A kompromisszumkész forradalmár

Bálint B. András barátommal futottam össze, aki újságíróként volt jelen a gyűlésen. Csakhamar a büfében kötünk ki. Amikor meghalljuk, hogy az elnöki tisztségre jelölt Antall József a következő felszólaló, felhörpintjük a sörünket és közelebb megyünk.

A kerekasztal-tárgyalásokon szeptember 18-án megszületett megállapodás alapján az Országgyűlés már elfogadta a köztársasági alkotmányt, a párttörvényt az új választójogi törvényt és a Btk. módosítását. Antall mégsem triumfál. Utal arra, hogy az MDF nélkül mindez nem jöhetett volna létre, de sokkal inkább a felelősségről beszél. Értékeli a kialakult helyzetet, az ország, s benne az MDF jövőjét. Kifejezetten tetszik, amit mond, s az is, ahogy mondja. Az elnökválasztás előtt nem hízeleg a küldötteknek, hanem kijelöli az irányt. – Miután sikerült megteremtenünk az alapokat – mondja –, a cél immár a szabad, demokratikus, jogállami Magyarország megteremtése. Nemcsak kimondva a törvény által – teszi hozzá –, mert, ahogy Eötvös József mondta, a demokráciát nemcsak kimondani, hanem organizálni kell. Többször visszatér a stabilitás fontosságára. Egyértelművé teszi, hogy Magyarország demokratikus átalakulásában nem juthattunk volna ilyen messzire, ha nem változik meg a szovjet–amerikai viszony, s kijelenti, hogy egy kis ország számára továbbra is ez a legfőbb garancia. Megjegyzi, hogy a megnyitón együtt ülhetett itt és egymástól nem távol Palmer amerikai és Sztukalin szovjet nagykövet is! Méltatja a szeptember 18-ai megállapodást, amely megteremtette a demokratikus magyar jogállamot. – Az Országgyűlés tegnap elfogadta a Kerekasztal által megalkotott törvényeket, s ezzel történelmi tettet hajtott végre – hangsúlyozza –, a parlamentben mégsem volt nyoma az ünnepélyes hangulatnak. Egyszerűen nem vették észre, hogy történelmit alkottak – jegyzi meg –, de nekünk mindenképpen át kell éreznünk e történelmi időszak nagyszerűségét. Először hallom arról beszélni, amit az MDF irányzatainak későbbi vitái kapcsán majd többször megismétel, hogy a magyar politikának van három gyenge pontja: az opportunizmus, a doktrinerség és a kocsmapolitika. Az MDF-nek mindhárom veszélytől óvnia kell magát. A kereszténydemokrata értékrend elfogadása nem jelenti azt, hogy az MDF ideológiai párt lenne. Európában az ateisták is keresztények – szögezi le.

Remek beszéd volt, mondom a barátomnak, a tapsot túlkiabálva. András elismerően bólogat, majd felveti, hogy akár el is mehetnénk, hiszen itt már úgysem történik semmi, Antall az egyetlen jelölt, nyilván elnökké választják. De nagyon nem mindegy, hogy milyen többséget kap, vitatkozom vele. Egy ilyen beszéd után, teszem hozzá, ami azért nagyon más volt, mint amilyet ezek a fiúk Bírótól, Csoóritól, vagy Für Lajostól hallhattak. Kitartottunk tehát, de végül András is elismerte, hogy megérte. A titkos szavazás eredménye minden várakozásunkat felülmúlta. A küldöttek 97 %-a Antall Józsefet az MDF elnökévé választotta.

Nem sokkal később a Pipa utcai vendéglőben értékeljük az eseményeket. Teljes közöttünk az egyetértés: – Ha az országos gyűlés küldötteinek elsöprő többsége egy ilyen beszéd után Antall mögött felsorakozott, az azt jelenti, hogy az MDF demokratikus döntéssel tisztázta a párt addig elég zavaros politikai értékrendjét. Szakított az alapítók többsége által képviselt népi baloldali irányultsággal, és jobbközép politikai erőként készülhet a választásokra.