Éppen azért került sor Kelet-Közép-Európában rendszerváltozásokra, mert a kommunista politika, egy egész sor gazdasági rendszer összeomlott.
Tudni kell, hogy a társadalom tudatában, akik utálták a kommunista rendszert, azokban is megmaradtak bizonyos szocialisztikus eszmék az agyuk hátsó tekervényeiben, s ezen nincs mit csodálkozni.
A szocializmus mint vágy voltaképpen korrigáló szándék. A kapitalizmus dinamikusan előre viszi a termelést, a szocializmus gondolata pedig igény, hogy az elosztás igazságos legyen. Szocialista gazdasági rendszer, mint olyan nem létezik. Lehet a gazdaság magánkapitalista vagy államkapitalista, és lehet vegyes.
Az lesz a normális helyzet, amikor a munkaadók és a munkavállalók állnak majd szemben egymással, s a kormány lesz semleges, az egyeztető partner.
Elődeink nem beszéltek soha működő szocializmusról, csak létező szocializmusról.
Katasztrofális állapotban van az ország.
Egyszerűen megszokták az emberek azt, hogy az első gazdasághoz viszonyítva a második gazdaságban ezek a kötelezettségek már lazulnak, a harmadik gazdaságban pedig a társadalom elfogadta, hogy lehet csalni és az állammal szemben nincsenek kötelezettségei.
Amerikában vagy Franciaországban a legtermészetesebbnek tartják azt, hogy ha valaki egy kis fizetés mellett hatalmas autót vesz és utána házat épít, birtokot vásárol, akkor megkérdezik tőle, hogy uram, ezt miből vette. Ezt Magyarországon is célszerű lenne megkérdezni.
Csoda, hogy kibírta ez az ország azokat a tulajdonváltozásokat, amelyek az elmúlt másfél évszázadban bekövetkeztek.
A Fidesz kivételével minden politikai párt kívánta a kárpótlásnak, kártérítésnek valamilyen formáját tulajdoni vonatkozásban is. Enélkül a kárpótlás és tulajdonrendezés nélkül az átalakulást nem lehetett végrehajtani sem gazdasági, sem erkölcsi szempontból.
Nem szabad eltűrni, hogy mondjuk a volt börtönőrök zsírosabb nyugdíjat élvezzenek, mint az egykori politikai foglyok.
A történelmi igazságtételt belső, kis közösségekben történő öntisztulással, a jogállamiság keretei között kell végrehajtani, és nem kormányzatilag vezényelni.
Magyarországon is széles középosztályt kell teremteni, nem hivatalnok-középosztályi értelemben, hanem úgy, hogy középosztálynak tagja legyen a farmer is, a jól képzett szakmunkás éppúgy, mint az egyetemi tanár. Ha egy országban nincs ilyen széles középréteg – amelyik tulajdonosi adottságokkal is rendelkezik, akár mint farmer, akár mint munkás- vagy népi részvények tulajdonosa -, akkor azt mihamarabb meg kell teremteni. Enélkül ugyanis nem működhet tartósan egy parlamentáris demokrácia.
Mindenki, aki a magyarországi zsidóságban úgy érzi, hogy külföldön, Izraelben kíván élni, ezt a kormány soha nem fog akadályt állítani elébe. De aki úgy érzi, hogy itt akar zsidó lenni, és elsősorban az akar lenni, annak is megadjuk ehhez a szabadság jogát minden jogi védelemmel együtt. S annak, aki úgy érzi, hogy elsősorban, mint magyar állampolgár és magyar akar itt lenni, akár hívőként vagy nem hívőként, annak is teljes joggal és a társadalom által elismerten kell nyugodtan itt élnie.
Mi soha bele nem nyugodtunk abba, hogy Magyarországon idegen megszállás maradjon fenn, és egy tőlünk idegen politikai, gazdasági, társadalmi rendszer uralja ezt a nemzetet.
Szeretném a lelkére kötni az öregeknek: élményeiket, családi történetüket és emlékeiket adják tovább a gyermekeiknek, unokáiknak! Felhívom az unokák figyelmét arra, ne higgyék, hogy azok az elesett öregemberek, akik esetleg betegségükben, néha már terhesek számukra, nem tudnának nekik újat mondani.
Minden országban, amelyik normálisan fejlődik, a társadalom organikusan termeli ki a vezetőit.
