1990. év

 

Elnézést kérek, a Legfelsőbb Bíróság elnökével? a világért nem kívánnék jogi kérdésbe bonyolódni, csak mivel az Alkotmány egykoron történt átalakításában volt szerencsém részt venni, és egy olyan köztársasági elnöki intézményt alkottunk, amelyik nem emlékeztethet sem a lengyel, sem a cseh modellre. Tehát nem egy dekrétumalkotó, nem egy gorbacsovi köztársasági elnöki konstrukció van, ezért nem tartanám szerencsésnek ezt a javaslatot elfogadni. Elnöki Tanács? jogutódlása kérdésében az álláspontom, hogy ez a jogutódlás kettős, egyrészt jogutód az egyszemélyi államfő, másrészt mivel az Elnöki Tanács az Országgyűlésnek volt tulajdonképpeni szervezete, tehát az Országgyűlés örökli ezt a részét a szerény jogérzékem szerint.

 

 

Akkor, ha egyéb nincs, a székhelykérdést még egyszer felvetem. Nem azért, mert vannak arányosan baranyaiak a kormányban, és a helyi lokálpatriotizmus is hat, ennek ellenére nem tudom elfogadni praktikusan, ha X számú ember elhelyezése csak a probléma. Pécsett van egy egyetemi város. Én bár tényleg Somogy megyeinek érzem magam jelentékeny mértékben, és nem Baranya megyeinek, de ha azt akarjuk, hogy Kaposvárt kiemeljük, hogy egy plusz feladatot kapjon, ez nem logikus. Amikor régiókban beszélünk, katonai szempontból Pécs mindig is egy kiemelkedő jelentőségű katonaváros volt. Nem tudom, a pécsi bíróság esetében itt miről van szó, lakáskérdésről, hogy 5­6 embernek gond lakást adni?

 

 

Abban a kérdésben, azt hiszem, nem lehet vita, hogy egyszerűen a terrortámadások időszakában lehetetlen, hogy ne legyen megoldás. Most nem az SZT-tisztek? visszaállításáról van szó, de a fedett munkaviszony létesítése bizonyos körben egyszerűen természetes, a világon nincs olyan ország, ahol ez nincs meg. Ebben, azt hiszem, nehéz lenne vitatkozni. A második kérdés viszont ennek a jogi garanciái. Most ezen az ülésen holtbiztos, hogy ezt nem lehet eldönteni. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy hogyan tudjuk, és hogyan lehet keresztülvinni egy ilyen jogszabályt. Ezt érdemes megbeszélni, ha ehhez van hozzászólás, szeretném megkérdezni a felkért, meghívott szakértőinket is. Először megkérdezem a minisztereket. Honvédelmi miniszternek nincs megjegyzése. Igazságügy­miniszternek nincs. De örülök, hogy a pénzügyi államtitkár asszonynak van. 

 

 

Van egy kérdésem, miután itt amerikai példa hangzott el. Adva van egy amerikai magánvállalat, amelyik haditermelést folytat szerződéssel a hadügyminisztérium részére, a Pentagon részére. Olyan jogrendszernek kell érvényesülnie, hogy egy magánvállalat vezérigazgatóját is kötelezheti nemzetbiztonsági szempont. Nem az a meghatározó, hogy állami szervezetről van­e szó, a nemzetbiztonság szempontja mindenkire érvényes. Például a nemzetbiztonság fogalma rám mint régészprofesszorra is vonatkozik, és nemzetbiztonsági szempontból kutya kötelességem hallgatni bizonyos dolgokról. Ezt látom kulcskérdésnek. De ennek olyan jogi, olyan politikai és olyan nemzetbiztonsági oldalai vannak, hogy ez így egyszerűen nem fogalmazható meg. Ezt külön kell kidolgozni, már csak azért is, mert nálunk mindenben politikai reflex érvényesül a nemzetbiztonsági reflex helyett. 

 

 

[…] Egy biztos, az a konstrukció, hogy két miniszter engedélyezi, az teljesen abszurd, mert ellenkezik a miniszteri felelősség elvével ebben az értelemben. Tehát az, hogy az egyik elrendeli, és a másik engedélyezi, ez a konstrukció ebben a formában mindenképpen ellenkezik a miniszteri felelősség elvével, mert, mondjuk, a honvédelmi miniszter elrendeli a használatot, amit aztán – ha kormányzati ügyről van szó – a felügyelő nemzetbiztonsági miniszter engedélyezi, és ebbe a honvédelmi miniszter és vele a nemzetbiztonsági miniszter is belebukik. Vagy ezt a jelenlegi abszurd rendszert, amit kitalált az előző kormányzat, hogy az igazságügy-miniszter engedélyezi, ez egy teljes abszurdum, úgyhogy ezt meg kell szüntetni. Ha szabad lenne a következőt. Itt, azt hiszem, hogy mindenképpen variációkra lesz szükség a parlament elé terjesztésnél, annál is inkább, mert annyira kényes témáról van szó, hogy akármit csinálunk, mindenképpen fel fognak merülni gyanúk, hogy mi mit akarunk. Nekünk semlegességet kell ebben a kérdésben mutatni. Vállalja magára az Országgyűlés azt a felelősséget, hogy ebben a kérdésben dönt. Azt zárjuk ki, amit jogellenesnek tudunk, vagy eleve alkotmányellenesnek érzékelünk. Az első, azt tartanám logikusnak, ha van miniszteri felelősség, akkor a mindenkori miniszternek a felelősségébe éppúgy beletartozik, hogy ezt engedélyezi, mint ahogy az egész tevékenység. Tulajdonképpen az első változatnak annak kellene lenni, hogy a technikai eszközök engedélyezése magának a nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó miniszternek a hatáskörébe tartozik. Ez az első pont. Ha Magyarország tiszta jogállam lenne, és nem lennének különböző korábbi évtizedek, és most egy stabil ország lenne, akkor ez lenne a logikus, tehát ezt terjesszük be egyszer. Ezt valószínűleg el fogják vetni. A második variációban vessük be a bíróságot, és ehhez a kinevezést úgy, hogy a bíróság engedélyezi, de meg kell jelölni azt a szintet, azt a kört, amelyik engedélyez. Azt, hogy ez a Fővárosi Bíróság legyen, ezt valahogy nem érzem indokoltnak. 

 

 

Javaslom akkor ezt a két bírósági dolgot is ilyen szempontból megvizsgálni. Azt bizonyos aggállyal vetem föl, mert a reflex az lenne, és az, azt hiszem, szinte lehetetlen helyzetet teremtene, hogy egy parlamenti biztos lenne az engedélyező. Akkor ez azt jelentené, hogy egy, egy olyan köztiszteletben álló, a parlament által megválasztott személy egyszemélyi hivatala lenne. a nemzetbiztonság összes engedélyét egy személy, mint egy magas tisztség, engedélyezné, ha odatelepítjük ezt. Csak jogász lehetne ez a személy. Most az is kérdés, hogy a parlament kebeléből vagy a parlament által megválasztott személy lenne, mint az ombudsman. Az ombudsman viszont az más típus, az nem jó, az ombudsman beszél, ez pedig hallgat. Tehát ezt a variációt is esetleg ki lehetne dolgozni. Az biztos, hogy a képviselők legrokonszenvesebbnek ezt találnák, de ez egy lehetetlen helyzetet teremtene, de az is, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság engedélyezze ezen eszközök használatát. A Bizottság ugyanis egy kollektív testület, ezért ezt egyszerűen ki kell zárni, mert az ügy természete ezt lehetetlenné teszi. Ennek ellenére biztos, hogy ez is fel fog merülni a javaslatok között. Ezt mi nem fogjuk előterjeszteni, ugyanis ez egy lehetetlen megoldás. Én e kérdés megoldását személy szerint a miniszteri felelősség kategóriájába sorolnám, de akkor ezt ki kell dolgozni. Miután két olvasat miatt ezeket meg kell még majd beszélnünk, van­e olyan, amit most itt érdemes még szóba hozni?

 

 

Itt meg én úgy gondolom, hogy két lehetőség van. Az egyik az, hogy én azt is abszurdumnak tartom bizonyos értelemben, hogy rendőrszakszervezet van, mert akkor legyen katonai szakszervezet is, és minden. Tehát ez az egyik lehetőség, hogy kizárunk bizonyos szervezeteket. Nem tudom, a mai magyar politikai helyzet mit enged meg ezen a téren, és mit tesz lehetővé. A másik lehetőség, ahhoz viszont tárgyalásokra van szükség, maga az érdekvédelem szabályozása. Egy érdekvédelmi törvénynek kell egy olyan speciális részének lennie, hogy melyek azok az ágazatok és szolgálatok, ahol az érdekvédelem mit jelenthet, mire terjedhet ki, és hogyan korlátozódik maga az érdekvédelem. Például egy nemzetbiztonsági szolgálati szakszervezet felfüggesztheti­e működését, amivel különösebb veszélyt okoz vagy érdekvédelem körében felléphet­e azért, hogy kapjon karácsonyi csomagot a gyermeke. Tehát szerintem lehet bizonyos korlátozás, de ez nem csak a nemzetvédelemre, ez a rendőrökre is vonatkozik és másokra is. Én azt hiszem, hogy ez megint egy szabályozatlan terület. Sajnos nap mint nap ebbe ütközünk, amit sem a közvélemény, sem nagyon sokan nem tudnak, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a jogok. Egy rendszerváltozásnál mindig a legnagyobb probléma a jogi környezetnek a hiányossága.

 

 

Ezt is egy második olvasatban vizsgáljuk meg. Ilyen politikai kérdésként vannak olyan kérdések, amit sem az ország, sem a Kormány, sem a parlament, senki egy válságos helyzet nélkül, mint ami most itt lezajlott az elmúlt napokban, elméletileg nem volt képes felfogni. Mindaddig egy nemzetbiztonsági törvényjavaslatot nem fog megérteni sem a magyar társadalom – és most nagyon szomorút vagy furcsát fogok talán mondani –, sem a magyar Országgyűlés, sem az ellenzék, sem a kormányzat, ameddig nem jön arra rá, hogy nem arról van szó, hogy III/III­as osztály működik és nyomoz az ellenzék ellen, hanem egy terrorszervezet ellen nyomoz, amelyik végrehajt valamit Magyarországon. Abban a pillanatban, ha itt majd végrehajtanak egy terrorcselekményt, akkor ordítani fognak, hogy miért nincs biztonsági szolgálat, és milyen biztonsági eszközökre van szükség. Ez a politikai problémának a lényege, hogy itt a reflex az visszafelé menő, a probléma viszont nem politikai, hanem épp ebből fakad. Ez a nagy kérdés.

 

 

Köszönöm, most két részre fogom választani a kérdést, mielőtt tovább­adom a szót. Megint egy olyan kérdés, amiben Kajdi Józsefet kérem meg intézkedni. Ez egy abszurd helyzet, ami folyamatosan történik, hogy olyan címen, hogy bár egyetértés van az aktákon, de amikor az egyetértést megkérdezem, az egyetértést követően eltérésekre kerül sor. Kérem a Minisztertanácsot, hogy hozzon most egy olyan állásfoglalást, hogy a miniszterelnökségi államtitkár, Kajdi József köteles minden minisztérium közigazgatási államtitkárával úgy tartani a kapcsolatot – és minden miniszter adja is ezt ki a saját közigazgatási államtitkárának is –, hogy Minisztertanács elé közigazgatási államtitkári aláírás nélkül szakanyag nem jöhet. Tehát ez egy kettős biztosíték, egyrészt a közigazgatási államtitkár köteles a saját főosztályvezetői, helyettes államtitkárai, s a többieknek a véleményét összegezve vagy elfogadva aláírni. Ez az államigazgatási részét jelenti. Ezt a kétszintű kormányzati előkészítő tárgyalás keretében a miniszterelnökségi közigazgatási államtitkár koordinálja. Magyarul, ebben az esetben az az érvényes anyag, ha ott Lőrincz György, itt Király Péter aláírja. Lehetetlen, hogy mi ilyen kérdéseken vitatkozzunk. Főosztályvezetők, helyettes államtitkárok írogatnak rá a papírokra, utána ideküldik a minisztereket, és a minisztereknek utána még külön is adnak feljegyzéseket mint szakértők. Nem érdekelnek a szakértőik már ebben az idézőjelben tett formában. Ebben az államigazgatási rendszerben felelős a hivatal feje, a közigazgatási állam­titkár a szervezeti és egyéb vonatkozásban. Tehát hivatali értelemben a közigazgatási államtitkárok kötelesek aláírni az anyagokat. Ide Minisztertanács elé nem jöhet még egyszer olyan anyag, ami nem az illető minisztérium közigazgatási államtit­kárának aláírásával mint összegezés jön, és hatalmazzuk fel Kajdi Józsefet ennek koordinálásával. Nem lehet így a Minisztertanács elé hozni anyagokat. Ez az egyik, ez az államigazgatási része. A másik része politikai. amikor ezek az anyagok jönnek, akkor a Minisztertanács majd dönthet politikai kérdésekben, dönthet variá­ciókban, hogy ezt vagy azt fogadjuk el. De ezt a formát, ahogy például Győriványi Sándornak előkészítik, nem lehet. Nem lehet, hogy a miniszterek egyik oldalon médiumként szerepeljenek, akik egy bizonyos anyagot idehoznak, és akkor kiderül, hogy a másik helyen másik személyek mást mondtak vagy mondanak. Nem folytatom, azt hiszem mindenki előtt világos. Kérdezem, hogy ezt elfogadják­e ebben a formában, hogy ahogy már ma is működtettük, a házszabállyal, pontosabban az ügyrenddel összefüggésben, hogy a közigazgatási államtitkárok testülete előkészíti a minisztertanácsi anyagot ebben az értelemben, hogy ide csak így kerülhessen. Kajdi Józsefnek módja van ezt ellenőrizni, a többit pedig majd megszervezzük. 

 

 

Helyettese az egyik helyettes államtitkár. a közigazgatási államtitkárnak a dolga, hogy a helyettes államtitkárokat is koordinálja. Igenis a hivatal feje a közigazgatási államtitkár, és ha nincs ott a közigazgatási államtitkár, akkor annak van egy első helyettese, egy helyettes államtitkár. Ez nem szakmai kérdés, ez csak egy tartalmi, szervezeti kérdés. Akkor a metodikai kérdést zárjuk le. Metodikai kérdésben egyetértettünk, hogy a minisztériumban a közigazgatási államtitkárnak is van egy első helyettese a helyettes államtitkárok közül. A Minisztertanács felhatalmazza Kajdi Józsefet, miniszterelnökségi államtitkárt, a minisztertanács jegyzőjét, hogy ez ügyben, ebben a formában érintkezhessék velük. Egyetértenek ebben.