Boldog vagyok, hogy még miniszterelnökként alkalmam volt két korábban kommunista országot meglátogatni. Csehszlovákiában és Magyarországon 1990 szeptemberében olyan emberekkel tárgyaltam, akiket a kommunisták addig távol tartottak a politikai hatalomtól, s most nekik kellett megbirkózniuk a kommunizmus örökségével: a csődbe vitt gazdasággal, a szennyezett környezettel és a reménytelenséggel…
… A kelet-európai országok között Magyarország három fontos előnnyel rendelkezett. Először is a korábbi kommunista rendszer idején már jelentős gazdasági és politikai reformokra került sor. Ezért az átmenet kevésbé volt nehéz és fájdalmas. Másodszor Antall József, a magyar miniszterelnök személyében egy valódi konzervatív biztos kezében volt. Már korábban is találkoztam Antallal, politikai felfogásunk nagyon hasonló volt. Harmadszor a magyarok egyben tudták tartani a kormányzó koalíciót, kisebb nézeteltérések nem vezettek bomláshoz. A magyar miniszterelnöknek megvolt a képessége és hamarosan meglett a tekintélye is ahhoz, hogy Magyarország számára biztosítsa a megfelelő vezetést és a szükséges folyamatosságot. Ezzel együtt a gazdasági reform végrehajtása nagy bátorságot igényelt. A magyaroknak meg kellett oldaniuk a tulajdonnal kapcsolatos kulcskérdéseket: az elűzöttek és családjaik visszaigényelték az elkobzott földet, az ipart pedig magánkézbe kellett adni. Ott volt azután egy nagy stratégiai feladat. A magyarok Csehszlovákiánál és Lengyelországnál is jobban törekedtek arra, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljanak a szovjet befolyástól. Antall József bejelentette, hogy Magyarország ki fog lépni a Varsói Szerződésből, és szoros kapcsolatokat akar kialakítani a NATO-val, első lépésként pedig a Nyugat-Európai Unióval. Lengyelország és Csehszlovákia hasonló terveket fontolgatott. Antall biztosított róla, hogy a Varsói Szerződés utolsó óráit éli. Amikor a kimúlás bekövetkezett, jónak láttam volna, ha a NATO különleges társult tagságot ajánl fel a kelet-európaiak számára…
(The Downing Street Years, London, HarperCollins Publishers, 1993, 808-809. old.)
