A kompromisszumkész forradalmár

Antall József az Ellenzéki Kerekasztal jelentőségét azonnal felismerte. A másik két megállapodásnak pedig kezdeményezője és főszereplője volt. Konzervatív eszmeisége folytán lehet, hogy tiltakozna a minősítés ellen, mégis kimondom: Antall József forradalmár volt. Egy kompromisszumkész  forradalmár.

– Felhívtam Antallt, aki azt felelte, hogy a következő ülésen felvázolja azt a tárgyalási stratégiát, amelyet követni akar, s amennyiben azt az elnökség elfogadja, abban az esetben vállalja a felkérést. Nem akartam kiigazítani – jegyezte meg Szabad –, hogy nem a delegáció vezetéséről van szó, s így nem is arról, hogy neki kellene meghatároznia a tárgyalási stratégiát. Így a következő ülésen Antall tartott egy átfogó előadást, amelyben kifejtette a koncepcióját, s amelyre az elnökség rábólintott.

– Megjegyzem – tette hozzá Szabad –, Antall stratégiájával maximálisan egyetértettem, és a tárgyalások során egyszer sem okozott közöttünk problémát, hogy ki vezeti a delegációt, s ki a szakértő, és a szeptember 18-ai megállapodást is ketten írtuk alá az MDF részéről.

Tölgyessy, Orbán és Boross Imre nézeteit, kvalitásait természetesen jól ismertem az előző három hónap alapján. Antall azonban igazi meglepetés volt. Tájékozottsága, koncepciózus gondolkodása, világos érvrendszere mindannyiunkat lenyűgözött. Ő volt közöttünk az egyetlen, aki nem végzett jogot. Alkotmányjogi ismereteit s az alkotmányosság iránti elkötelezettségét mégsem vonta senki kétségbe. Ez utóbbi amúgy is valami olyasmi, amit hiába tanítanak az egyetemen. Erre vagy ráérzel, s egy életre elkötelezed magad iránta, vagy hiába tanulsz és képezed magad. Antall József, mint ahogy Szabad György fogalmazott a gyászbeszédében: „alkotmányos ember volt”.

Elképesztő politikusi teljesítmény, hogy Antall, aki a tárgyalások megkezdésekor semmiféle párttisztséget nem viselt, azonnal a tárgyalások meghatározó szereplője lett. Felkészültsége, vitakészsége és kompromisszumteremtő képessége révén sikerült áthidalnia az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között a köztársasági elnök kérdésében fennálló, feloldhatatlannak látszó ellentétet. Az állampárt ugyanis a nép által, a parlamenti választások előtt közvetlenül megválasztott, erős jogosítványokkal rendelkező köztársasági elnöki intézményt akart létrehozni, az Ellenzéki Kerekasztal pedig eredetileg hallani sem akart a köztársasági elnöki intézmény bevezetéséről.

Végül az Ellenzéki Kerekasztal többsége aláírta a közösen kialakított sarkalatos törvényeket szentesítő megállapodást, ideértve a köztársasági alkotmányt. Az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá a megállapodást, de nem is vétózta meg azt. A két antalli kompromisszum megnyitotta az utat a szabad választások előtt.

– És hogyan került elő Antall neve? – kérdeztem. Őt Csoóri javasolta, miután az elnökségi tagok közül senki sem vállalta. Csoóri javaslatát viszont az adott helyzetben mindenki elfogadhatónak tartotta. – Nem mondom, hogy nagy volt a lelkesedés – fűzte hozzá Kulin –, de senki sem tiltakozott.

Antall gondolkodási időt kért, majd a megbeszélt időpontban felvázolta elképzelését az MDF jövőjéről. Nincs többé harmadik út, ahelyett a nyugatnémet szociális piacgazdaság kerüljön be a programba, a külpolitikában a semlegesség helyett nyugati orientáció, itthon pedig új szövetségi politika, népi baloldali partner helyett a kisgazdák és a kereszténydemokraták. Kijelentette, akkor vállalja a jelölést, ha ezt a koncepciót az elnökség a magáévá teszi, és titkos szavazáson, kétharmados többséggel támogatja. Végül mindenki Antall mögé állt, egy ellenszavazat volt és Lezsák tartózkodott.

Nagy esemény van készülőben, ezért is tettem eleget a meghívásnak. Elnököt választ a Fórum és Antall József az egyetlen jelölt. Tulajdonképpen ő lesz az MDF első elnöke, mert Bíró Zoltán csak ügyvezető volt. Őt az elnökség választotta saját soraiból, nem az országos gyűlés. Antall megválasztása azonban nem csak ezért fontos esemény. Fordulatot jelenthet a Fórum politikájában, ha a Pozsgayhoz kötődő, népi baloldali, volt kommunista Bíró Zoltán helyett egy olyan, felkészült politikus kerül az MDF élére, aki világéletében szemben állt a kommunizmussal.

Jó néhány héttel azután, hogy Szabadnak igent mondtam, az MDF egyik kampánygyűlésén találkoztam Antall Józseffel. Odamentem hozzá, mondván, még nem is volt alkalmam, hogy megköszönjem a bizalmat. Nekem van köszönni valóm, hogy elvállaltad, felelte, majd hozzátette: „Közöttünk voltak nézeteltérések, de én mindig is tudtam, hogy alapjában véve egyformán gondolkodunk.” Ennyi elég volt neki. Hogy alapjában véve egyformán gondolkodunk. S hogy ő mindig is tudta…

A választás kimenetelében meghatározó jelentősége volt az Antall József és Kis János között lezajlott tévévitának. Györgyi Kálmán későbbi legfőbb ügyész jegyezte meg a vita láttán:
–Ezzel nyertétek meg a választást. Ott ül a tévében egymással szemben két ember. Az egyiket, gondolja az egyszerű néző, ismerem a póznáról. De ki ez a másik?
Antall a vitában végig nyugodt volt és kiegyensúlyozott. Olyan ember, akire rá lehet bízni az ország kormányzását.

–Jó, hogy találkozunk – mondja. – Tölgyessy perceken belül itt lesz, örülnék, ha te is részt vennél a megbeszélésen.
–Meg akarok állapodni a szabaddemokratákkal – jelenti ki, már bent a szobájában. S miután nem szólok közbe, rövid szünet után folytatja:
–Erre mindenképpen szükség van, hogy kormányozni tudjunk. Az elnökséggel is közöltem, hogy csak úgy vállalom a miniszterelnökséget, ha sikerül megállapodnom. Egyértelművé kell tennünk, hogy Magyarországon stabil a politikai helyzet, rendezett körülmények között folyik a kormányalakítás.
–Akkor nem nagykoalíciót kellene kötni? – teszem fel a kérdést.
–Nem erre szól a felhatalmazásom – vágja rá nyomban. – A választmány és az országos gyűlés is úgy döntött, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal folytassunk koalíciós tárgyalásokat. S mellesleg én sem akarok a szabaddemokratákkal kormányozni.

Antall még aznap este felhív telefonon: A konstruktív bizalmatlanság mehet, a többivel is egyetértek, azért harcoljatok. Bár a kétharmadhoz egészen biztos, hogy ragaszkodni fognak. Itt a kétharmados törvények körének szűkítésére koncentráljatok. Hozzáteszi, nincs más alternatíva, mint a megállapodás. Ha e nélkül megyünk bele egy parlamenti vitába, reménytelen a helyzetünk. Gondold csak el, mit szólnának az emberek, hogy ezek itt hónapokig vitatkoznak az alkotmányról, ahelyett, hogy velünk foglalkoznának. Persze fontos, teszi hozzá, a szabaddemokraták ne higgyék, hogy nincs más alternatíva…

Az utolsó tárgyalásra Tölgyessyék  hárman érkeznek. Kis János megfontolt, Pető barátságos, Tölgyessy pedig feladva korábbi szerepét, Antall partneréből pártelnökének szakértőjévé válik, illetve úgy viselkedik. Jól érzékelhető, hogy a szabaddemokraták a legfőbb kérdésnek a sajtó- és médiaügyet tekintik. Evidens, hogy az erre vonatkozó törvényeket a kétharmados körből nem hajlandók kiengedni.

Megjegyzem, hogy az az SZDSZ, amely megalkuvással, sőt árulással vádolta Antall Józsefet, amiért aláírta az MSZMP-vel megkötött – nem mellesleg általuk meg nem vétózott – megállapodást, 1994-ben koalícióra lépett az állampárt utódpártjával, amely koalíciót az MDF az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokkal és az ott kidolgozott megállapodás aláírásával kerülte el. Ugyanúgy, ahogy az SZDSZ-szel közös kormányzást az 1990. április 29-én megkötött egyszeri megállapodással.