A központi közigazgatás megszervezése Antall József irányadása alapján

A kölni kezelés hetei alatt is a kormányzati ügyek rendben zajlottak, a feladatok elvégzésre, megoldásra kerültek, de azért az egész Hivatalt nyomasztotta az a gondolat, hogy a miniszterelnök egyáltalán még visszatér-e közénk.

Éppen ezért volt a Hivatal és a Kormány életében is szinte „piros betűs” ünnepnap, amikor Antall József a kölni műtétje és kezelése után először jött be az irodájába. Annyi mosolygós embert régen láttam a Hivatalban. Érezhető volt, hogy ez új erőt adott mindenkinek, és egy kicsit a hangulat olyanná vált, hogy „ide nekem az oroszlánt is!”? Sajnos ez a feldobódott hangulat nem tartott sokáig, ugyanis pár nap múlva a miniszterelnök már nem érezte jól magát, először otthon maradt, majd újra kórházba került.

A kórházi hetek során is igyekeztünk úgy működni a Hivatalban, mintha minden rendben volna, és a miniszterelnök köztünk volna. Ehhez hozzájárult az, hogy a Kabinet Iroda egyes munkatársai, leginkább a Miniszterelnöki Titkárság vezetője rendszeres látogatója volt a kórházi ágyánál, amikor is a miniszterelnök először a kapott információk alapján tájékozódott, majd kiadta a feladatokat, amiket aztán rendben mindenki megkapott. Fontosabb ügyekben a miniszterelnök közvetlenül telefonon is felhívta az adott hivatali vezetőt (stáb tagot), hogy közvetlenül, közvetítés nélkül adja ki a teendőket (néhányszor én is kaptam ilyen telefont).

A kormányülések is – Boross Péter vezetésével, akit a megszokott módon, mint ahogy a miniszterelnököt is szoktam, készítettem fel az ülésekre? – rendben megtartásra kerültek, azzal a különbséggel, hogy az ülések most nem voltak olyan hosszúak, és általában szigorúan csak a napirenden szereplő kérdésekre szorítkoztak. A meghozott döntéseket, valamint az ülés jegyzőkönyvét a miniszterelnököt helyettesítő jogkörében Boross Péter írta alá.

Így jutottunk el a december 9-i kormányüléshez, amely egy nagyon rossz hír bejelentésével kezdődött. Még az előtte lévő napon a miniszterelnöknél kórházban járt hivatali munkatárs azzal a jó hírrel tért vissza, hogy a miniszterelnök annyira jól érzi magát, hogy azt tervezi, hogy a karácsonyt már az otthonában, a családja körében fogja tölteni. Ezek után – legalább is minket, a közvetlen munkatársakat – villámcsapásként ért a hír másnap a kormányülésen, hogy a miniszterelnök állapotában váratlanul tragikus rosszabbodás állt be, és hogy a legrosszabbra is fel kell készülni. Ezen az ülésen hozta meg Boross Péter javaslatára a Kormány azt a döntését, hogy kezdeményezi a köztársasági elnöknél a miniszterelnök még életében történő legmagasabb állami kitüntetését?.? El lehet képzelni, hogy ezek után a kormányülés milyen hangulatban zajlott le.

Másnap (péntek) reggelre Boross Péter a Hivatal legszűkebb bizalmi vezetőit magához rendelte, ahol részletesen tájékoztatott bennünket a miniszterelnök állapotáról, a rosszabbodás mibenlétéről és okáról, valamint arról is, hogy Antall József az orvosok szerint valószínűleg a jövő hetet már nem is fogja megélni. Éppen ezért az ottlévők mindegyike megkapta a saját reszortjának megfelelő feladatot, amelyek teljesítése során abból az alaphelyzetből kellett kiindulni, hogy a miniszterelnök már meghalt. Marinovich Endrének, a kabinetfőnöknek a feladata az volt, hogy készítse el a nekrológ szövegét, amit majd a halál bekövetkeztét követően Boross Péter elmond a TV-ben. Forrai István kapta azt a feladatot, hogy szervezze meg a temetés ceremóniáját. Nekem jutott az a feladat, hogy a halál miatt majdan összehívandó rendkívüli kormányülés napirendjét állítsam össze, készítsek egy – majd az ülésen szétosztásra kerülő – alkotmányjogi alapokon nyugvó előterjesztést, amiben tájékoztatást kap a Kormány a miniszterelnök halála esetén előállt alkotmányjogi helyzetről, valamint szervezzem meg azt is, hogy a miniszterek a hétvégén elérhetőek legyenek, és riasztás esetén két órán belül a kormányülés termében lehessenek (ennek megfelelően a kormányülés megtartásának technikai feltételeit is).

A Hivatalba visszaérkezve csak a legbizalmasabb kollégákat, illetőleg azokat tájékoztattuk a helyzetről, akiknek részt kellett venniük a kiadott feladatok végrehajtásában. Ennek megfelelőn péntek estére el is készültek a miniszterelnök esetleges halála miatt összehívandó rendkívüli kormányülés megtartásához szükséges anyagok, miközben Antall József még élt.

Egyébként csütörtöktől kezdődően a miniszterelnök is tisztában volt azzal, hogy az elkerülhetetlen vég hamarosan bekövetkezik. Az idősebb fia? segítségével meg is kezdte az elbúcsúzást elsősorban telefonon keresztül?. Csak nagyon kevés embertől búcsúzott el személyesen a kórházi kis szobájában.?

Azon a hétvégén épp én voltam a vezetői ügyeletes a Hivatal vezetői közül, ezért egész hétvégén rettegve vettem fel minden telefonhíváskor a telefont. Vasárnap, tehát december 12-én délután aztán sajnos ez a telefonhívás is megérkezett, amiben megkaptam a hírt, hogy a miniszterelnök meghalt, ezzel az Antall-kormány megbízatása megszűnt, és a jogállását tekintve – az új Kormány megalakulásáig – ügyvivői Kormánnyá alakult át.

Miközben készültem magam is bemenni a Parlamentbe, folyamatosan értesítettem a Kormány tagjait, valamint a köztársasági elnököt is a tragikus hírről, egyben kérve őket, hogy 19:30-ra érkezzenek meg a rendkívüli kormányülésre, aminek jó részén Göncz Árpád köztársasági elnök is részt vett.? Az ülés elején ismertettem a szétosztott előterjesztést, vagyis a kialakult közjogi, alkotmányos helyzetet, ami után a miniszterelnök titkárságának vezetője felolvasta Antall József „politikai végrendeletét”, amit még a kölni műtétre történő kiutazása előtt írt meg azzal, hogy csak halála esetén bontható fel és ismertethető a Kormány tagjaival. Ebben utódjaként Boross Pétert nevezte meg, kérve a Kormány tagjaitól e kérés teljesítését és támogatását. Ezt követően Forrai Istvánnak kellett számot adnia a december 18-án, szombaton esedékes temetés előkészületeiről. Ekkor született meg a döntés a pénteki, a temetés napja előtti napon történő ravatal felállításáról is a Parlament épületében.

A temetésig hátralévő napok hihetetlen intenzív munkával teltek a Hivatalban. A Kabinet Iroda a temetés előkészítésével, a külföldi vendégek meghívásával és fogadásával volt elfoglalva, míg a jogi, szakmai terület a miniszterelnöki utódlásra vonatkozó politikai akarat végrehajtásával. A cél az volt, hogy a temetés megtörténte után, még azon a hétvégén benyújtásra kerüljön a jövendő Boross-kormány programja (hiszen a miniszterelnök személyének megválasztási feltétele a programjáról történő egyidejű szavazás is). A program elkészítéséhez azonnali határidővel szövegpaneleket kértem be a tárcáktól, amelyeket egy szakmai csapat a temetés hétvégéjén az irodámban gyúrt össze az Országgyűlésnek benyújtható kormányprogrammá. Azóta is lelkiismeretfurdalásom van, ugyanis a szűkös határidő miatt az ebben résztvevő szakembereknek, kollégáimnak nem engedélyeztem a temetésen való részvételt annak érdekében, hogy a kormányprogram határidőre valóban elkészülhessen.

Az elkészült kormányprogramot sikerült is még az előre meghatározott határidőben beterjeszteni az Országgyűlésnek, aminek köszönhetően december 20-án, hétfőn meg is kezdődhetett a parlamenti vitája, sőt már másnap az ügyvivői Antall-kormány megbízatása is megszűnt, hiszen megalakulhatott az új, a Boross-kormány, amely viszont már egy új – bár kellően rövid? – fejezetet nyitott a Miniszterelnöki Hivatal életében.