Elképesztő politikusi teljesítmény, hogy Antall, aki a tárgyalások megkezdésekor semmiféle párttisztséget nem viselt, azonnal a tárgyalások meghatározó szereplője lett. Felkészültsége, vitakészsége és kompromisszumteremtő képessége révén sikerült áthidalnia az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között a köztársasági elnök kérdésében fennálló, feloldhatatlannak látszó ellentétet. Az állampárt ugyanis a nép által, a parlamenti választások előtt közvetlenül megválasztott, erős jogosítványokkal rendelkező köztársasági elnöki intézményt akart létrehozni, az Ellenzéki Kerekasztal pedig eredetileg hallani sem akart a köztársasági elnöki intézmény bevezetéséről.
A tárgyalásokat a holtpontról Antall József javaslata mozdította el. A felek elfogadták, hogy a történelmi gyökerekhez visszatérve, a köztársasági államformáról szóló 1946. évi I. törvényt kell alapul venni, amely nem az állampárt által elképzelt „erős” köztársasági elnöki intézményt jelentett, tehát az ellenzék számára is elfogadható volt. Az MSZMP azonban továbbra is ragaszkodott a köztársasági elnök nép által történő megválasztásához, tehát ennyiben nem volt hajlandó elfogadni az 1946. évi I. törvényben szabályozott parlamentáris megoldást. Mindenki előtt világos volt, hogy az MSZMP álláspontja ebben a kérdésben a legszilárdabb, hiszen joggal bízott az országosan ismert és népszerű Pozsgay Imre győzelmében.
Miként az 1946. évi I. törvény esetében, most is az Antall József által felvetett kompromisszumos javaslat kínálta a megoldást. Eszerint, ha a parlamenti választás előtt lesz az elnökválasztás – amint ahhoz az MSZMP szintén ragaszkodott –, akkor az első és egyetlen alkalommal a nép válassza az elnököt. Az alkotmányban viszont megmarad a parlamentáris rendszernek és a magyar történelmi hagyományoknak megfelelő, az országgyűlés által választott köztársasági elnöki intézmény. Az antalli kompromisszum logikus volt. Hiszen egy illegitim parlament nem választhat legitim elnököt. Ez volt a hivatalos érvelés. De emögött egy politikai kompromisszum volt: ha az kell a szabad parlamenti választásokhoz, akkor most az egyszer legyen közvetlen elnökválasztás. Akkor legyen akár Pozsgay Imre a Magyar Köztársaság első elnöke. Miközben a kompromisszum fejében az MSZMP elfogadja, hogy magában az alkotmányban az államszervezet a parlamentáris rendszereknek megfelelően legyen kialakítva. Akkor még nem voltam Antall József elkötelezett híve. De a megállapodást zseniálisnak tartottam, s bíztam benne, hogy az SZDSZ és a Fidesz is elfogadja.