Archív dokumentumok, levelek

Antall József Csoóri Sándorral együtt felkereste Pozsgay Imrét. Miután kijöttek a házból, Antall észrevette, hogy szemmel tartják, kik látogatják az államminisztert. Tapasztalatáról rövid, géppel írt levélben tájékoztatta az államminisztert. „Apámat is figyelték a háború alatt, de legalább Sombor-Schweinitzer mindig elküldte neki a detektívek jelentését, miután tisztázták egymással Hitler-ellenes érzelmeiket.”

Bertényi Iván 1992. október 12-én elküldte Antallnak Gyapay Gáborral közösen írt könyvét. Dedikációjában utal Antallnak egy 1957-ben tett kijelentésére: „Magyarország nekem hazám, nem működési területem.” Válaszában a miniszterelnök megköszöni a könyvet és külön a figyelmességet. Leírja, hogy milyen körülmények között és pontosan hogyan hangzott a Bertényi által idézett kijelentése.

Miután a Kerekasztalnál kidolgozott alkotmánymódosítás értelmében a kormányzáshoz szükséges törvények meghozatalához is 2/3-os többségre lenne szükség, Antall a következő dilemma elé került: nagykoalíció az SZDSZ-el, vagy egyszeri politikai megállapodás. Miután nagykoalíciót nem akar, felajánlja az SZDSZ-nek, hogy a vele évtizedek óta jó kapcsolatban lévő régi kisgazda, 56-os halálra ítélt Göncz Árpád, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja legyen a köztársasági elnök (azzal, hogy javaslata kizárólag Göncz személyére vonatkozik), cserében az SZDSZ engedje ki a 2/3-os körből a kormányzáshoz szükséges törvényeket. Egyben a parlament döntését megelőzően állapodjanak meg néhány függőben lévő közjogi kérdésben. Kérésére Tölgyessy, az SZDSZ frakcióvezetője írásban összefoglalja a szóban megbeszélteket. A feljegyzés a további tárgyalások alapját képezte.

Antall József Tölgyessy feljegyzését átadta négy MDF-es jogász-politikusnak. Kónya Imre Kutrucz Katalinnal közösen készített észrevételeiben többek között javasolja a konstruktív bizalmatlansági indítvány bevezetését.

A kézzel írt megjegyzések Kutrucz Katalintól származnak.

Antall József, Balsai István, Salamon László, Kónya Imre és Kutrucz Katalin az MDF, valamint Tölgyessy Péter az SZDSZ részéről a két párt közötti megállapodás aláírását megelőző napon egy utolsó egyeztetésre jöttek össze az MDF Bem téri székházában, amiről Balsai István készített emlékeztetőt.

Két nappal a parlament alakuló ülése előtt, 1990. április 29-én Antall József, Balsai István, Kónya Imre, Kutrucz Katalin és Salamon László az MDF részéről, valamint Kis János, Tölgyessy Péter és Pető Iván az SZDSZ részéről az MDF Bem téri székházában aláírta az MDF és az SZDSZ közötti pártközi megállapodást, amivel Antallnak sikerült elkerülnie az SZDSZ-szel kötendő nagykoalíciót. A felek megállapodnak abban is, hogy Göncz Árpád legyen a köztársasági elnök, az MDF-es Szabad György pedig a házelnök. A megállapodásban foglaltak alapján megszövegezett alkotmánymódosító javaslatokat később a parlament – vita után – lényegében megszavazta, a közjogi méltóságokat pedig a fentiek szerint megválasztotta.

Antall az orvosaihoz írt levélben kijelenti, hogy kormányfői feladatai ellátása érdekében akkor sem tudja vállalni az ajánlott kezelést, ha ez a döntése az élete megrövidüléséhez vezet. Ezt a levelet (a december 5-ei levelével együtt) később betette egy borítékba, amelyre ráírta: „Orvosaim védelmében”, És azt is: „Halálom után felbontandó.”

Az új parlament által meghozott törvény alapján Antall alelnökök kinevezését javasolja a köztársasági elnöknek, aki a javaslatot – hatáskörét túllépve – elutasítja. Az Alkotmánybíróság a közjogi vitában a miniszterelnöknek ad igazat. Az AB-döntés után a miniszterelnök személyes hangú levélben nyújt békejobbot a köztársasági elnöknek.

Betegsége kiújulásakor Antall részletesen kifejti, hogy miért nem vállalhatja az orvosai által ajánlott kezelést. Vallomás ez a levél a miniszterelnök elhivatottságáról, addigi életéről, a jövőre vonatkozó feladatairól, kétségeiről és reményeiről. „Meg akartatok mindent tenni az ember meggyógyítása érdekében, de nekem a miniszterelnöki teendők ellátása a feladatom, erre esküdtem fel, mint egy katona.” – írja.

Az 1992. évi költségvetés elfogadásának kérdését az ellenzék erőpróbának tekinti. A koalíció felveszi a kesztyűt, éjszakákon át tartó vitával és szavazással az év utolsó napján elfogadja a törvényt. A miniszterelnök és Kónya Imre frakcióvezető levélben köszöni meg az MDF-frakció munkatársainak a „költségvetési csata” során tanúsított helytállásukat.

Az MDF centrumának a Csurka István vezette radikálisokkal és a Debreczeni József által fémjelzett liberálisokkal folytatott párton belüli vitái közepette, az Országos Gyűlést megelőzően Antall levélben fordult az MDF országgyűlési képviselőihez.

Az MDF VI. Országos Gyűlése után Antall a liberális szárnyhoz tartozó képviselőkhöz írt levelében részletesen kifejti a liberalizmussal kapcsolatos álláspontját.

Antall egyelőre nem vállalja az élete megmentését szolgáló sejt-transzplantációs műtétet. Folytatni akarja a munkát, ehhez azonban szüksége van politikai megerősítésre. Összehívja bizalmasait, tájékoztatva őket betegsége állásáról.

Antall bizalmasait tájékoztató megbeszélésen történtekről Rózsa Mariann titkárságvezető által készített emlékeztető.

Antall kölni sejt-transzplantációs műtétjét megelőzően ismételten köszönetet mond orvosainak.

A miniszterelnök Kölnbe történő elutazása előtt letétbe helyezett levelében felkéri minisztertársait és a koalíciós képviselőket, hogy – amennyiben nem lenne olyan állapotban, hogy feladatát el tudja látni – terjesszenek elő vele szemben bizalmatlansági indítványt, annak megakadályozása érdekében, hogy a köztársasági elnök jelöljön új kormányfőt.