A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

Ez az év két ellentétes részre tagolódott. Az első fele biztatóan alakult, később azonban Antall Józsefen a betegség a nyár elejétől kezdve egyre jobban elhatalmasodott, ezért elkerülhetetlenné vált a már korábban is ajánlott kölni beavatkozás?, amely október 6-ától kezdődően négy héten keresztül tartott.? A kölni kint tartózkodás ideje alatt a miniszterelnök Boros Péter belügyminiszternek adta át a helyettesítés jogát, aki akkor még a Belügyminisztériumból látta el a kormányfői feladatokat is. Antall József Kölnből – ahol egy hermetikusan elzárt és steril kórteremben tartózkodott – először a kabinetfőnökön, Marinovich Endrén (aki végig vele volt a kölni kint tartózkodás során) keresztül tartotta a kapcsolatot a Kormány tagjaival, valamint a Hivatal vezetőivel, de később már közvetlenül telefonon ő is többször jelentkezett. A kölni műtétet és felépülést követően – bár az orvosok még a maradást javasolták, hiszen az immunrendszere az idő rövidsége miatt még nem állhatott helyre – úgy engedték haza, hogy megígértették vele, hogy még egy darabig otthon lábadozik majd. Ennek ellenére viszonylag hamar – sajnos ki kell mondani, hogy túlságosan is hamar – visszatért a Hivatalba, ráadásul még a parlament plenáris ülésére is bement, továbbá a Kormány soros ülését is levezette. Pár nap után viszont újra kórházba került, ahonnan már nem is tért vissza, de erről később lesz szó.

Az Antall-kormány az 1993. évi működését lényegében egy újabb, az utolsó kormánytagcserékkel kezdte. 1993 februárjában lett – Kupa Mihályt váltva – Szabó Iván pénzügyminiszter, Szabó Ivánt váltva Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter, Gergátz Elemért váltva Szabó János földművelésügyi miniszter, Andrásfalvy Bertalant váltva Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter, Keresztes K. Sándort váltva Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, Siklós Csabát váltva Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, illetőleg a Kormányból utód nélkül távozott Horváth Balázs tárca nélküli miniszter. Ezzel egyidejűleg a miniszterelnök komoly személyi változtatást hajtott végre a politikai államtitkárok körében is.

Az év egy másik fontos eseménnyel is kezdődött. Az egyre jobban elhúzódó és elmérgesedő média-háború több nem aláírt kinevezési javaslat, valamint a két média elnök elmozdításának sikertelen kísérlete után váratlan fordulatot vett azzal, hogy előbb Gombár Csaba, az MR elnöke, majd még ugyanazon a napon (1993. január 6-án) Hankiss Elemér, az MTV elnöke is írásban lemondott. A két média elnök távozása azonban a helyzeten már mit sem változtatott, a közvélemény tudatába már be volt égetve, hogy a Kormány erőszakkal el akarja foglalni a közszolgálati médiát. Erre a helyzetre teljesen találó az a megjegyzés, hogy bár a Kormány a média-csatákat megnyerte, de összességében a háborút elveszítette.

1992 végére, 1993 elejére a Kormány érezte, hogy ebben a média és sajtó ellenszélben semmi esélye nem marad az 1994-es választásokra, ezért ezen változtatnia kell. Kétségbeesett kísérleteket tett egy saját, kormányközeli média és sajtó megteremtésére. Létrejött a Duna Televízió, valamint napilapként az Új Magyarország, és hirdetések formájában folyamatos támogatást kapott a Pesti Hírlap. Persze mindez korántsem tudta ellensúlyozni az ellenzéki média és sajtó fölényét.

Miután egyre inkább világossá vált, hogy a kormányzati kommunikáción feltétlenül javítani kell, és azt intenzívebbé kell tenni, ezért ezen a területen a kormányhivatalban is szervezeti átalakításokra, újabb részlegek felállítására és újabb személyek felvételére került sor, amelyeknek és akiknek kifejezetten ez volt a feladatuk. Hogy ezek a személyek mennyire voltak erre az igen nehéz feladatra alkalmasak, vagy a helyzet volt már javíthatatlanul elrontva, nem igazán lehet eldönteni. Mindenesetre az tény, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére is a Kormány megítélése nemhogy javult volna, hanem épp ellenkezőleg, fokozatosan romlott.

Pedig a Kormány még ekkor is normális mederben működött, ami alapvetően annak volt köszönhető, hogy a megalakulástól eltelt időszak alatt kialakultak a normális működés automatizmusai, mechanizmusai. Mind a közigazgatási államtitkári értekezlet, mind a Gazdasági Kabinet, valamint a többi kabinet is rendben betöltötte a funkcióját. A Kormány is megtartotta minden csütörtökön a szokásos ülését. A minisztériumi apparátusok, valamint a Hivatal apparátusa rendben végezte a munkáját, folyamatosan érkeztek a Kormányhoz a különböző előterjesztések, aminek köszönhetően még ebben az évben is az Országgyűlés 116 db. törvényt fogadott el, döntő többségében a Kormány kezdeményezésére. Tehát látszólag minden rendben ment, miközben a Hivatalon belül is érződött a bizonytalanság a miniszterelnök betegsége miatt, hiszen az emberek találkoztak vele a parlament folyosóján, és látták, hogy az egészségi állapota fokozatosan romlik. Ez a tény viszont több kollégámból érdekes reakciót váltott ki. A miniszterelnök iránt érzett tiszteletük miatt ez még jobb munkavégzésre sarkalt egyeseket, de összességében is mindenki becsülettel ellátta a feladatait.

A kormányzati működés terén kezdtek pozitív jelek is mutatkozni. A sok, hihetetlenül nehéz és fájdalmas intézkedésnek köszönhetően a gazdasági mutatók kezdtek pozitív irányba változni, vagyis kezdett beérni a gyümölcse mindazon lépéseknek, amelyeket a Kormánynak a gazdasági rendszerváltoztatás terén meg kellett lépnie. Látványosan javult az önkormányzatok gazdasági helyzete is.

Látszólag megoldódott és befejeződött a média-háború, megtörtént az MDF radikálisainak is a kiszorítása a pártból, a kormányzati és hivatali működés is a normális mederben folyt, vagyis elvileg adottak voltak a feltételek a sikeres és hatékony kormányzásra, és ha a miniszterelnök betegségétől eltekintünk, akkor  ki is jelenthető, hogy ez az év a nyugodt kormányzás éve volt.

A nyugodt kormányzás jegyében szerveztük meg 1993 májusának elejére Őszödön a Hivatal vezetői és középvezetői számára az újabb összetartás hétvégéjét, amin több vezető mellett a miniszterelnök is beszédet mondott. Talán a késő tavaszi jó időnek is volt köszönhető az a bizakodó hangulat, ami az ott lévő kollégákat eltöltötte, mindenki egy nyugodt kormányzásra és annak kiszolgálására készült.

Sajnos még sem lett ez az év a nyugodt kormányzás éve, ugyanis nyártól kezdődően – ahogy már említettem – a betegség tünetei egyre jobban elhatalmasodtak a miniszterelnökön. A miniszterelnöki programokat egyre inkább a miniszterelnök egészségi állapotához és a kezeléseihez kellett igazítani. Emiatt gyakran a stábülések is elmaradtak, amelyek azért a működésben igazi problémát nem okoztak, hiszen mindenki tudta és tette a dolgát.