1993. év

Az új miniszterek e minőségben először vesznek részt a kormányülésen. Kérem, hogy eddigi tevékenységük, politikai vagy szakmai pályafutásuk minden kincsét bocsássák a Kormány rendelkezésére. A Kormány nemcsak a minisztériumok politikai vezetőinek együttese, hanem önmagában mint kormány, az a politikai testület, amelyiken kívül – nemcsak alkotmányjogilag, hanem ténylegesen is – nincs más olyan politikai testület Magyarországon, amelyik a döntések meghozatalában fölötte állna a végrehajtó hatalom tekintetében. Tehát a Kormány egyetemes politikai felelőssége azt jelenti, hogy a kormányzatnak függetlenül attól, hogy ki-ki egy-egy szaktárca képviselője – az az egyik része, de a másik része, hogy –, a meghozott kormányzati döntéseket tárcától függetlenül a miniszteri felelősség alapján képviseli, a politikai felelősséget a Kormány pedig egyetemesen viseli. Ezért olyan alapvető kérdések eldöntésénél, amikor a parlamentnek felelős kormánynak elvi politikai döntéseket kell hozni, akkor nincs sem király helyettünk, aki döntsön, sem a pártközpont politikai bizottsága, mint az elmúlt évtizedekben. Ezt mindenkinek, aki a Kormány tagja, teljes felelősséggel át kell éreznie, hogy annak a testületnek a tagja, amelyik Magyarországon a végrehajtó hatalom oldaláról az alapvető döntéseket hozza. Ez a mi közös felelősségünk, és az újonnan kinevezett miniszterek ebben osztoznak. Minden felelősséget – függetlenül attól, hogy valaki mely politikai párthoz tartozik, vagy nem tartozik politikai párthoz – együttesen kell viselnünk és vállalnunk. A másik, amit első alkalommal szeretnék elmondani. Nagyon fontosnak tartom a Kormány egységét, a nyilatkozatokban ennek érvényesítését. Azt hiszem, hogy megtapasztalhatták az újonnan kinevezett miniszterek, hogy hogyan csapnak le rájuk, és teszik fel a különböző kérdéseket a sajtó részéről. Hát állják a próbát, és viseljék el ezt a – nyugodtan mondhatni – attakot, ami most éri főleg azokat, akik új személyként kerültek be a Kormányba, de ez mindazokra is vonatkozik, akik tárcát váltottak. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden megnyilatkozásban benne legyen a Kormány egysége, benne legyen a koalíció egysége, az, hogy ez egy koalíciós kormány. Függetlenül attól, hogy valaki párton kívüli, mindenképpen ennek a Kormánynak a tagságát vállalta, tehát nem lehet úgy független valaki, hogy ne azonosuljon a Kormány egészével. Tehát olyan értelemben vett független miniszterek nincsenek, akik a Kormányban az egyetemes politikai felelősséget, és a mi pártjaink által meghatározott politikát nem vállalják. Ezt valamennyien tudják, és ki is jelentették nyilván. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ez mindig érvényesüljön a politikai magatartásban, mert enélkül nem lehet a Kormányt megfelelően képviselni. És itt mindenki, aki elsősorban nem politikus, hanem szakember mint szakember is érzi a kormánytagságát, annak is természetesen ezt vállalnia kell. Most nem csak az ipari miniszterre gondolok külön, hanem mindenkire. Ahogy a kiváló műegyetemi tanárt, Varga Józsefet, a Kállay-kormány ipari miniszterét a háború után felelősségre akarták vonni, mivel Kállay Miklós kormányának volt a tagja, és sok politikai nehézsége volt a kormányon belül. Ezt csak arra mondom történelmi és politikai tanulságul, hogy nincs független miniszter. Aki ennek a kormánynak a tagja – és a nagy elődöknél is így volt –, a felelőssége az a Kormány felelőssége függetlenül politikai pártoktól és minden mástól. Én ezt szeretném, ha ez nagyon tudatosan meglenne, és tudatosan élne mindenkinél. Én bízom benne, sőt meg vagyok győződve, hogy ilyen problémák nem lesznek. A másik, hogy egy koalíciós kormányban, a koalíció szabályainak kell érvényesülnie, vagyis mindenki hozza magával természetesen saját politikai pártja programját, de a kormányon belül ez egyeztetett módon megy, és ezen a téren a látszattal ellentétben szerintem soha nem volt több probléma, mint a saját pártokon belül. Az igazság az, hogy a koalíciós együttműködésben miniszterek, politikai államtitkárok között nem voltak ezek a nehézségek vagy konfliktusok soha súlyosabbak, mint a saját pártokon belül. Úgyhogy a kormányzatban ez nem érvényesülhet, és ennek nem engedhetünk teret. Végül, a választások felé haladva tényleg az utolsó célegyenesben vagyunk, hiszen egy esztendő áll rendelkezésünkre igazából, a többi már a választási harccal együtt lesz. Egy olyan magatartást és kormányzati magatartást kell kialakítanunk, ami biztosítja azt, hogy a választásokig, illetve az új kormány megalakulásáig a Kormány felelősséggel viszi az ügyeket. Reméljük, hogy a választások is kedvező eredményt fognak hozni, de egyszerre kell fenntartani az utolsó percig a Kormány egységes, működő egységét és működőképességét, mialatt három rivális koalíciós pártról is szó van. Ez nem lesz egy könnyű feladat, de nem mi leszünk az elsők, akiknek ezt végig kell csinálni. Ezt minden többpártrendszerben a koalíciós kormányoknak meg kell tudni valósítani, hogy együtt kormányoznak akkor is, amikor egymás ellen hadakoznak. Hát, én bízom benne, hogy a kormányzaton belül ez nem fog nehézségeket okozni. De ez természetesen a koalíciós tárgyalásokon, megállapodásokon, és egyáltalán az emberi magatartásokban ez nem jelentkezhet. Azt kérem, hogy a Kormány tagjai egymás iránti szolidaritást tanúsítsanak, és ne kerülhessen sor olyanra, hogy miniszterek, államtitkárok konkrétan személyeskedő vagy egymással ellentétes nyilatkozatokat tegyenek, mert azt a Kormány egysége és a kormányzat presztízse nem tudja elviselni. A másik, amit kértem levélben is, hogy az SZDSZ 15 ponttal fordult a Kormányhoz, és erről is kell majd beszélnünk, mert itt is csak egységes választ adhatunk. Ha a pártok tárgyalnak, akkor a koalíciós pártok tárgyalhatnak, de ha a kormányzat szemszögéből tárgyalunk, akkor az nem képzelhető el, hogy külön-külön leülnek és kiválasztanak valakiket, és azokkal valamilyen megállapodást kötnek, hogy ebbe az irányba befolyásoljanak bennünket. A kormányzatnak természetesen egységesen kell ebben a kérdésben is állást foglalnia. De hát erről külön is érdemes majd szólni. Hát, ezeket szerettem volna elmondani, amikor köszöntöm az újonnan kinevezett miniszter urakat, és kérem a Kormány régi tagjait, hogy azokban az apróságokban vagy a mindennapok megismerésében, kormányülésekkel kapcsolatban legyenek a segítségükre, hogy minél gyorsabban illeszkedhessenek be. Kajdi államtitkár úr pedig mindent megtesz, hogy ha bármi probléma van, akkor az megoldódjék. Köszönöm szépen! Van-e kérdése bárkinek?

Napirenden kívül a döntés-előkészítő fórumok fontosságával és a kormányülésekre meghívott szakértőkkel kapcsolatban.

Akkor folytatjuk az ülést, számos ilyen különfélék közötti pont van. Azt szeretném megemlíteni, és arra szeretném felhívni a miniszter urak figyelmét, hogy minél kevesebb, és csak egész rendkívüli esetben kerüljenek be olyan anyagok, amiket az államtitkári értekezlet és az előzetes kabinetek nem láttak. Tehát ezeket az utolsó pillanatban behozott anyagokat lehetőleg csökkentsük a minimumra. A másik pedig a szakértői meghívásoknál, úgy gondolom, hogy egy helyettes államtitkári szinten egy kormányülés tárgyalási anyagához mindent tudni kell egy felkészült helyettes államtitkárnak. Az nem megoldás, hogy osztályvezetők, főosztályvezetők csapatostul jöjjenek be. Hát kérem, a közigazgatási államtitkárnak már majdnem mindent kell tudni, de egy helyettes államtitkárnak az ágazat ügyeit kell annyira felkészülten ismernie, hogy itt a miniszterrel együtt azt képviselje. Tehát annak egész speciális esetnek kell lennie, hogy államtitkáron és helyettes államtitkáron kívül egy minisztériumból hárman jöjjenek. Szóval ne trenírozzuk minisztertanácson a szakértőket, hanem inkább a helyettes államtitkárokat, ők legyenek legalább felkészülve. Nagyon köszönöm!

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 403-406. oldalán megjelent szövege)