1992. év

(A téma azért kerül ismét terítékre, mert a bányatörvény bizottsági vitájában a környezetvédelmi tárca megjelent képviselője a Kormány állásfoglalásával ellentétes álláspontot képviselt.)

Hát ez annyira egyértelmű, erre már többször felhívtam a figyelmet. Nemhogy a miniszterek, az államtitkárok, hanem a miniszterek alá tartozó tisztviselők, akik megjelennek a bizottságok előtt, nem képviselhetnek mást, mint a Kormány által jóváhagyott állásfoglalásokat. Az ilyen lobbizások, utólagos lobbizások elfogadhatatlanok. Ugye, az egész közigazgatási államtitkári értekezleti rendszert azért kellett létrehoznunk, mert a minisztereket felkészítő közigazgatási főtisztviselők másképp foglaltak állást a tárcakörözéseknél, másképp készítették fel a minisztereiket, és utána még más állásfoglalásokkal is látták el őket. Ezért fektettük le, hogy a közigazgatási államtitkári értekezlet felelős azért, hogy a tárcaálláspontok érvényesüljenek, és már egyeztetve kerüljenek a Kormány elé. Egyébként nem is lehet másképp, mint hogy a miniszterek, a politikai államtitkárok és a parlamenti bizottságon részt vevő tisztviselők is egységesen foglaljanak állást, és ha nem ez történik, az egy tarthatatlan állapot. Úgyhogy ennek egyértelműen véget kell vetni, mert még egyszer, közjogi értelemben van a miniszter, és van a miniszter mellé rendelt adminisztratív szervezet. A minisztérium, az a miniszter alá rendelt szervezet, amelynek működése a miniszteri felelősség alapján a miniszternek a felelősségét terheli. Fel sem merülhet olyan abszurd eset – a konkrét ügyet nem ismerem, csak az újságból értesültem róla – hogy a Pénzügyminisztériumnak, azt hiszem, helyettes államtitkára azt a kijelentést tette, hogy a Kupa, vagyis a miniszter nem a tárca álláspontját képviseli. Hát kérem, páros lábbal kell az ilyen embert kirúgni. Szóval közjogi értelemben nem fordulhat elő, hogy egy tisztviselő azt nyilatkozza, és ez az újságban meg is jelenik, hogy a minisztere nem a tárca álláspontját képviselte. Ezt lehet mondani egy osztályvezető esetében, de a miniszterre nem. Hát kérem szépen, azonnal kényszerzubbonyt rá vagy bilincset. Hát szóval, ez elképesztő. Ráadásul nincs ilyen, hogy tárca, miniszter van, és Kormány van. A tárca a közigazgatási államtitkári értekezletig érvényesíti az álláspontját, utána pedig a Kormányban a miniszter érvényesít, és ha a kormányhatározat megszületik, akkor a parlamentben, a parlamenti bizottságnál már csak a Kormány van, nincs tárca. Hát ez olyan triviális és alapvető kérdés. Természetesen az sem lehetséges, hogy a parlamenti bizottság előtt két tárca államtitkára veszekedjék, hogy más álláspontot valljon. Itt a Kormányban minden lehet, itt lehet vitatkozni, kormánydöntés után viszont kérem szépen, már nincs vita. Ha nem tudja vállalni egy miniszter a kormánydöntést, akkor feláll, és lemond. Ez érvényes az államtitkárra is, hogyha azt mondja, hogy ő nem tudja tovább csinálni, akkor feláll, és lemond. de amire kormányhatározat van, ott nem lehet eltérés. Ha ezt a szemléletet nem tartatjuk be, akkor minden országnak a jogrendjét, a közjogot rúgjuk föl. Úgyhogy kétségbeejtő, hogy ez egyáltalán felmerült. Akkor javaslom, hogy megpróbáljuk felhívni saját munkatársaink figyelmét erre. Én a minisztereknek írok egy levelet, és a miniszterek ez alapján a politikai és közigazgatási államtitkároknak mondják ezt el, ők pedig utána tartsanak egy saját, belső tájékoztatást az alájuk tartozók számára.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 354-356. oldalán megjelent szövege)