1991. év

 Annak érdekében, hogy az Új Magyarország kelendőbb legyen, ehhez arra is szükség van, hogy a minisztériumok és a Miniszterelnökség a rendeleteket, jogszabályokat már a megjelenésük előtt odaadja. A Magyar Hírlap, a kiépült régi kapcsolatrendszerével változatlanul előbb közöl bizonyos dolgokat a kormányzati szférából, mint ahogy mi lehetővé tesszük az Új Magyarországnak. Minden minisztert és államtitkárt kérek arra, hogy nézzenek ennek utána. Tartalmilag és anyagilag is támogatni kell ezt a lapot, de leginkább nyilatkozatokkal. Oda adjunk exkluzív nyilatkozatot. Igenis támogatni kell azzal a lapokat, hogy hova nyilatkozunk, ha fontos. Természetesen személyi vagy egyéb megtámadtatás vagy egyéb esetben ott célszerű lehozatni a nyilatkozatot, ahol az erre okot adó írás megjelent, de nem arról van szó, hogy bármelyik lapban. Ezt minden miniszter és államtitkár eldönti maga, hogy mikor, hogy ítéli meg, hogy ott szükséges-e ugyanabban az orgá-numban felelni valamire. De az, hogy mit preferálunk, az azért számít.

 

 

Én úgy gondolom, hogy a közvetlen személyi kinevezési kérdések most nem e vita keretében dőlhetnek el, itt most a jogszabályt kell megalkotni, azt elfogadni. Ebből következik viszont az is, amit feltétlenül hangsúlyozni kell, a köztársasági megbízottak megkérdezése, tehát a véleményük kikérése a megyei hivatalok vezetőinek kinevezésénél. A másik dolog, hogy mindenképpen a Kárpótlási Hivatal elnökének előterjesztésére a felügyelő miniszter nevezze ki a megyei vezetőket. Ez politikai felelősségvállalást jelent. És bárki is lesz a Hivatal elnöke, éppen a kérdés politikai jellege következtében a kinevezés nem terhelhető másra, csak miniszterre. Az, hogy a Hivatal elnöke megteszi a szakmai előterjesztését a megyei vezetőkre, az nem érinti a miniszteri felelősség körébe tartozó kinevezést, azt, hogy a miniszter végül is kit nevez ki a megyei hivatal élére az elmondottak, a szakmai stb. szempontok figyelembevételével. A másik, amiben mindenképpen állást kell most foglalnunk, az a társadalmi bizottság kérdése. Ez úgy jelenjék-e meg, hogy a társadalmi bizottságot, azt csak a személyi, tehát a politikai üldözöttekre vonatkozó kárrendezés esetében kívánjuk működtetni vagy a tulajdoni kárrendezésnél is. Ugyanis, meg fog jelenni ez az igény, sőt már meg is jelent kérésekben és egyebekben, hogy a tulajdoni kárrendezést is szeretnék politikailag felügyelni. Itt tehát akkor egy elvi döntést kell hoznunk, hogy kimondjuk azt, hogy a kárrendezés, a tulajdoni kárrendezésnél nem kívánunk társadalmi bizottságot. Kérdezem a Kormány tagjait, hogy ebben egységesek vagyunk-e, hogy sem országos szinten, sem megyei szinten nem kívánunk a tulajdoni kárrendezéshez társadalmi ellenőrző bizottságot. Ezt ki kell mondani, ugyanis ilyen igények voltak. Ilyen igényeket én magam is kaptam. Tehát, akkor a Kormány úgy foglal állást, hogy sem megyei, sem országos szinten a kárrendezésre nincs társadalmi bizottság, ezért kifejezetten a jogszabály adta kereteken belül, államigazgatási szinten dőlnek el ezek a kérdések. Nincs ellenvélemény? Nincs. Akkor ezt elvileg kimondtuk. Akkor ebben döntöttünk. A többi javaslatot, a személyi vonatkozású javaslatokat, amik még erre vonatkozóan döntésre várnak, ne most döntsük el. Még le fogok ülni az érdekeltekkel. Amiben viszont dönteni tudunk, az a következő. Tárcaközi miniszteri bizottságot kell létrehozni, amely mindenképpen független lesz a tárcáktól, függetlenül attól, hogy melyik miniszter lesz a felügyeletre kijelölt miniszter. Bármelyik tárca nélküli miniszter vagy bármelyik egyéb miniszter lesz a kijelölt miniszter, amelyik felügyeli ezt a tevékenységet, egyben vezeti ezt a miniszteri bizottságot, amit nem tartok feltétlenül szükségesnek – bár meg lehet – jeleníteni minisztertanácsi határozatban valamilyen formában. ennek a bizottságnak mindenképpen tagja lenne akkor a belügyminiszter, a munkaügyi miniszter, a földművelésügyi miniszter, a pénzügyminiszter, az igazságügy-miniszter és a kijelölt tárca nélküli miniszter. Kihagytam valakit? Ez azt jelenti, hogy ezek a miniszterek személyükben a kárrendezési, tehát a kárpótlási törvény végrehajtása során saját tárcájuk ügyeinek vitele mellett külön kormányzati döntéssel külön felhívást kapnak arra, hogy ezt segítsék elő, és támogassák a kijelölt minisztert ennek a feladatkörnek az ellátásában. Ami ez alatti kérdés, hogy adott esetben, konkrét ügyben dönthet úgy ez a miniszteri bizottság, hiszen az már saját belső döntése ennek a tárcaközi bizottságnak, hogy államtitkári vagy helyettes államtitkári szinten ad-e ki feladatot, de lehetőleg mindig azonos szinten legyen ez egyeztetve. Ez a kérdés nem érinti a felügyelő miniszter kijelölését. A másik pedig a pénzügyi kérdés, hogy az hol jelenjék meg. Ha a belügyminiszter úr álláspontját jól értettem, akkor tulajdonképpen most egy kasszát csináltak, amely a Belügyminisztériumé ebben az ügyben. Ez azt jelenti, hogy most, amit erre kap a Kárpótlási Hivatal, akkor az most ideiglenesen a Belügyminisztériumhoz kerülne. Kérdés az, hogy van-e értelme oda telepíteni, milyen tényleges jogi vagy egyéb érv szól amellett, amikor új pénzről van szó, új feladatról, hogy azt ideiglenesen a Belügyminisztériumhoz telepítsük?

 

 

Országos hatáskörű szervről van szó, olyanról, mint a Statisztikai Hivatal, és a felügyeletét gyakorló kijelölt miniszter bárki lehet, mint egyéb országos hatáskörű hivataloknál is. Én azt hiszem, hogy ezt függetleníteni kell, azért, mert ebből a vitából egyértelműen kiderült, hogy a felügyelő miniszter személyre szólóan kell, hogy kapja ezt a megbízatást. Ha a felügyelő miniszter, mondom még egyszer, személyétől függetlenül kap egy felügyeletet, akkor is a miniszterelnök alá tartozó országos hivatalról, országos hatáskörű hivatalról van szó. Emiatt akkor az lenne a logikus, és akkor talán ez legyen mindjárt a tiszta képlet, mert úgyis a következő költségvetési évben már itt, a Miniszterelnökségen belül fog jelentkezni. A látszatra figyelni itt felesleges lenne, ezért akkor maradjunk abban, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnál jelentkezik most a költség, mert ez egy országos hatáskörű szerv, ami ide, a Kormány alá tartozik, és a Kormány egyik tagja pedig kijelölt miniszterként felügyeli. A személyi vonatkozásra pedig még majd visszatérünk.

 

 

Akkor én felteszem a kérdést szavazásra. Az igazságügy-miniszter tett egy javaslatot, hogy ne halasszuk a döntést, s miután személyi kérdésekről lévén szó, ezért kivételesen titkos szavazást fogok ebben a kérdésben elrendelni. Javaslatom és véleményem az, hogy akkor két miniszter van, aki ebben az esetben számításba vehető, hangsúlyoznám, a tárcájától függetlenül. Az egyik a munkaügyi miniszter, aki nem, mint munkaügyi miniszter, hanem mint aki a korábbi feladatkörében ezt a területet felügyelte, míg a másik miniszter pedig az igazságügy-miniszter, aki pedig a kárpótlási törvény koncepcióját és végrehajtását kidolgozta, és ezért nem kell elmondanom, mert elhangzott a vitában, hogy mi szól mellette. Kérem a Kormány tagjaitól, hogy miután személyre vonatkozó szavazás fog következni, most már egy pillanatig se merülhessen fel bármilyen kérdés. Kérek akkor cédulákat kiosztani, és a miniszterek részéről ráírni Kiss Gyula vagy Balsai, tehát valamelyik nevet. Kérem szépen, ha az ügy gyors kormánydöntést igényel, akkor én csak szavazásra tehetem fel a kérdést. Az igazságügy-miniszter nem miniszterelnöki, hanem kormánydöntést kért.

 

 

Akkor a személyi kérdések vonatkozásában a Kormánytól azt a felhatalmazást kérem, a formát, hogy a felügyeletre és a Hivatal elnökére, az elnökének besorolására, vagyis ezeket a kérdéseket illetően az érintettekkel való előzetes tárgyalás után a döntést meghozzam. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség viszont az, hogy ha most öt percen belül kérik, akkor csak azt tudom tenni, hogy szavazásra bocsátom, mert én nem tudok most öt perc alatt dönteni. A mai nap folyamán tárgyalnom kell az érintettekkel erről, és utána tudok mérlegeléssel dönteni. Másként nem tudok dönteni. Nekem holnap reggel alá kell írnom egy erre vonatkozó döntést, ami alapjában véve azt jelenti, hogy még ma megbeszélést kell folytatnom nyilván Kiss Gyulával és Balsai Istvánnal erről a kérdésről, és csak utána tudok döntést hozni az eddig elhangzottak és a velük való megbeszélés alapján. Így érzem korrektnek, és ez vonatkozik a Hivatal vezetőjére is. Mindez persze nem érinti a jogszabály elfogadását, mert a jogszabály név nélkül kijelölt miniszterről beszél. Tehát itt csak az a kérdés, erre pedig megszületett a kormánydöntés, hogy felsoroltuk azokat a minisztereket, akik együttműködnek mintegy miniszteri bizottság, ahogy több miniszter részvételével működik például a Tudománypolitikai Bizottság is. A kárrendezési ügyekben azt is kimondhatjuk, hogy a kijelölt, a Kárpótlási Hivatal felügyeletét ellátó miniszter irányítása alatt működik egy olyan kormánybizottság, amelyik a kárrendezéssel, kárpótlási ügyekkel kapcsolatos koordinációt kormányzati szinten eldönti. Utána pedig az egy másik kérdés, hogy ez a miniszteri bizottság dönt arról, hogy az egyes kérdéseket milyen szintű bizottságokkal, szakbizottságokkal vizsgáltatja meg. Ebben egyetértünk? Akkor ez egy külön kormánydöntés. Egyébként a szövegben semmi olyan nincs, mint például egy államtitkársággal vagy címzetes államtitkársággal való ellátás, mint ahogy például Pungor miniszter úr korábban betöltötte a Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöki funkcióját. Ez nem kell, hogy megjelenítődjék magában a jogszabályban.

 

 

Kérdésem még az, de bocsánat még előtte: az „emigráns”, az egy elharapódzott és bevált szó, de hogy „migráns”. Egy magyar kormányhatározatban, miért nem elég a bevándorló, a letelepülő vagy bármelyik szó? Hát erre vannak magyar szavak, minek egy ilyen mesterséges szót használni?

 

 

Jó, akkor legalább, hogy azért valami magyarázatot adjunk, akkor ahol először előfordul, azért írjuk oda be, mint gyűjtőfogalomnak, hogy mi tartozik ide. Továbblépve, megítélésem szerint most egy tárcaközi bizottságot állítunk föl, és maradjunk is abban, hogy tárcaközi bizottságot állítunk föl. Alapirányvonal az, hogy a politikai menekült befogadására a genfi konvenció,? illetve hatályos magyar törvény? kötelez bennünket. A második kategória, hogy pozitív diszkriminációt kell alkalmazni a megvizsgált magyar nemzetiségűvel szemben. A harmadik, hogy a gazdasági-szociális imigránst lehetőleg ki kell iktatni, annál is inkább – és az előzőre is utalok –, komoly problémaként foglalkoznak ezzel a lengyelek is és mások is, és a Szovjetunióban is meg fog növekedni a magukat más nemzetiségűnek vallók száma a legközelebbi időben. Tehát lehet, hogy 600 ezren fogják magukat magyarnak vallani. Már ugye ukrán bányászok vannak egyébként Pécs környékén, Komlón, mint ahogy tegnap a komlóiaktól értesültünk. Tehát itt ilyen problémák is jönnek, lengyel, ukrán stb. vendégmunkások, miközben munkanélküliségről beszélünk. Tehát itt ezt a kérdést meg kell vizsgálni, vagyis a külföldi munkavállalói lehetőséget. Kategóriákat kell felállítani, és a külképviseleteknek bizonyos szempontból e kategóriák szerint azért lehet szelekciót alkalmazni. A világon mindenütt így van, a nagy vendégmunkás-tömegeket foglalkoztató országokban is, hogy csak bizonyos foglalkozási ágakra vagy csoportokra adnak lehetőséget a bejövetelre.