Az 1991. április 4-ei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása az új ipari és kereskedelmi miniszter, valamint az új jegybankelnök köszöntésével, továbbá egyes magasrangú kormánytisztviselők alaptalan verbális megtámadásával kapcsolatban
Üdvözlöm Szabó Ivánt, aki ipari és kereskedelmi miniszterként vesz mától kezdve a minisztertanácsokon részt.? Nem hiszem, hogy e körben be kell mutatni a parlament Gazdasági Bizottságának elnökét. Mindenki ismeri pályafutását, itteni működését, és biztos vagyok abban, hogy a Kormány működésében friss erőt fog jelenteni. Nem mintha eddig nem lett volna fárasztó feladatköre, de a váltás és az új célok új energiákat szabadítanak majd fel benne. Ugyanígy köszöntöm körünkben a Magyar Nemzeti Bank új elnökét, aki e minőségében először vesz részt a Minisztertanács ülésén.? Bod Péter Ákos elnök úr a továbbiakban minden olyan kérdésnél, ami kisebb vagy nagyobb mértékben érinti a jegybankot és a monetáris szférát, mindenkor a Minisztertanács ülésein részt vesz tanácskozási joggal. De személyes bizalmunk és a független jegybank iránti nagyrabecsülésünk jeleként, mivel 18 hónapon keresztül annyi élményben volt itt része, és annyira élvezte a minisztertanácsokat, hogy ha bármikor kicsit tovább akar maradni, sohasem lesz ennek akadálya, és szívesen fogjuk éjfélkor is bármilyen kérdésben a jelenlétét nemcsak tudomásul venni, hanem még üdvözölni is. Úgyhogy azt kérem, hogy Kajdi államtitkár úr ennek megfelelően mindig vizsgálja meg, melyek azok a kérdések, ahol feltétlen szükséges a jelenléte. Természetesen távollétében, ha olyan kérdés merül fel, amin szükségszerű lenne a jelenléte, akkor döntse el, hogy a jegybank képviseletében ki jöjjön el. Nem tudom, történt-e valamilyen sorrend meghatározása a Nemzeti Bank alelnökeinél, vagy pedig esetenként fogjuk ezt megtudni? De mi ezt úgy tekintjük, hogy a jegybank elnökének belső döntésétől függ, hogy kit hatalmaz fel, aki jelen lehet a Kormány ülésén. Egyidejűleg Bod Péternek még egyszer megköszönöm az ipari és kereskedelmi miniszterként kifejtett tevékenységét, a rendkívül nehéz tárca vitelében elért eredményeit, és azt a tisztességet és kormányzati magatartást, amivel olyan esetekben is, amikor nem értett egyet a döntéssel, és esetleg ellene is szavazott vagy akár más volt a véleménye, utána azt a kormányzati döntést – mert a Kormány egységes, és a Kormány többségi határozatot hozott – kifelé, a külvilág felé a leghatározottabban képviselte. Példamutatónak tekintem Bod Péternek ezt a közjogi magatartását, és ezt külön köszönöm. Kérem, hogy Bod Péter Ákos a független jegybank élén is e személyi tulajdonságokat és ezt a korrektséget, amit tanúsított a Kormányban, a jegybank élén is tanúsítsa. Mi nem azt várjuk – minden egyéb vádaskodással szemben, amit elképzelnek akár az országban vagy néha külföldön is –, hogy a továbbiakban kvázi a Kormány intenciói szerint járjon el. Mi semmi többet nem kérünk Bod Péter Ákostól, hogy mint a jegybank független elnökeként fejtse ki álláspontját a jegybanktörvény azon rendelkezéseinek megfelelően, hogy a mindenkori Kormány támogatása a jegybank feladata. De ennél többet nem kérünk. És annak ellenére, hogy személyében a Kormány eddigi tagja került a Bank élére, neki azzal az egyenességgel és hűséggel, amivel szolgálta a Kormányt, kérjük, hogy szolgálja a független jegybankot. Ennyit kérünk a további működéséhez, és mindig szívesen látjuk körünkben.
Szintén még napirend előtt egyes magas rangú kormánytisztviselők verbális, alaptalan megtámadásával kapcsolatban.
A harmadik, amit még napirend előtt szeretnék elmondani az éppen a kormányülések két másik résztvevőjét érinti: Kajdi József államtitkár urat és Müller György helyettes államtitkárt, akiket sajnálatos módon – másokkal együtt – a Magyar Demokrata Fórum kétnapos országos gyűlésén alaptalanul megtámadtak. Az országos gyűlés alatt egy körözött listára ráírták a nevüket mint volt kommunista stb. főtisztviselőket a Miniszterelnökségen. Ezt nem csak ő kettőjük esetében tették meg, de az ő kettőjük esetében jelentkezett a legpregnánsabban az a hazugság, amitől Csurka Istvánnal együtt azonnal elhatároltuk magunkat. A listán – jobb, ha én mondom el – Kajdi Józsefnél mást nem tudtak – mivel párttag sem volt soha – mondani, ezért azt találták ki, hogy az édesapja ÁVH-s lett volna, miután a Rajk-per időszakában? volt egy Kajdi József nevű ÁVH-s, aki szerepelt valamelyik megjelent cikkben, amire hivatkozott ott a lista. Abban az időben Kajdi József édesapja éppen érettségiző diák volt Kaposvárott, akinek semmi köze ahhoz a Kajdi Józsefhez nem volt. Müller György édesapja pedig nem volt ÁVH-s kihallgatótiszt és Szombathely rendőrfőkapitánya, ahogy a listán szerepelt, miután soha rendőr nem volt, hanem ügyvéd és vállalati jogász volt, vállalati jogtanácsos. Tehát ezek a vádaskodások olyanok, amely – hát nem is tudom e pillanatban megmondani, hogy mennyi ebből a tudatos, de – provokációnak minősíthető magatartás, amit igyekezni fogunk tisztázni, hogy az efféle dolgok hogyan és kitől származnak. Egyáltalán hogyan kerülhetett be egy olyan személy az MDF országos gyűlésére, akitől egyébként a borsodiak azonnal elhatárolták magukat? Az illető nem is volt MDF-tag. Vendégként érkezett, és az elnökség, az ülés elnöksége jóhiszeműen – miután előtte egy szakmai szekcióban felszólalt az illető – tudomásul vette, hogy jelentkezik, és ezért szót kapott. Csak utána, amikor eltávolították, derült ki, hogy vendégként került be egy vendégjeggyel, és így került rá sor. Most nem kívánok ennél többet a részleteiről mondani. Ugyanaz vonatkozik természetesen Szalay Péterre is. A mai – azt hiszem – Magyar Hírlapban megjelent Szalay Péterről – aki szintén nem volt még párttag se – is hasonló,? akinél azt hozták fel, hogy Pozsgay személyi titkára volt.? Az se volt, hanem alkotmányjogászként az utolsó időben került ide az Igazságügyi Minisztériumból. Az igaz, hogy mind Kajdi József, mind pedig Szalay Péter mint pártonkívüli igazságügyi minisztériumi tisztviselők és jogászok az alkotmányjogi szakbizottságban a kerekasztal-tárgyaláson a másik oldalon ültek. Onnan ered a szakmai kapcsolatunk. Kónya Imre és más ellenzéki politikusokkal ültünk együtt, és ők ültek a másik oldalon, ahol az első tiltakozó szavaim éppen azok voltak, amit már elmondtam. A pártállam és az állampárt magatartásával kapcsolatban az első kifogásom az volt, hogy párton kívüli minisztériumi szakembereket és tisztviselőket rendeltek ki velünk szemben. Szakmailag korrektül és egyértelműen úgy viselkedtek velünk szemben, hogy az alkotmánymódosítás megszülethetett úgy, hogy köztársaság lett Magyarország. Ebben az együttműködésünk már akkor is jó volt anélkül, hogy erről mi külön beszéltünk volna vagy külön egymással egyezkedtünk volna. Egyszerűen felismertük – úgy gondolom – egymásban a közös célt és az azonos gondolkodásmódot, és úgy vittük az ügyeket együttesen, ami nem Fejti és Grósz Károly intenciói szerint történt. Mostantól kezdve mi változatlanul ennek megfelelően fogjuk kezelni őket. Ennyit szerettem volna mondani, mivel a legközelebbi és legbizalmasabb munkatársainkról van szó, akik itt vannak a minisztertanácson, sőt egyikük a minisztertanács jegyzőjeként van jelen. Kötelességem volt, hogy ezen a helyen is nekik elégtételt szolgáltassak, és hogy mindez ezen a helyen hangozzék el. A többi az személyi kérdés és jogi kérdés, ami már az ő dolguk. Köszönöm szépen.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 282-285. oldalán megjelent szövege)
