1991. év

 

 

Szabad? Akkor mielőtt továbbadom a szót, nehogy félresikoljon. Az első nagy különbség az előző időszakkal szemben az, hogy megszűnt a Miniszterelnökségen a gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó államtitkári funkció. Tehát ez az egyik kérdés, az egyik különbség. A másik, hogy az előző Gazdasági Kabinetben nem rögzítettük azt, hogy ki vehet részt rajta, ki helyettesíthető. Tehát azáltal, hogy minisztereken és politikai államtitkárokon kívül a minisztériumokat főosztályvezetők is képviselhették adott esetben vagy helyettes államtitkárok, ezáltal az egész kabinetnek a jellege változott meg. A másik új elem, hogy létrehoztuk az államtitkári értekezletet. Ennek következtében mindaz, ami a Gazdasági Kabinetben zajlott az előzőekben, tehát a kormányülések előkészítése, koordinálása, az átkerült az államtitkári értekezlethez. Bizonyos, hogy először a közigazgatási államtitkárok sem voltak lelkesek, hogy ezt meghoztuk, de Kajdi József tájékoztatása szerint ma már egyetértenek vele, hiszen az egyeztetések ezáltal sokkal egyszerűbbek lettek, mert a közigazgatási államtitkárok jelenlétében nem lehet azt mondani, hogy egy főosztályvezető értett vele egyet. Tehát minden, ami idekerül kormányülés elé, az már kellően előkészített, egyeztetett. Csak ott volt ma is vita főleg, ami nem került a közigazgatási államtitkárok elé. Tehát azáltal, hogy a közigazgatási államtitkári értekezletnek feladata elvégezni a koordinációt, a normaszövegek egyeztetését, a tárcaszempontok érvényesítését, ezáltal levett a Gazdasági Kabinetről egy ilyen kormányülés-előkészítő funkciót. Tehát ez az egyik legfontosabb eleme az új helyzetnek. Azon minden tárca képviselve van. Tehát, amit mond Balsai miniszter úr jogi szempontból, nem kerülhet a Kormány elé olyan anyag, ami nem került, ami nem megy át a közigazgatási államtitkári értekezleten, ahol ezt ott elvégzi Bogdán Tibor például. Na most a Gazdasági Kabinetnek, ha meghatározzuk ezt a körét, akkor ennek a feladata valóban az, hogy a közgazdászok között felmerülő kérdések, vagyis azok a gazdaságpolitikai, stratégiai kérdések kerüljenek ott megtárgyalásra, amelyeket meg kell vitatni vagy távlatban kidolgozni ahhoz, hogy a gazdasági jellegű kérdésekben a gazdasági szakemberek egységes álláspontra jussanak, hogy az ilyen kérdések vitatására már a Kormány előtt ne kerüljön sor, mert erre a kormányülésen nincs idő, és nincs is értelme, hogy az itt folyjék. Ez a célja ennek az új típusú Gazdasági Kabinetnek, amelyik azért kell, hogy ilyen legyen, mert mellette van az államtitkári értekezlet. Na most, miután a Pénzügyminisztérium ez a bizonyos gazdaságpolitikai stratégiai tárca, ami lehetne más is, hiszen van ország – ezt már tisztáztuk –, ahol ezt a gazdasági minisztérium végzi. Mi azt a modellt képviseljük e tekintetben, ami akár a francia, akár az angol, tehát, hogy a Pénzügyminisztérium tölti be ezt a funkciót. Egyébként Magyarországon mindig így volt. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyminiszter képviseli ezt a szerepkört, és ehhez a gazdaságpolitikai stratégiai képviseletében jelennek meg az ágazati miniszterek. De amikor megfogalmazódik vagy amikor sorra kerül bármi olyan, ami nem a gazdasági tárcát érint, például akár közvetlenül a munkaügyet, erre van az a biztosíték, hogy azt az anyagot nem hozhatja ide Kormány elé anélkül, hogy az illetékes ágazati tárca ne fejthesse ki az álláspontját a Gazdasági Kabinet ülésén. Vagyis, ha az illetékes ágazati miniszter nem beszélhet, akkor például közlekedéspolitikai koncepciót nem tárgyalhatnak, de agrárpolitikai kérdésben sem tárgyalhatnak úgy, hogy az érintett minisztert a konkrét téma tárgyalásához nem hívták meg. Tehát mindenképpen ahhoz, hogy abból élő anyag legyen, az illetékes ágazati minisztereket is meg kell hívni. De előfordulhat, hogy a témának olyan szociális kihatása van, hogy a népjóléti minisztert kell meghívni. Tehát még azt is lehet mondani, hogy ezt olyan formában kell megfogalmazni, hogy még ne is csak a gazdasági miniszter legyen erre természetesen meghívva, hanem a Kormány más tagjai is meghívhatók legyenek, illetve olyan országos szervnek a vezetője, amilyen például a Versenyhivatal is, hiszen elképzelhető a szakértőként való meghallgatása. Tehát ez a célja ennek tulajdonképpen. Na már most, hogy milyen döntést hozhat a Gazdasági Kabinet. A magyar Alkotmány alapján olyan döntést nem hozhat a Gazdasági Kabinet, amire csak a Kormány jogosult. Tehát nem hozhat a Minisztertanács helyett döntést. A miniszteri felelősség elvével, a Minisztertanács feladatkörével ellentétes döntést tehát nem hozhat. A kabinet döntése azáltal válik valami határozattá vagy jogszabállyá vagy bármivé, hogy idehozzák a Kormány elé. Kétféle lehetőség van: vagy minisztertanácsi határozatot vagy minisztertanácsi állásfoglalás formában jelenhet ez meg a Kabinet döntési javaslata vagy a Minisztertanács két ülése közötti olyan rendelkezés formájában, amit a miniszterelnök ír alá. Tehát elképzelhető, hogy egy olyan kérdés merül fel, amit két kormányülés között kell kiadni, és ilyet tesznek elém aláírásra. Ehhez egy biztosíték az, hogy ilyen csak olyan lehet, amihez nem szükséges a Kormány egészében minisztertanácsi határozat formájában való hozzájárulása, de célszerű esetleg a Gazdasági Kabinetnek a meghallgatása ahhoz, hogy én ezt nyugodt szívvel két ülés közötti rendelkezésként kiadhassam. A másik dolog pedig, mivel hetente minisztertanács van, hetente előtte pedig államtitkári értekezlet, ezért nem feltétlenül kell hetente tartani gazdasági kabinetülést. Úgyhogy, én javasolnám azt, hogy lehet, hogy még ezt egy kicsit át kell fogalmazni, de ebben a koncepcióban kellene akkor elfogadni, hogy a Gazdasági Kabinetnek a megfogalmazását úgy, hogy tulajdonképpen ebben részt vesznek – nagyon leegyszerűsítem – a közgazdászminiszterek. A jogász miniszterekre vonatkozóan ezt nehéz megfogalmazni, bár Bod Péternek teljesen értem az álláspontját, és azt is, hogy a közgazdászviták mellett a jogászviták fárasztják. Ezt is meg lehet csinálni, és ezt már többször meg is csináltuk ad hoc jogászbizottságként. Azt lehet mondani, hogy nagyon célszerű volt, amikor a Kormány jogásztagjai – volt is rá példa – külön leültek, és a felvetett nézetkülönbséget egyeztették, de ezt nem lehet kabinetként rendszeresíteni. Egyébként az ilyen kabinetek jól működnek. De így működik a Tudománypolitikai Bizottság is, ahol részt vesznek a Mádl miniszter úr elnöklete alatt a Kormány egyes tagjai, sőt ott az Akadémia elnökével is kapcsolatot lehet teremteni. Tehát itt az a lényeg, hogy ezek a kabinetek önmagukban állásfoglalásokat hoznak, de az állásfoglalások jogi formát nem öltenek. Ez csak két úton történik vagy minisztertanácsi határozat formájában az önök jelenlétében a Minisztertanács ülésén vagy olyan formában, amit egyébként egyedül tehetnék meg két ülés között. Ebben nyújtanak nekem támogatást ezek a kabinetek. Egyébként pedig támogatom azt, hogy bizonyos szakmai megbeszéléseket kabineteken kívül is folytassanak le a miniszterek. Ez egy nagyon hasznos gyakorlat, hiszen tényleg sokszor előfordul, hogy például a jogász miniszterek között lezajlik ilyen, de ezt ettől függetlenül nem lehet kabinetté minősíteni.

 

 

Antall József: Egy kormány gazdaságpolitikai műhelyében, ezt tegyük hozzá, hogy ebben a formában, amibe természetesen a termelési tárcákat is bele kell érteni. De egyet nem lehet folytatni, mégpedig azt, amilyen irányba, negatív irányba mentek a dolgok az ősz folyamán. Mindig elhangzik, amivel egyetértek teljesen, ez a bizonyos fiskális, monetáris szemlélet és aztán a vállalkozásbarát stb., valamint az, hogy ezeket elválasszuk egymástól. Én pont a Kormány és az ország érdekében nem tehetem azt, hogy ezek közül az egyiket előnyben részesítsem. Bármennyire is tökéletes egy monetáris politika, a bankokkal, a kereskedelmi bankokkal akkor is foglalkozni kell, ugyanis szerintem nem lehet helyes egy olyan monetáris politika, amelyik csodálatos banki eredményeket hoz, és ami alapján kiválóan működnek a bankok, hihetetlen haszonnal, de közben az ország gazdasági csődbe jut. Ez jelenleg a magyar bankrendszernek egyik sajátossága, azaz meg kell találni azokat az eszközöket, amit én nem tudok. Én csak ezt látom, hogy ez folyik. Meg kell találni azt, hogy ez a tökéletes monetáris politika a termelésben érvényesüljön. Azt hiszem, hogy ebben egyetértünk, és nem hiszem, hogy ebben ne értenénk egyet. Szó szerint ugyanezt a pénzügyminiszter úrral is megbeszéltem, ő is egyetért ezzel. Lehet, hogy a bankszférában nem pontosan így értékelik ezt, de nekünk mint kormányzatnak erre kell törekedni, mert ez az az eset, hogy az operáció remekül sikerült, de a beteg meghalt. Ugyanez fordulhat elő egy ilyen monetáris politika mellett. Ez a fiskális politikára is vonatkozik. Nem lehet az sem helyes, hogy hiába mond bárki bármilyen csodálatos gazdaságpolitikát, ha a költségvetést nem tudjuk egyensúlyban tartani, mármint értve alatta az engedélyezett deficitet. Tehát ezért kell ezt a bizonyos gazdaságpolitikát megfelelően átgondolni. Úgy gondolom, hogy most jobbak a feltételek a jelen körülmények között. Én úgy gondolom, hogy a pénzügyi tárcában is vannak bizonyos változások, és természetesen az ágazati minisztereknél is, legyen az bármelyik ágazati miniszter. A Pénzügyminisztériumban egyrészt jelentkezik a közös kormányzati gazdaságfilozófia kialakításában való szerepkör, ami kettős, egyrészt következik a tárca jellegéből, másrészt a miniszter személyéből. Tehát, hogy a közgazdaság mekkora szeletét fogja át mind személyileg, mind tárcailag, az itt jelentkezik a kormányzati filozófiában. Amit pedig Balsai miniszter úr elmondott, azt nagyon fontosnak tartom. Lesznek olyan kérdések, amelyek az egész kormányzatot és az egész magyar államigazgatást érintik. fontos azt hangsúlyozni, hogy a Kormány felett nincs egy fehérházbeli politikai bizottság, mindenben ez a Kormány dönt. Az más, hogy vannak politikai pártok, ahol foglalkoznak olyan kérdésekkel, amit a Kormánynak egy többpártrendszerben figyelembe kell venni. De egyébként nyilvánvaló, hogy amikor a kormányzat a politikai döntéseit meghozza, akkor összkormányzati döntéseket hoz, amely az ágazati szakminiszterek döntésén alapul. A sajtóban sokszor megjelent a szakértői kormányra való hivatkozás, ami persze ebben a formában egy hazugság, mert a Kormány egy politikai testület, a szakemberkérdés tulajdonképpen valahol apparátusi és államtitkári kérdés.

 

 

De én úgy gondolom, hogy a Kabinet önmaga fogja ezt érzékelni, és automatikusan meghívja a tárgykörtől függően. Tehát abban a pillanatban, amikor eléri azt a stádiumot, akkor nyilvánvalóan önmaga szakértői szinten igényli. Olyan formába kell önteni a tervezetet, hogy hogyan lehet ezt jogilag megjeleníteni. El kell hinnünk, hogy ezt egy kabinet tagjai tudják. Van például a Nemzetbiztonsági Kabinet is, ahol felmerülnek olyan kérdések is, ami miatt nemcsak a kabinet tagjait hívjuk meg. A szerint hívjuk össze, hogy azon kérdésben most mire van szükség. Ezért a Nemzetbiztonsági Kabinetben is megjelenik például a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, amikor olyan kérdést érint vagy a közlekedési miniszter is. Ezeket tehát rugalmasan kell felfogni. Amikor például fegyverkereskedelemről van szó, elképzelhetetlen a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere nélkül tárgyalni. Ha arról van szó, hogy a nemzetbiztonság mit érint közlekedési szempontból, elképzelhetetlen a közlekedési miniszter távolléte. Úgyhogy, azt hiszem, ha azt kimondjuk, hogy van államtitkári értekezlet, amelyiknek megvan a feladatköre, és kimondjuk, hogy a Gazdasági Kabinetben politikusok vesznek részt, azaz miniszterek, politikai államtitkárok, és ezenkívül, akit szükségesnek tartanak meghívni, ez automatikusan körülhatárolja a meghívotti kört, és nem okozhat sérelmet. Nem tudom, hogy van-e kérdés, egyébként?