– Felhívtam Antallt, aki azt felelte, hogy a következő ülésen felvázolja azt a tárgyalási stratégiát, amelyet követni akar, s amennyiben azt az elnökség elfogadja, abban az esetben vállalja a felkérést. Nem akartam kiigazítani – jegyezte meg Szabad –, hogy nem a delegáció vezetéséről van szó, s így nem is arról, hogy neki kellene meghatároznia a tárgyalási stratégiát. Így a következő ülésen Antall tartott egy átfogó előadást, amelyben kifejtette a koncepcióját, s amelyre az elnökség rábólintott.
– Megjegyzem – tette hozzá Szabad –, Antall stratégiájával maximálisan egyetértettem, és a tárgyalások során egyszer sem okozott közöttünk problémát, hogy ki vezeti a delegációt, s ki a szakértő, és a szeptember 18-ai megállapodást is ketten írtuk alá az MDF részéről.
Tulajdonképpen telefonon ismerkedtem meg Antall Józseffel. Idősebbik fia, Antall György ügyvéd kezdetben részt vett a Független Jogász Fórum munkájában, ezért 1988 végén és ’89 elején többször kerestem telefonon. Minden esetben az édesapja vette fel a kagylót, s adta át a fiának. Talán a harmadik vagy negyedik alkalommal, amikor mondtam a nevemet, közbeszólt: – Már többször beszéltünk, illendő, hogy én is bemutatkozzam. Antall József vagyok. – Sokat hallottam rólad a Gyuritól – füllentettem udvariasságból. Számomra Antall József akkor még a Független Jogász Fórumban szerepet vállalt fiatal ügyvéd, Antall György édesapja volt csupán. És természetesen fel sem merült bennem, hogy most ismerkedtem meg azzal a férfivel, akihez a következő években emberileg és politikailag is a lehető legközelebb kerülök majd.
A Nemzeti Kerekasztalnak is nevezett háromoldalú tárgyalásokon találkoztunk személyesen, 1989 júniusában. Mindketten az alkotmányozó szakbizottság ellenzéki kerekasztalos delegációjának voltunk a tagjai. Az első három hónapban, amikor én vezettem az EKA üléseit, az MDF részéről Szabad György volt az, aki minden alkalommal megjelent, rajta kívül még Furmann Imre, Sólyom László, egyszer-egyszer Csurka István is részt vett az üléseken, de Antall egyszer sem. Ö az MDF delegáltjaként a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások megkezdésekor csatlakozott az Ellenzéki Kerekasztalhoz. Nem csupán a szakbizottság munkájában vett részt, hanem ott is jelen volt, ahol a döntések születtek, mind az Ellenzéki Kerekasztalon belül, mind az állampárttal folytatott tárgyalásokon.
* * *
Valamikor ’91-ben vagy ’92-ben Szabad Györggyel beszélgetve rákérdeztem, végül is hogyan került be Antall az EKA emdéefes delegációjába? Amikor már látszott, hogy rövidesen megindulnak a háromoldalú tárgyalások, mesélte a házelnök, bejelentettem az MDF elnökségi ülésén, hogy Sólyom mellett szükségem lesz egy másik szakértőre is, aki folyamatosan segítségemre lehet. Antallra gondoltam, de taktikai okból két nevet vetettem fel, az elnökségre bízva a döntést. Azt mondtam, Furmann Imre és Antall József jöhetne szóba, de hozzátettem, Furmann ugyan jogász, de vidéki, így problémát jelenthet számára a gyakori ülésezés. Csoóri azonnal Antall mellé állt, végül engem bíztak meg, hogy tolmácsoljam az elnökség felkérését.
– Felhívtam Antallt, aki azt felelte, hogy a következő ülésen felvázolja azt a tárgyalási stratégiát, amelyet követni akar, s amennyiben azt az elnökség elfogadja, abban az esetben vállalja a felkérést. Nem akartam kiigazítani – jegyezte meg Szabad –, hogy nem a delegáció vezetéséről van szó, s így nem is arról, hogy neki kellene meghatároznia a tárgyalási stratégiát. Így a következő ülésen Antall tartott egy átfogó előadást, amelyben kifejtette a koncepcióját, s amelyre az elnökség rábólintott.
– Megjegyzem – tette hozzá Szabad –, Antall stratégiájával maximálisan egyetértettem, és a tárgyalások során egyszer sem okozott közöttünk problémát, hogy ki vezeti a delegációt, s ki a szakértő, és a szeptember 18-ai megállapodást is ketten írtuk alá az MDF részéről.