Markó István

Antall József a viták hevében soha nem ragadtatta el magát; a más véleményen lévők közül soha nem támadott személy szerint senkit.

Az első személyes találkozásom Antall Józseffel 1989 tavaszán történt. Az MDF I. országos gyűlésén mindketten bekerültünk az országos választmányba. Ezek az egész napos ülések Budapesten az Ó utcai faházban voltak. Itt rendezkedett be az elnökség és a választmány, innen szervezték, irányították az akkorra már országos méretűvé duzzadt mozgalmat. Itt zajlott le a választott testületben a „párt-nem párt” vita, ez a grémium szolgáltatta a szellemi hátországot a kerekasztal-tárgyalásokon résztvevő MDF küldöttségnek. Számtalan izzó hangulatú vitában vettem részt, sokszor volt pattanásig feszült a helyzet.

Antall József a viták hevében soha nem ragadtatta el magát; a más véleményen lévők közül soha nem támadott személy szerint senkit. A legszembetűnőbb az volt számomra a politikai látásmódját illetően, hogy minden kérdést történelmi helyzetbe ágyazva közelített meg. Ha döntési helyzet alakult ki, vagy felhatalmazást kért a kerekasztal-tárgyalásokon követendő álláspont tekintetében, először kellően alátámasztva elmondta a maga véleményét, de ha más vélemény vált többségi akarattá, ugyanolyan elemző alapossággal igyekezett azt magáévá tenni és képviselni. Született demokratát és rendkívül széles látókörű embert ismertem meg benne. Ezeken az üléseken, azt hiszem minden jelenlévő számára nyilvánvalóvá vált Antall József tehetsége, politikai kvalitása.

A választási kampányban új oldaláról ismerhettem meg Antall Józsefet, aki akkor már az MDF elnöke volt. A Békés megyei választási kampányt koordinálva, egy héten 2-3 napot Pesten töltöttem, immár a párt Bem téri székházában. Itt akkor „hadiállapot” volt. Az irodák ajtaja tárva-nyitva, a folyosókon állandó rohanás, jövés-menés. Volt, aki plakátot vételezett, volt, aki külföldi delegációt vezetett, fogadott. „Forradalmi” helyzet volt, így utólag visszagondolva már bizton tudom. Antall József szinte állandóan bent volt. Reggel korán már tárgyalt és éjfélkor még a székházban dolgozott. Páratlan munkabírással rendelkezett, pedig akkor már 58 éves elmúlt.