A rendszerváltoztató miniszterelnök

Az ülés után a miniszterelnök bement a kórházba, s másnap a hóna alól eltávolítottak egy nyirokcsomót. Ekkor tudtam meg, hogy Antall már májusban észlelte a nyirokmirigy duzzanatát, ahogy később megfogalmazta: „diagnosztizált” magának egy csomót, amely „betegségként még nem volt elkülöníthető”. A kormányalakítás, majd a sűrű miniszterelnöki programok közepette nemigen hederített rá, a csomó azonban egyre növekedett és fájdalmat is okozott, ezért szeptemberben végül orvoshoz fordult. Azonnali műtétet javasoltak azzal, hogy – amennyiben a szövettani vizsgálat alátámasztja a gyanút, hogy a miniszterelnök a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedésében szenved – a sugárkezelést és a kemoterápiát egy percig sem lehet halogatni.

Antall azonban hallani sem akart arról, hogy az önkormányzati választások előtt kórházba vonuljon, valamint angliai, hollandiai és amerikai hivatalos útjait is le akarta bonyolítani, továbbá miniszterelnökként beszédet akart mondani az október 23-ai nemzeti ünnepen. Mindezt végig is csinálta, miközben a csomó tovább növekedett, és a fájdalom is egyre erősödött. Amikor például a Fehér Ház kertjében Bush elnök mellett, vigyázzállásban hallgatták a himnuszokat – amint ezt jóval később, egyszer elmesélte –, a fájdalomtól majdnem elájult.

* * *

Aznap reggel, amikor a kórházban a miniszterelnököt a műtétre készítik elő, tankolni akarok, de a benzinkút előtt hosszú kocsisor várakozik. Kiszállok, hogy körülnézzek, az egyik autós felismer és megszólít: – Azt mondják, hogy óriási benzináremelés lesz holnap. Képviselő úr biztosan tudja, hogy mennyi.Fogalmam sincs – felelem, de látom rajta, hogy nem hisz nekem.

Amint beérek a Fehér Házba, felhívom Horváth Balázs belügyminisztert, aki távollétében a miniszterelnököt helyettesíti. Van még egy óra a miniszteri értekezlet kezdetéig, mondja Balázs, ha van időd, gyere át, mindent elmesélek. A szokott kedvességgel fogad, hellyel kínál a miniszteri dolgozószoba közepe táján elhelyezett bőrgarnitúrán, ő is lehuppan mellém az egyik fotelbe és azonnal rágyújt egy cigarettára. Aztán elkezdi mondani azt, amit mindenki sejtett, de a mértéket és az időpontot csak kevesen tudták:

65 százalékos áremelkedésre kerül sor holnap éjféltől. Vasárnap döntött erről a kormány, hosszas vita után. Nehéz döntés volt, de kénytelenek voltunk meghozni. Az orosz szállítások akadoznak, a világpiaci ár felment, muszáj volt megtennünk ezt a lépést. Valójában már korábban kellett volna, de az önkormányzati választások előtt nem akartuk.

És mikor akarjátok bejelenteni? – kérdezem.

A lehető legutolsó pillanatban – feleli. – Gondold csak el, míg Nyugat-Európában huszonöt-harminc napra, nálunk normál körülmények között nyolc-kilenc napra elég az ország kőolajtartaléka. Ha megerősítenénk az áremelések hírét, pillanatok alatt elfogyna a tartalék. A Magyarországon futó gépkocsik benzintankjainak együttes kapacitása háromszorosa a tartaléknak.

A másnapi kormányülés szünetében jelentették be az áremelést. A hírre taxik százai gyülekeznek a Hősök terén, majd rendőri felvezetés mellett, hangos tülköléssel, konvojban indulnak a Parlament elé, ahol folytatják a tiltakozást.

Horváth Balázst keresem telefonon, de nem tudják kapcsolni. Tíz percen belül visszahív, üzeni. A tíz percből fél óra lesz, de a belügyminiszter megnyugtat: – Tájékoztatást kértem a budapesti főkapitánytól – mondja –, de Barna Sándor szerint nem veszélyes a helyzet. A rendőrség kézben tartja a dolgokat.

Nem sokkal később a taxisok eltorlaszolják a budapesti hidakat, majd lezárják a repülőtérre vezető utat, és elfoglalják a fő közlekedési csomópontokat. Az akció vidékre is kiterjed. Reggelre blokád alatt az ország.