1993. év

Tisztelt Minisztertanács, akkor átveszem szót. Engedjék meg, hogy tájékoztassam a tisztelt Minisztertanács tagjait azokról a megbeszélésekről, amit részben személy szerint az adott személyekkel, részben pedig a politikai pártokkal folytattam. Nagyon nehéz számomra minden ilyen személyi döntés, erről a múltkor beszéltem. Hatszorosan nehéz számomra. Mindenki, aki a Kormány tagja, ennek a családnak a tagja, és mindenki, aki a Kormány tagja volt, úgy érzem, hogy ennek a családnak a tagja is maradt. Az első szabadon választott magyar kormánytagság egy olyan adomány, amit nagyon szépen többen meg is fogalmaztak nekem, ami bennünket mindig összeköt. Mégis, politikai megfontolásokból, kormányzati és egyéb szempontok alapján sor került, és sor kell, hogy kerüljön ezeknek a nehéz döntéseknek a meghozatalára, aminek a miniszterek vonatkozásában, a felmentéseket illetően a mai napon eljutottam a végére, és erről az alábbiakról tájékoztatnám a Kormányt. Keresztes K. Sándor minisztertársunk és Horváth Balázs tárca nélküli miniszter írásban beadta nekem a felmentés iránti kérelmét. Tehát ők e vonatkozásban, miután beadták ez irányú felmentési kérelmüket, amit én elfogadtam, önként távoznak a Kormányból. Továbbá előterjesztést teszek Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter, Siklós Csaba közlekedési miniszter és Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter urak felmentésére február 22-i hatállyal. Ez a jövő hét végét jelenti, ugyanis az új miniszterjelöltek esetében, akkor is, hogyha esetleg már tárcát vezettek vagy tárca nélküli miniszterek voltak eddig is, akkor is parlamenti bizottsági meghallgatásra van szükség. Tehát még egyszer: Keresztes K. Sándor, Horváth Balázs, Andrásfalvy Bertalan, Gergátz Elemér és Siklós Csaba minisztertársaink február 22-vel történő felmentésére kerül sor. Természetesen, ha szabadságra mennek vagy még van egy zágrábi útja például Gergátz Elemérnek, ez mind belefér. Kupa Mihály pénzügyminiszternek felajánlottam más tárcalehetőséget, amit ő nem fogadott el, és írásban bejelentette a tegnapi napon előzetes bejelentésként a lemondását és a Kormányból való kiválási szándékát, amit a mai nappal elfogadtam. Ő nem kívánja ezt az időt, tehát 22-ig, kormánytagként betölteni. Úgyhogy ezért nincs jelenleg sem itt, és azt hiszem, hogy épp most egy külön sajtótájékoztatót tart. A tárcák betöltésére vonatkozóan holnap vagy az elkövetkező napokban, legkésőbb a jövő héten sor kerül az új miniszterjelöltek bizottsági meghallgatására. A miniszteri meghallgatás rendes bizottsági meghallgatást jelent. Ezt szerettem volna elmondani. Egyben a jövő heti minisztertanácson a felmentésre előterjesztett minisztereket kérem, hogy amennyiben nincsen semmiféle egyéb hivatalos elfoglaltságuk vagy pont szabadságuk, akkor még legyenek jelen. Úgy gondolom, hogy minden körülmények között az összetartozásunkat meg kell tartani, és azt kérem, hogy ne sértődéssel, hanem egy parlamentáris rendszernek a szokásrendje szerint, emberileg nem is szólva, fogják fel a kialakult helyzetet és a történteket. Szeretném elmondani a Kormány tagjai előtt, hogy valamennyi jelen lévő minisztertársunktól – akiknek előzetesen egy levélben fogalmaztam meg a személyi döntésemet – a személyes megbeszélés során olyan emberi magatartást tapasztaltam, ami minden jelenlévő esetében igazolta azt, hogy menynyire értékelték, hogy ennek a Kormánynak a tagjai voltak, és már csak ezért is nagy megbecsüléssel kell, hogy búcsúzzam majd tőlük. Azt kérem, hogy a Kormány azon tagjai, akik itt maradnak, azok is ugyanúgy érezzenek, hiszen a távozásukkal nem változik az a tény, hogy egy Kormánynak voltunk a tagjai. Azt kérem, hogy továbbra is mint országgyűlési képviselők vagy egyéb területen, ahol a lehetőség van az együttműködésre, ott ezt megtegyék. Szeretném megemlíteni azt is, hogy Kupa Mihály pénzügyminiszter úrral folytatott mai megbeszélésen úgy érzem, hogy még ha ő impulzívabb természet is, de korrekt módon tudtuk ezt a kérdést rendezni. Remélem, és ő is ezt felajánlotta, hogy bármikor, bármilyen kérdésben továbbra is rendelkezésre áll szakismereteivel, amit mindenkitől kérek. Az ilyen esemény, az soha nem egy kellemes hangulatot okozó történés egy kormány életében, még azok számára sem, akik esetleg másképp gondolták. Könnyű azt mondanom, de ezt vagy elhiszik vagy nem, hogy ez nekem a legnehezebb. Úgyhogy ezt szerettem volna elmondani. Még egyszer köszönöm az eddigi együttműködést, és kérem azt, hogy ugyanezt az ügyet máshol és valóban a mi politikai irányzatainknak megfelelően, egy parlamentáris rendszerben gondolkodva vigyék és képviseljék továbbra is. Ezt az alkalmat használom fel arra is, hogy elmondjam, hogy tarthatatlannak vélem, hogy kormánytagok között személyi ellentétek a jövőben kifelé kifejezésre jussanak, és hogy a Kormány egységes politikájáról eltérő megnyilatkozásokra kerülhessen sor. Ezt maximális mértékben elfogadhatatlannak tartom, különösen a választásokat megelőző 15 hónapban. Ezt a luxust egy koalíciós kormány nem engedheti meg magának. Rendkívül fontosnak tartom a kormányegységnek a biztosítását, ami azt is kizárja, hogy a parlamenti bizottságok előtt az egyes minisztériumok tisztviselői egymással ellentétesen nyilatkozzanak meg. Tehát ez is beletartozik a miniszteri felelősség körébe, hogy a minisztériumi tisztviselőket, ha a parlamenti bizottságokban meghallgatják mint szakértőket, nem tehetnek egymással ellentétes nyilatkozatot, különösen nem a kormányállásponttal ellentéteset. Mindenki kormánytisztviselő, a hivatalos, nyilvános megnyilatkozásokban nem jelenhet meg a tárcák különböző érdekei szerinti különbözőség. Itt kell eldőlnie a dolgoknak vagy a Kormány egyes bizottságaiban, de az egy tarthatatlan állapot, és ezt a jövőben már nem is tudom tolerálni, és nem is tudom elfogadni, hogyha a Kormány tagjai részéről egymással ellentétes, akár személyi, akár filozófiai vagy egyéb – mostan nem általában a filozófiára mondtam, hanem gondolkodásmódban – olyan dolgokat juttassanak kifejezésre egymással szemben a tárcák, amelyek a Kormány politikai tekinté-lyének és politikai presztízsének ártalmára vannak. Minden vita megtörténhet belső szakmai vagy egyéb szinten, de kifelé a kormányzatnak egy egységes csapatnak kell lenni. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez különösen azon a területen érvényesüljön, ami a legkritikusabb, amelyik egymással a legjobban összefügg, ez a gazdasági szféra. A gazdaságpolitikában és a gazdasági szférában azok a megnyilvánulások és ellentétek, amelyek jellemzőek voltak az elmúlt esztendőkre, és nagyon sokat ártottak a Kormány presztízsének, és nemegyszer nyújtottak alkalmat a sajtónak és az ellenzéknek arra, hogy komikus helyzetbe hozzanak bennünket, ezért ez tovább nem folytatható. Ezért kérem, hogy ezt nemcsak saját személyükben vagy az államtitkárok vonatkozásában, hanem a minisztériumi tisztviselők esetében is érvényesítsék. Tehát amikor már kívül van valami a kormányzati szférán, akkor nem fogadható el, hogy egyik vagy másik minisztérium, teszem azt, helyettes államtitkára vagy bárki a parlamenti bizottságok előtt kifelé nyilatkozzék. A Kormány egyetemes felelősségét szeretném hangsúlyozni, és bízom abban, hogy a Kormányból kiváló tagjaink továbbra is ebben a szellemben, akár mint parlamenti képviselők, akár a bizottságokban vagy más területen képviselni fogják ezeket a gondolatokat. A személyes beszélgetések alkalmával meggyőződtem arról, hogy mindnyájan változatlanul elkötelezettek, és – ha szabad így fogalmaznom – büszkék arra, hogy részt vettek ennek a Kormánynak a munkájában és tevékenységében. Ezért itt szeretnék külön is köszönetet mondani. A továbbiakról pedig külön is fogunk még beszélni. Azt szeretném, hogy a jövő héten lebonyolódjanak mindezek a kérdések, mert nem tesz jót a Kormánynak, ha ez nagyon elhúzódik, ezért ezt minél gyorsabban végre kell hajtani. Úgyhogy az, hogy egyébként támadni fognak bennünket, ezt eddig is megszoktuk, és ez ezután is így lesz. Úgyhogy erre számíthatunk. Köszönöm szépen, akkor, hogy folytassuk az ülésünket.

(Kérdés hangzik el: hogy a hat miniszter távozása publikus-e?)

Igen. Én eredetileg még nem kívántam ezt publikussá tenni, hanem egyszerre szerettem volna az egészet nyilvánosságra hozni, és ezt mindenki meg is tartotta, de Kupa Mihály összehívott ma kettőre egy sajtókonferenciát, és így kénytelen voltam a felmentésekre vonatkozóan közleményt kiadni. Abban benne van az is, hogy az új miniszterekre vonatkozóan pedig a közeljövőben a parlamentnek megteszem az előterjesztést. Úgyhogy mást erről nem kell a kormányszóvivőnek sem nyilatkozni. Azt mindenki maga eldönti, hogy mit kíván mondani. Én bízom abban, hogy mindenki tudja, hogy mit célszerű nyilatkozni. Miután miniszterekről lévén szó vagy akár az államtitkárok esetében, annyit szeretnék hozzátenni, hogy nem szokás sehol a világon indokolni a felmentést, ha nem adócsalás vagy nem tudom, milyen botrány közepette történik az. Ha egy miniszter megválik a posztjától, annak okát lehet találgatni, de a felmentést akkor sem szokás nyilvánosan indokolni. Tehát az egy természetes dolog, hogy egy miniszter kiválik egy kormányból. Ha ez nem egy botránnyal, hanem érdemei elismerése mellett, szolgálatának és munkájának megköszönése mellett történik, akkor nem szokás listát készíteni arról, hogy miért. Egy politikai állásról van szó, úgyhogy azért mondom, hogy sehol nem szokás indokolni. A lapok nyilvánvalóan találgatnak vagy írnak vagy véleményt mondanak, de nem szokás, és nem is kívánnám a minisztertársaim működését minősíteni, mert az egy lehetetlen dolog. Én annak a lehetőségét sohasem zárnám ki – hiszen ez egy parlamentáris rendszer megalapozásában, amiben nekünk éppen az a dolgunk, hogy előképet nyújtsunk, és visszahozzunk dolgokat, és behozzunk dolgokat –, hogy egy működő demokráciában egy miniszter, ha felmentésre is kerül, attól lehet még később újra miniszter. Azonkívül pedig egy ember egy politikai pályafutás során, még ha nem is a 20-as éveiben kezdi, akár 3-4 tárcát is betölthet kisebb-nagyobb különbségekkel. A nyugati világban ez a legtermészetesebb. Tehát ezt kérem figyelembe venni, amikor ezeket csináljuk, amit sajnos a magyar közvélemény ebben a térségben még nem érzékel ilyen mértékben.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 392-396. oldalán megjelent szövege)