A rendszerváltoztató miniszterelnök

Antall külpolitikai törekvései között kezdettől fogva kiemelt helyen szerepelt a Lengyelországgal és Csehszlovákiával való minél szorosabb együttműködés. Egyszer futólag megemlítette nekem, hogy azt szeretné, ha egy visegrádi csúcstalálkozón kerülne sor a három ország közötti megállapodás aláírására. Tehát nem Budapesten, hanem Visegrádon, tette hozzá, és összehúzott szemöldökkel rám nézett. Az osztályfőnök úr vizsgáztatni akar, gondoltam, s belementem a játékba. Királytalálkozó 1335-ben, mondtam fel a leckét, Károly Róbert magyar, Nagy Kázmér lengyel és János cseh király részvételével. Antall elégedetten bólintott, de azért megjegyezte: pontosabban 1335 novemberében, tehát éppen 655 évvel ezelőtt.

A visegrádi csúcstalálkozó előtt vita bontakozik ki a sajtóban és személy szerint a két közjogi méltóság között is abban a kérdésben, hogy ki képviselje Magyarországot a csúcstalálkozón. Antall József elhárítja a köztársasági elnök igényét, hogy – mint Vaclav Havel és Lech Walesa partnere – ő vezesse a tárgyalásokat és írja alá a dokumentumokat, amit a sajtó a miniszterelnök hiúsága újabb bizonyítékaként értékel. Végül a miniszterelnök és az elnök személyes találkozóján sikerül tisztázni a felmerült nézeteltéréseket. Göncz Árpád tudomásul veszi, hogy a magyar alkotmányos rend értelmében a külpolitika irányítója a miniszterelnök, és a köztársasági elnök csak a kormánnyal egyeztetve folytathat külpolitikai tevékenységet.

Ennek jegyében a tárgyalóküldöttséget Antall József vezeti. A tárgyalások megkezdése előtt viszont Göncz Árpád fogadja a Walesa vezette lengyel és a Havel vezette csehszlovák küldöttséget, felesége és Konrád György társaságában.

* * *

1990. augusztus 2-án az iraki csapatok váratlanul behatoltak a szomszédos Kuvaitba. Az ENSZ diplomatái mindent megtettek a konfliktus rendezése érdekében, de nem jártak eredménnyel. Január 17-én az ENSZ ultimátumának lejárta után az amerikai parancsnokság alatt álló nemzetközi erők repülőgépei a magasba emelkedtek, és kezdetét vette a Sivatagi vihar hadművelet.

A felszabadító háborúba Magyarország is belépett, igaz, csupán egy egészségügyi különítménnyel, amelyben viszont parlamenti frakciónk egyik tagja, Ternák Gábor is részt vett. A szekszárdi kórház sebész főorvosa tartalékos századosként indult útra.

A miniszterelnök a különítmény indulása előtt tartott frakcióülésen méltatta a küldetés jelentőségét. Elmondta, a Magyar Köztársaság – annak ellenére, hogy formálisan még a Varsói Szerződés tagja – szuverén döntés alapján, a demokratikus világ oldalán vállal szerepet. Nagy dolog, tette hozzá a miniszterelnök, hogy ebben a küldetésben a szabadon választott Országgyűlés egyik tagja is részt vesz. Külön öröm a számára, tette hozzá, hogy Ternák Gábor a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának a tagja.

Azon a napon, amikor a Varsói Szerződés tagállamainak külügy- és honvédelmi miniszterei Magyarországra érkeztek, hogy a szervezet megszüntetéséről tárgyaljanak, Schwarzkopf tábornok vezetésével a koalíciós katonai erők szárazföldi offenzívát indítottak. Négy nappal később Szaddam Husszein iraki diktátor letette a fegyvert. Véget ért egy háború, amelyben Magyarország a győztesek oldalán állt…