1991. év

Közbe fogok vágni. Miniszteri felelősség van. Tehát az új pénzügyminiszternek jogában áll ezt a kérdést a szakértőivel együtt megvizsgálni. Tehát lehetőséget kell arra biztosítani, hogy ezt a hatásvizsgálatot még elvégezze, miután ennek a pénzügyi felelősségét a pénzügyminiszter viseli. Tehát ezt figyelembe véve azt, hogy mit mondtak az eddigi szakértők, valamint azt is, amit az igazságügy-miniszter elmondott, a jogszabályt beterjesztettük december 1-jével. Tehát itt arról van szó, hogy be van terjesztve egy törvényjavaslat, aminek a sürgősséggel való megtárgyalását kértük január végéig. Ez az egyik, amit tudni kell. Ehhez az kapcsolódik – amiben mindenki egyetért –, hogy ez Magyarországnak, majdnem azt lehet mondani, hogy az államszervezet kiépítésén kívül a legfontosabb alapvető törvényjavaslata, amelyik meghatározza a hazai és külföldi befektetési kérdéseket, meghatározza a bizalomkérdést, egyáltalán az egész külföldi beruházást. Tehát mindent, ami itt felmerül, és ennek az elhúzódása egy tragédia lenne tulajdonképpen. Csak az vigasztalhat bennünket, hogy ennek rendezése ugyanúgy húzódik a többi országban is. Azért húzódik, mert egy olyan, érdekeket és érzelmeket sértő kérdésről van szó, amit nem lehet sehol megoldani egyik pillanatról a másikra, és senkinek nem fog egyszerre tetszeni, ezzel is tisztában kell lennünk. Érdekellentétekről van szó, és az érdekegyesítés végzése a Kormány feladata, ahogy minden reformnak az érdekegyesítés a feladata. Mi érdekegyesítést végzünk, viszont bizonyos politikai képviselet jegyében nem lehet érdekegyesítést egyszerre minden szempontból és mindenkinek tetszően elvégezni. Ez az elvi része. Gyakorlatilag arról kell most nekünk dönteni, hogy az igazságügy-miniszter visszahozta a törvényjavaslatot a módosítás érdekében, mert nekünk még egy módosítási lehetőséget kell beterjeszteni a legsürgősebben, miután gyorsított eljárással januári letárgyalást kértünk. A januári tárgyalás érdekében volt még egy politikai egyeztető tárgyalás a koalíciós partnerek között. A koalíciós partnerek elvi kérdésekben állapodtak meg, s megállapodtak abban, hogy még szakmai vizsgálatra van szükség a forgalomképesség kérdésében, továbbá a források és a téeszekre való ráterhelés, ráterhelhetőség kérdésében a kárpótlási jegyeknél, az Egzisztencia Alapnál? pedig a felhasználhatóság kérdésében és a táblázatok kérdésében. Tehát volt egy elvi, politikai megállapodás. Az elvi, politikai megállapodás nem tért ki formáljogi kérdésekre, nem tért ki szakmai hatásvizsgálatra, hanem csak az említett kérdésekre. A legjobb tudomásom szerint tárgyalásokat folytatott a Kisgazdapárt a Kereszténydemokrata Párttal is, ugye? És ugyanígy folyt tárgyalás – aminek én csak egy részén vettem részt – a Kisgazdapárt jelen lévő és a Magyar Demokrata Fórum jelen lévő képviselői között is. Kérdésem az, hogy ezek a hatásvizsgálatok, ezek a szakmai vizsgálatok még nem zajlottak le? Ezzel kapcsolatban még annyit szeretnék mondani, hogy természetesen egy koalíció végigveszi azt a lehetőséget, ameddig a kompromisszumban el tud menni. Amin nem tud túlmenni egy koalíció, az mindig az, hogy nem vállalhat olyan felelősséget, amivel a pénzügyi, gazdasági stb. terveket és lehetőségeket túllépi. Itt bármi felvetődhet. Tehát, ha nekem a nagyválasztmány, az MDF hoz egy határozatot és a Kereszténydemokrata Néppárt is hoz egy határozatot, utána a kormánykoalíció egyezteti azt, hogy ezekből mit tud elfogadni, vagyis a Kormánynak abban kell állást foglalnia, hogy ezekből felelősséggel mit tud a parlament elé terjeszteni. Nagy Ferenc miniszter úr az előbbi tájékoztatásában a Kisgazdapárt nagyválasztmányának az állásfoglalását ismertette. Ismertette annak a hangulatát is mint egyben a Kisgazdapárt elnöke, azonban a Kormánynak aszerint kell döntenie, hogy mik a lehetőségei. Tehát nem lehetséges – többpártrendszerben még kevésbé lehetséges, és ez saját pártunkra, az MDF-re is vonatkozik –, hogy hoznak egy párthatározatot, amit a Kormánynak egy az egyben végre kellene hajtania. Pláne egy koalíciós kormány esetében nincs ez így. Egyeztetni kell. A párt hoz egy állásfoglalást, amit utána egyeztetnek. Nekünk mint Kormánynak abban kell dönteni, hogy mi az, amit az államvagyon, mi az, amit a jogrendszer, mi az, amit a kitűzött választási politikai céljaink, megbízatásunk alapján vállalni tudunk. Ebből jön össze az, amivel mi a parlament elé tudunk állni. Azt hiszem, az értelmezéshez ezt kell látni.

 

 

Kérem szépen, ennek a törvényjavaslatnak az a szerepe, hogy a magyar Országgyűlés, amelyiket megválasztottak a parlamentarizmus szabályai szerint, fog egy törvényt hozni. Nem lesz a törvény sem erkölcsi szempontból, sem semmilyen szempontból tökéletes. Ez a parlamentarizmus értelme többek között, hogy áthidalja az abszolút igazságok lehetőségét, amik nincsenek, és az abszolút igazságok helyett egy kapott felhatalmazás, egy népképviseleti felhatalmazás alapján el fogja dönteni a magyar Országgyűlés azt, hogy mit csinál ebben a kérdésben. Mi mint Kormány beterjesztettünk egy törvényjavaslatot, amit gyorsan terjesztettük be, és ezzel elértük azt, hogy foglalkozzanak vele. Most még módosítjuk a törvényjavaslatot, és utána már az Országgyűlésen a sor. Nekünk most ezt kell megtenni. Annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat a jövő héten már módosított formában kerüljön megtárgyalásra, ezt lehetőleg kedden reggel legkésőbb át kellene adni az Országgyűlésnek. Mikor vannak a tárgyalások? Visszafelé számolunk most. Megoldható-e az, hogy hétfőn 10 órakor vagy 12 órakor tartunk egy ülést? Hétfőn esetleg 12 órakor, és utána innen ebédről megyünk a parlament első ülésére. Javasolnám tehát, hogy rendkívüli kormányülést tartsunk egy ponttal. Remélhetőleg nem lesz más olyan pontja az ülésnek, bár, ha valami feltétlenül szükségessé teszi, ami nem kizárt, akkor lehet más is, de lehetőleg ez legyen az egy pontja, hogy egy tökéletesen előkészített javaslatra jóváhagyólag egyszerűen a Kormány csak rábólintson azért, hogy ezt a Kormány feladatként végrehajtsa. Ha ebben megegyeztünk, hogy 12 órakor tartjuk ezt, akkor visszafelé számlálva ehhez szükséges még a következő. Javasolnám, mivel itt egy tulajdoni rendezésről és tulajdonképpen az államvagyont érintő kérdésről van szó, valamint a privatizáció kérdéséről is, és bár ennek a parlamenti előterjesztője az igazságügy-miniszter, hogy a pénzügyminiszter és a Mádl Ferenc miniszter úr is vegyen részt az elkészítésében. E három miniszter előterjesztésében jöjjön be újra. Nekik kell folyamatosan összehangolniuk a várhatót és szükségszerűt. Van-e javaslat még, mert itt tulajdonképpen nem szakmai – azért nem nevezek meg sem iparit, sem kereskedelmit, sem földművelésügyit, mert –, itt egy globális dologról van szó. Tehát az igazságügy-miniszter előterjesztésében a pénzügyminiszter – mivel az államvagyont érinti az egész, hiszen részben az államvagyon terhére történik a kárpótlás – kétoldalúan is érintett ebben. Ebből következik, hogy a három felelős miniszternek kell egyszer a szakértőivel ebben a kérdésben összeülni, és úgy előkészíteni, amit Balsai István feltett nekünk kérdést – teljes joggal –, hogy az igazságügy-miniszternek és minisztériumnak meddig terjed a lehetősége és kompetenciája. Kérem a szünetben a javaslatot megbeszélni, hogy hogyan tudják, milyen tárcák részéről van szükségük további szakértőre, és beszéljék meg azt is, hogy mikorra tudják beterjeszteni. Bogdán Tibort, az IM közigazgatási államtitkárát viszont azzal bízzuk meg, hogy mindezen tárgyalások eredményeként, ahol módosításra kerül mégis sor vagy esetleg variáció beiktatására – amit nem tartok kizártnak, hogy szükségessé válik, éppen a parlamenti politikai tárgyalások érdekében –, hogy azokat külön exponálja majd a kormányülésen. Választ kell tudnunk adni, és ezt előre ki kell számítani, amire nyilvánvalóan elsősorban a pénzügyminiszter és Mádl miniszter úr fogja megadni azt a választ például, hogy ez mennyibe kerül a magyar államnak, és kinek a rovására stb. történik. Egyben felkérem a három koalíciós párt részéről a pártelnököket, illetve a Demokrata Fórum részéről az ügyvezető alelnököt, Horváth Balázs miniszter urat, hogy beszéljék meg gazdasági szakértők bevonásával – Szabó Tamás e minőségében is jelen volt ezen a tárgyaláson –, hogy van-e olyan kérdés, amit rendezni kell, hogy a három koalíciós párt részéről most ne megint két sínen menjenek a dolgok, mert ebből származnak a zavarok. Tehát a három politikai párt a tárgyalás alapján gazdasági szakértői szinten egyeztessék ezt, mert nem lehet, hogy hétfőn megint ezzel jöjjenek, mint most, hogy a politikai tárgyalás megtörtént, és bár egy politikai globális megállapodás megtörtént, viszont tudomásom szerint a kitűzött négy vizsgálatra vonatkozóan már nem vitték tovább ezek szerint a vizsgálatot. A pártpolitikai szándékot, akaratot, programot el lehet elvileg határozni, de a hozzá tartozó gazdasági vizsgálat nélkül nem tudja értékesíteni azt a kormányzat egy kormányjavaslatnak az előkészítésénél. Ez a javaslatom. Ehhez minden kérdés felvethető. Én is csak érintőlegesen említem, hogy házastársi örökösödésnél, akkor is házastársának kellett-e lennie a kárpótlásnál, amikor érte a kár? Például az is egy kérdés, mert a tervezet azt mondja, hogy haláláig. Most hal meg, de esetleg halála előtt 5 évvel vette el, akkor, ha erkölcsileg nézem a kárpótlási kérdést, őt nem érte a kár, amikor az illetőt érte, és most élvezi a kárpótlást. Ez egy kérdés, ezt is lehet precizírozni, ez is egy olyan kérdés, amit javaslok figyelembe venni. Tehát felkérem a Kormány részéről a három minisztert ebben a formában, hogy hétfőre gondoskodjanak erről. Felkérem közigazgatási államtitkárként Bogdán Tibor államtitkár urat, hogy szervezzék meg mindazt, ami ehhez hozzá tartozik. hogy ez pénteken, szombaton vagy vasárnap történik, ez megállapodás kérdése, és hogy hogyan és mikorra tudják megszervezni. Kérem a három párt vezetőit is, de a gazdasági szakembereit is, hogy vegyenek részt a gazdaságpolitikai egyeztetésben. 

 

 

[…] Azt hiszem, hogy az egész törvényjavaslatnak, és általában a nemzetbiztonságnak az ügyében érvényes az, hogyha egy demokrácia hagyományokon épül fel, és jól működik, számos dolognak nem kerül sor a szabályozására, amelyiket Magyarországon szabályoznak. A legkevésbé szabályozott az angol titkosszolgálat, ezután az amerikai, mert egy angolban és egy amerikaiban fel sem merül nagyon sok kérdés szabályozása. Például nem kell fedni valakit, mert régész az illető, és mint régész adja le a jelentéseit. Ennek következtében mennél kevésbé kiforrott és mennél kevésbé stabil egy demokrácia, annál inkább van minden kodifikálva. Erre kiváló példa volt a Weimari Köztársaság? és ma a Német Szövetségi Köztársaság. A hitlerizmus? után olyanokat is nagyon konzekvensen kodifikálni kellett, amit különben egy angolszász országban nevetségesnek és a világ legtermészetesebb dolgának tartanának. A titkosszolgálatokra is vonatkozik ez. Mi sajnos abban a stádiumban vagyunk, hogy sok mindent kell kodifikálni, mert még látszik, hogy kormányon belül is tulajdonképpen a reflexek ebbe az irányba működnek. Nyilvánvalóan minden diplomáciai szervezetben, minden diplomáciai missziónál, minden ország esetében professzionista módon az Információs Hivatalnak megfelelő tagja be van építve, vagy az illető diplomata elvégzi ugyanazt a titkosszolgálati feladatot, és megadja ugyanazokat a tájékoztatásokat és egyebeket. Nálunk is számtalan alkalommal így csinálják, aminek köszönhetően nem is különösebben mélyen járó elemzéseket olvashatunk. Néha az újságból olvasva különbet csinálok 5 perc alatt. Ez az egyik része. A másik része, hogy azt viszont nagyon komolyan kell venni, hogy egészen más szituáció alakult ki. Nem kívánom folytatni, hogy ennek a nemzetbiztonsági szolgálatnak elsősorban és nyilvánvalóan az a feladata, hogy tényleg védje az országot. Olyan arányú lazulás van az országban a másik oldalról, ami már nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Egyszerűen az emberek tudatában nincs különbség, itt úgy követhetnek el nemzetbiztonsági szempontból baklövéseket, hogy fogalmuk sincs arról. Magasan kvalifikált értelmiségi emberekben nem él a nemzetbiztonsági reflex. Tehát olyan dolgokat kell sajnos tényleg kodifikálni, amiket fejlett demokráciákban nem, mert itthon különben fogalmuk nincs erről az embereknek. Plusz, amikor egy totális diktatúrában majdnem hogy a politikai magatartás részét képezi a hatalommal való szembenállás, akkor egy csomó ilyen zavar keletkezik. Ennek a szabályozásnak ezt kell most tulajdonképpen feloldani. de még egyszer felhívom arra a figyelmet, hogy a parlamentben való elfogadtatás során, a parlamenti pártokkal való megértetésben is nagyon fontos, hogy mindenki úgy érezze, hogy itt tényleg egy nemzet, a szuverén magyar állam nemzetbiztonsági szolgálatáról van szó, illetve a nemzet biztonságáról és ennek megfelelő szerveiről. Az egy átmeneti kérdés, ami vonatkozik a külügytől a belügyig és minden szervezetre, hogy hol és milyen törvényességi, jogállamisági keretek között kik vannak, kik maradnak, kik képződnek át vagy hol van utánpótlás. Lesz erre is idő, ez nyilvánvaló. Ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani. Erre hívnám fel a figyelmet, és nem ezekre az említett konkrét esetekre, mert ezek nagyon félreérthető és félrevezető példák lennének. Átadom a szót.

 

 

Tulajdonképpen egy ijedtségben keletkezett törvényről és törvényjavaslatról van szó, amelynek elfogadása a tavaly decemberi esemény, a Dunagate-ügy, a Végvári-féle-ügy? és a biztonsági szolgálatok körül kialakult helyzetben, tehát az átmenet időszakában történt. Tehát védekező reflexben született törvényről van szó. Ezt kellett továbbvinni, és most annak csináljuk a megoldását. 

 

 

Egyébként itt felmerül – persze ez pénzügyi kérdés is, és több ajánlat is volt – a kormányzat tevékenységének átvilágítása szakmai szempontból.? Tehát, hogy milyen a hatáskörök telepítése, mennyi embert igényel stb. Erre vannak kül- és belföldi cégek is, meglehetősen drágán. Hihetetlenül drága egy ilyen. Mi felvetettünk egy olyan kérdést, hogy esetleg támogatásként alapítványból kapott pénzből amerikai vagy valamilyen csoport ténylegesen a hatékonyságot vizsgálná. Ez nem lenne ostoba dolog, annál is inkább, mert nekünk ebben az évben kétségtelenül abból kell kiindulni, ami a költségvetésben megszavaztatott. Tehát minden tárcának és ágazatnak eminens érdeke, hogy saját maga gazdálkodjék, és elvégezze a racionalizálás tevékenységét. Ez vonatkozik az egyes tárcákra, de kormányzati szinten is, amire Kajdi József itt utalt már.

 

 

Ennek megint két része van. Valamennyi minisztériumtól kértük az úgynevezett háttérintézményeiknek a felmérését, hiszen itt is egy általános racionalizálásra van szükség, mert párhuzamosan működő és nem jól működő háttérintézetek vannak, és költségvetésből tartunk olyanokat fenn, amelyek akár saját maguk önfenntartásához is hozzájárulhatnának. Ráadásul vannak teljesen feleslegesen működő, feladatot el nem látó háttérintézmények is. Úgyhogy egyszer a háttérintézeti kérdést az egész kormányzatnak át kell tekinteni. A kormányzatnak ütőképes, jó háttérintézetekre van mindenütt szüksége, ezért ezeket is felül kell vizsgálni. Ez az egyik feladat. A másik, az egyes tárcáknál lévő háttérintézetek viszonya magához az igazgatási apparátushoz. Én azt hiszem, hogy világossá kell tenni, amit Kajdi József államtitkár úr mondott. Itt van egy rövid távú és egy hosszabb távú program. A rövid távú az, hogy most a kormányzatnak egy kvázi fél évet meghaladó mérlege után az ügyrendet véglegesítenie kell. Az új költségvetési helyzetben kialakult viszonyok között el kell érnünk egy hatékonyan működő igazgatást, amely esetében a régiből egyrészt átvettünk, azután, amit lehetett, gyors törvénymódosításokkal átalakítottunk stb. Ezeknek a tapasztalatairól van most szó, ezeknek az összegyűjtéséről, amikor ezeket megcsináljuk. Utána egy második menet következik, mégpedig ennek a stratégiai elveit kidolgozva a magyar közigazgatás racionalizálása, amit elsőnek a központi kormányzás és az önkormányzatok működésének felülvizsgálatával kell megkezdenünk. Újra ott fogunk tartani, mint a Magyary Zoltán-féle magyar közigazgatási reform időszakában.? Tehát ezt kell kidolgozni. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ezt válasszuk ketté. A háttérintézményeket abban a második szakaszban kell feltétlenül alapul venni. Van-e államtitkár úrnak még? Ha nincs, akkor a központi államigazgatási szervek működését érintő egyes kérdésekről szóló előterjesztést ebben a formában elfogadjuk.

 

 

Itt két szempont ütközik tulajdonképpen, mostan nem beszélve a miniszterekről, magunkról, tehát a kormánytagokról. államtitkárok esetében két szempont ütközik. A közigazgatási államtitkárokra térek először rá, és csak a közigazgatási apparátusra. A közigazgatási apparátusnál, ha nem emelkedik a fizetés, akkor természetesen egy szempontot lehet csak figyelembe venni, hogy milyen egyéb juttatások vannak állami vezetőként. Tehát itt legfeljebb azzal lehet összhangban – teljesen teoretikusan vizsgálom a kérdést –, hogy jelen körülmények között mi az, ami az államtitkárok és helyettes államtitkárok esetében adható. Tehát itt jelentkeznek bizonyos bért kiegészítő javadalmazások, amibe beletartozik a gépkocsi használata, mondjuk. Tehát ez az egyik, ami beletartozik. De ez szociálisan, ha egészben veszszük, ez nem elegendő annak megakadályozására, hogy a közigazgatási államtitkárok ne menjenek el, mert kapnak jobb magán vagy vegyesvállalati ajánlatot. Tehát a szakemberek elvonása kétségtelenül súlyosan érint bennünket. Ez az egyik szempont. A másik pedig, hogy kiterjed-e a közigazgatási államtitkárokra vonatkozóan az a bizonyos politikai morális kötelezettség, amit mi azzal, hogy elvállaltuk a kormánytagságot, magunkra vettük. A közigazgatási államtitkár a közigazgatási apparátus részét képezi, ezért velük kapcsolatban másképp kell állást foglalni, de figyelembe kell venni minden egyéb javadalmazási lehetőséget. Politikai államtitkárok bérkérdése megint másképp vetődik föl. Politikai államtitkároknál úgy vetődik fel a kérdés, hogy hova kapcsolom őket. A közigazgatási államtitkárral kétségtelenül azonos jövedelmű minden politikai államtitkár, ezt írja elő a jogszabály, de a politikai államtitkároknak van egy egyéb politikai kötöttsége, ugyanúgy, mint a minisztereknek, tehát ennek is elvileg megvan a jelentősége. Mindenesetre azt hiszem, hogy a politikai államtitkári karnak kellene erről a kérdésről a véleményét meghallgatni. Fel lehet ajánlani, hogy a véleményüket ebben meghallgatjuk vagy hozunk egy döntést az államtitkárokig bezárólag, és a politikai államtitkári kar nyilatkozik erről a kérdésről. Mindenképpen egy anomália fog létrejönni. A kérdés, hogy tulajdonképpen ez az anomália létrejött-e politikai értelemben, ami majdnem szükségszerű még a jelen pillanatban, legalábbis úgy érzem. Ezért háromféle megoldás lehet. Közigazgatási államtitkárok egy kategória, és onnantól lefelé, mint a közszolgálat kapja a bérezését. A politikai államtitkárok, mind politikai állást töltenek be természetesen a miniszterekkel és a miniszterelnökkel együtt, tehát mi mint a politikai állást betöltők esetében pedig egyéb szempontokat veszünk figyelembe. A Kormány hozhat ilyen döntést, de tanulmányozni kell, hogy milyen egyéb lehetőségek vannak.