Egyre jobban kezdett kiépülni a referensi rendszer is, amely akkor már kilenc témakörrel foglalkozott.?

Ebben az évben az amerikai átvilágítókkal is folytattuk a szakmai kapcsolatot. Azon túl, hogy bizonyos átvilágításokat továbbra is végeztek (leginkább azt vizsgálták, hogy az általuk tett javaslatokat hogyan sikerült a gyakorlatba átültetni), oktatásokat, szakmai gyakorlatokat szerveztek, amelynek pozitív hatása később szintén tetten érhető volt a mindennapok munkavégzése során. Folyatódott a Hivatal technikai felszereltségének javítása is, amely pedig egyértelműen a hatékonyságot segítette.

Ha az 1992. évet is értékelni kellene, akkor azt tudom mondani, hogy az 1990-es évhez képest jobb volt, viszont az 1991-es évhez képest viszont kicsit gyengébb, de azért egyértelműen vállalható.

Kajdi József

(a Miniszterelnöki Hivatal vezetője 1990 májusa és 1994 júliusa között)