Emléktöredékek

Kövér László radikális felszólalása és az ellenzék körében aratott osztatlan sikere előrevetítette, hogy a miniszterelnök elhatárolódása nem fogja elcsendesíteni a vihart. A sajtó másról sem szól, mint arról, hogy az MDF alelnöke (figyelmen kívül hagyva, hogy Csurka csak egyike a hat alelnöknek) antiszemita álláspontot és egyéb elfogadhatatlan nézeteket képvisel, Magyarországon veszélyben a demokrácia és a béke, polgárháború és fasizmus fenyeget, és így tovább.

A világsajtóban is hetekig téma a „Csurka-ügy”. Ott is olyan tálalásban, mintha az MDF második emberéről lenne szó. Tom Lantos a magyar származású demokrata párti képviselő az Egyesült Államok kongresszusában vitanapot kezdeményez Csurka írása kapcsán, ami természetesen Magyarországon százszorosan felnagyítva jelenik meg a médiában.

A téma nélkül maradt Demokratikus Charta is aktivizálódik. Az ’56-osok a Magyar Televízió előtt tizenötezer főt megmozgató tüntetést szerveztek, amelyen a Csurkát támogató MDF-es képviselők is aktív szerepet vállaltak. Válaszul a Demokratikus Charta a kormánypárti tüntetést messze meghaladó méretű demonstrációt hozott össze. A Fidesz egy évvel ezelőtt, amikor a Charta mozgalommá szerveződött, nyilatkozatban határolódott el, most viszont újra csatlakozott a baloldali szerveződéshez. Így a Demokratikus Charta tüntetését mindhárom ellenzéki párt és a nagyobb szakszervezetek is támogatták. További kontraproduktív következmény: novemberben az SZDSZ leváltja a miniszterelnökkel beszélő viszonyban lévő Tölgyessyt, és a kemény mag jelöltjét, Pető Ivánt választja meg az SZDSZ elnökévé.