1991. év

Van egy kérdésem: összehasonlításképpen nyilván tanulmányozták a külföldi példákat. Parlamentáris demokráciákban, ahol a miniszteri felelősség elve érvényesül, az Alkotmány alapján köztársági elnök elé terjesztett egyetlen olyan eset sincs, amikor miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzés ne érvényesülne. Tehát én a kérdést úgy teszem föl, hogy alkotmányjogi szempontból hogy áll ez a kérdés, mert ezek szerint hol van még arra példa, hogy köztársasági elnök elé kinevezésre ellenjegyzés nélkül tehető javaslat, kivéve, ha a parlament választ valakit. Ha a parlament megválasztja, akkor az egy lehetőség, de egy államon belül a parlamenti ellenőrzés egyetlen lehetséges módja tulajdonképpen az, hogy ha miniszteri ellenjegyzés érvényesül.

(Az igazságügy-miniszter? válasza szerint a világ jogfejlődése a bírói hatalom függetlenségének megerősödése folytán ebbe az irányba indult el, és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is ezt az (A) megoldást támogatja.)

Szóval ez az A változat az, amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke is külön támogat. Amerikában is egy más szisztéma van, de az egy prezidenciális köztársaság, ahol tényleg mereven érvényesül a három hatalmi ágazat elválasztása, ahol nem érvényesül – más a struktúra –, ott nem érvényesül miniszteri ellenjegyzés, ott a kongresszusnak más szerepköre van a meghallgatások során és egyebekben. Szóval én nem tudom, hogy ez megfelel-e az Alkotmány egy másik értelmezésének. Van még hozzászólás vagy észrevétel? Akkor a kérdés az tehát, hogy egy elvből engedünk-e, hogyha elhagyjuk azt, hogy a kinevezés a miniszter egyetértésével történik. Ez egy teljesen idegen elképzelés. Megfontolandó még, hogy a parlament Alkotmányjogi Bizottsága vagy Jogi Bizottsága a jelöltet meghallgassa, hiszen ez számos törvényben szerepel számos funkcióval kapcsolatban. A minisztereket, adminisztratív államtitkárokat meghallgatja a parlament, és most legújabban már a nagyköveteket is. Ezt most hallottam, és nem tudom, hogy ez jogilag egyébként megalapozott-e, de ha ez a kívánalom, akkor ennek eleget teszünk. Ebben az esetben is feltétlenül jónak tartanám a parlamenti bizottsági meghallgatást. Ha a TV elnökétől kezdve mindenkit meghallgat parlamenti bizottság, államtitkárokat, minisztereket, akkor miért kíméljük meg a Legfelsőbb Bíróság tagjait attól, hogy a parlamenti bizottságok meghallgassák?

(Valaki felveti, hogy ez nem igazán meghallgatás, hanem sokkal inkább elbeszélgetés csak.)

Az mindegy, de a meghallgatását én fontosnak tartom. Egyrészt a parlamenti bizottságot foglalkoztatja, másrészt ez a kontrollálásnak egy lehetősége. Szóval végeredményben a parlamentnek más légkörét adja az egész javaslat. Tehát egyetlen javaslatként terjesztjük be azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, egyetértésben a miniszterrel, tesz kinevezésre javaslatot, és belevesszük a Jogi Bizottság meghallgatását, ahogy számos más rendelkezést is. Ez ellen nehéz azt mondani, hogy mi a Páriáméntét akarjuk, hiszen a parlamentnek véleményezési vagy állásfoglalási joga van. Már egy szűrést jelent ez is, ami után a kinevezési javaslat a miniszteri felelősség elvéből is következően egyetértésben történik, mert különben vagy a választás elve érvényesül, a közvetlen választás elve vagy ha a miniszteri felelősség elvét vesszük alapul, akkor annak mindig – akár áttételesen is, de – érvényesülnie kell. Tehát nem lehetséges az, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke önmagában tesz javaslatot saját társai kinevezésére. De szíves figyelmébe ajánlom az igazságügyi tárcának, hogy nézze meg, hogy a Kúria esetében mint jogelőd vagy mint előképnél, mindez hogy történt. Meg kell nézni ezt a Közös Piac tagállamaiban? is, ahova – pontosabban az Európa Tanácsba? – jogilag felzárkózni kívánunk. Ahol ilyen típusú a gyakorlat, ott az érvrendszert kell nagyon pontosan meghatározni. Én nem hiszem, hogy van parlamentáris demokrácia ma Nyugat-Európában, ahol nem kívülről, vagyis nem miniszteri ellenjegyzéssel vagy előterjesztéssel történik a Legfelsőbb Bíróság tagjainak kinevezése. Tehát ténylegesen ezt meg kell nézni, és ezt parlamenti érvrendszerként meg kell fogalmazni. Különben itt egy elképzelhetetlen egyszemélyi ágazat jönne létre, vagyis az itteni, a tervezet szerinti a változat valósulna meg, aminek kialakulását nem kívánom tovább kommentálni.

(A Legfelsőbb Bíróság tagjainak kinevezése előtti parlamenti bizottsági meghallgatásnak a szerepe, ami az Egyesült Államokban – miután ott a Legfelsőbb Bíróság az alkotmánybíróság funkcióját is betölti – bevett gyakorlat, néhány miniszter számára még mindig nem tiszta.)

Igen, de hát egy prezidenciális köztársaságban? ez van. Ott az elnök nevezi ki, aki viszont közvetlen választással kapja a néptől erre a különleges felhatalmazását. Itthon ebben a szituációban, amiben a Legfelsőbb Bíróság elnökét a parlament választja, ha jól tudom. Tehát ez adja a Legfelsőbb Bíróság elnökének tulajdonképpen ehhez az egyik indokot és jogalapot, hogy ő az egyik közös előterjesztő, hiszen ő egy a parlament részéről megválasztott személy. Nekünk az európai gyakorlatból kell kiindulnunk most, mert ez egy érv lehet. Egyrészt az Európa Tanács tágabb, de ezen belül lehetőleg a Közös Piac országait kell megpróbálni figyelembe venni. Ez egy hivatkozási érv, hogy Európához csatlakozásunk érdekében a közös európai gyakorlatot vesszük alapul. Ebből az érvrendszerből kell kiindulni. Úgyhogy akkor az előterjesztő terjessze elő, és akkor szavazunk. Tehát egy variáció, és a parlamenti meghallgatás pillanatnyilag még tartalékba van helyezve az érvrendszerben. Van-e ezzel szemben ellenvélemény? Tartózkodás? Nincs. Akkor ebben a formában jóváhagyjuk.

A Különfélék között a Teleki László Alapítvány? Kuratóriumának létrehozásával kapcsolatban.

Ez a Teleki Alapítvány az állam által befizetett 70 millió forintos állami befizetéssel alakul, és várja, hogy ebbe mások is befizessenek külföldről. Utána ez az Alapítvány működtetné – csak emlékeztetőül mondom el – a Külügyi Intézetet, a Magyarságkutatót és a félig megszületett Dunatáj Intézetet.? Na most a Dunatájnak Tabajdi volt a megszervezője, gondolom, ő úgy került ebbe az együttesbe. Pozsgay volt ennek a titkárságnak a vezetője, és a külföldiek azért vannak benne, mert nekik kellene a külföldieket hozni. Valahogy így állt össze. Én is amellett volnék, hogy ezt halasszuk el, elfogadva Entz Géza indokolását. De túlmenően azon, hogy Entz Géza indokait meghallgatjuk, javasolnám, hogy ezt addig vizsgáljuk meg érdemben is, hogy mi lenne a javaslatunk. Ezért mondok el három dolgot. Tehát magyarságkutatás, mégpedig az egyetemes magyarság, az a bizonyos 15 millió kutatása, a térségkutatás – Közép-Európa-, Dunatáj-kutatás – és a Külügyi Intézetként a nemzetközi politikai stratégia. Tehát mindaz, ami egy tényleges valódi külpolitikát, biztonságpolitikát stb. jelent. Na most, ha ilyen szempontból nézzük, akkor meglehetősen egyenlőtlenek a politikai erőviszonyok, és igazából nagyon egyoldalúnak tűnik a kuratóriumi névsor szakmailag is.

Napirenden kívül, az MSZP és az SZDSZ írásbeli kérésével kapcsolatban, ami arra irányul, hogy a minisztériumok adják ki a szervezeti és működési szabályzataikat osztályvezetői szintig nevekkel és telefonszámokkal együtt.

Elő kell venni az utoljára 1944-ben megjelent tiszti címtárat,? ami nyilvános volt, s ami abban benne foglaltatik egy államigazgatásról, az minden további nélkül kiadható. Ezt egy egységes kiadványban ki kell adni, amiben benne van, hogy kik az államtitkárok, valamint a további munkatársak egészen osztályvezetői szintig. Erről értesíteni kell, hogy folynak ennek az előkészületei a Miniszterelnöki Hivatalban, és meg fogják kapni. Az mindig úgy volt, hogy az tartalmazta például azt, hogy a Belügyminisztérium 4. ügyosztályán, ami a városi ügyek osztálya volt, összegezve, hogy mit csinál, és hogy ki kicsoda. vagy például a Pénzügyminisztérium 1. közgazdasági ügyosztálya, és akkor annak az ügyköre. Tehát ott röviden leírni, hogy mi a feladatkör, ki a főosztályvezető vagy az osztályvezető, kik az államtitkárok stb. A telefonkönyvet oktatási célból is külön kell választani. A minisztériumokban van telefonkönyv, de nem helyes, ha a pártnak vagy bárkinek mi együtt átadjuk az ügykört és a telefonkönyvet. Ha van a minisztériumnak telefonja, egy központi telefonszámot abba a kiadványba hátul be lehet írni minisztériumonként. Ennyit kell megítélésem szerint kiadni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 180-184. oldalán megjelent szövege)