Markó István

Antall József végig járta a híres cukrászdát, lekezelt az ott dolgozókkal és még arra is volt figyelme, hogy az ott kávézgató egyszem vendéghez odalépjen és bemutatkozzon, annak legnagyobb ámulatára.

Az 1992. év őszén a kormány Békés megyében is kihelyezett kormányülést tartott. A térség és a megye temérdek gondja, baja tette szükségessé, hogy az arra leginkább illetékesek a helyszínen tájékozódjanak. Bár az idő nagyon szűkös volt, Antall József Gyulára is ellátogatott. A város vezetői, a pártok és az egyházak képviselői a polgármesteri hivatalban találkoztak a miniszterelnökkel. A város rövid beszámolója után, a vendég is beszélt gyulai kötődéséről, visszaemlékezett az itt töltött időkre. Ezután indult volna az Apor Vilmos-emléktábla megkoszorúzására, amikor hirtelen azzal a kéréssel álltam elő, hogy ha már itt jár Gyulán, feltétlenül meg kell néznie a Reinhardt cukrászdát, ami a maga nemében az országban egyedülálló. A miniszterelnök úr biztonságát felügyelő kormányőrség hallani sem akart a hirtelen támadt ötletről, tudniillik előre nem biztosították a helyszínt, ismeretlen a terület, stb… A helyzet pillanatok alatt megoldódott: Antall József úgy döntött, útban az Apor-tábla felé, rövid időre bepillant a Százéves cukrászdába.  A biztonsági őrök fejvesztve rohantak előre és biztosították az utat. Antall József végig járta a híres cukrászdát, lekezelt az ott dolgozókkal és még arra is volt figyelme, hogy az ott kávézgató egyszem vendéghez odalépjen és bemutatkozzon, annak legnagyobb ámulatára. Utána megkoszorúzta a mártírhalált halt püspök emléktábláját, és az összesereglett több száz gyulai polgár üdvözlése és tapsa közepette elutazott Gyuláról.

Elutazott tőlünk, azóta elment örökre, de a szívemben, az őt tisztelők szívében örökké élni fog.