Nézd, ha valaki a politikában nemtelenül és alávaló módon gyaláz és aláz, akkor azt úgy fogd fel, hogy az adott kérdésben neki bizonyára más a véleménye.
A Csurka „dolgozat” (1992 aug.) idején és után az MDF Országos Etikai és Fegyelmi Bizottságának az elnöke voltam. Ezért egyre több megkeresés ért a média részéről, hogy nyilvánítsak véleményt. Ez elől azzal tértem ki, hogy e minőségemben magánvéleményt nem nyilvánítok, a testületünk pedig még nem foglalt állást e kérdésben hivatalos megkeresés hiányában.
Tulajdonképpen érthető volt a nagy médiaérdeklődés, hiszen a középkori anatéma és az előző korszak pártból kizárási „botránya”, botrányának gyakorlatán szocializálódott közvéleményünk számára egy kizárás lehetősége nagyobb szenzációnak számított 1992-ben, mint a többpártrendszerű demokráciákban gyakran előforduló álláspont és üléspont változtatás.
De én – nem hivatalosan – szerettem volna a miniszterelnök úr véleményét is ismerni. Egy reggel 8 órára kaptam időpontot a dolgozó szobájába.
Mondhatom, hogy semmi útba igazítót nem kaptam. A beszélgetés úgy szűrődött le bennem, hogy őt paralizálta, hogy mint érintett, a politikáját és személyét ért támadást úgy kommentálja, hogy abból a rosszakarók ne a személyes sértettségét olvassák ki. Ezt pedig mint politikus nem engedheti meg magának.
Ezért nem is erőltettem tovább a témát. Orvosként az egészségi állapota felől érdeklődtem, majd ő kérdezte meg, hogy én hogy érzem magam. Nem egészségem felől akart érdeklődni, hanem hogy mint képviselő hogyan érzem magam. Elmondtam, hogy bőven találok magamnak kedvemre való tennivalót, sok és jó dolgom van, szívesen is csinálom, de az eddigi pályafutásomtól nagyon távol áll és nagyon irritál az a sok nemtelen és személyeskedő támadás, ami a házban körülvesz bennünket. Erre ő—talán válaszként a korábbi témánkra és így önmagának is--, azt mondta: Nézd, ha valaki a politikában nemtelenül és alávaló módon gyaláz és aláz, akkor azt úgy fogd fel, hogy az adott kérdésben neki bizonyára más a véleménye. Itt értettem meg az ő hihetetlen önuralmát és politikusi bölcsességét.
