1993. év

Mielőtt továbbadom a szót, annyit szeretnék megjegyezni, hogy elképesztő az egymással ellentétes nyilatkozatok után a magyarázgatásoknak az áradata, beleértve a gazdaságpolitikai kérdésekben vagy az azzal összefüggő személyi kérdésekben. Ha az elmúlt hónapokat veszem alapul, mind hozzájárult a Kormány presztízsének és egyáltalán általában az ország presztízsének a romlásához, kárához. Ezt egyszerűen nem lehet csinálni. Ez vonatkozik arra, hogy ötletszerű, emocionális megjegyzéseket akár kormányülésen se tegyünk, ugyanis ez nem teadélután vagy uzsonna, ahol nem megalapozott ajánlatokról vagy egyebekről lehet beszélni. Szóval nagyon kérem, hogy egyrészt a nyilatkozatok összehangoltak legyenek. Lehetetlen dolog, hogy a gazdasági ágazatok és tárcák és egyebek élén állók csak úgy nyilatkozgassanak a tárcákkal kapcsolatban, utána kiüljenek a televízióba, és magyarázgassák a bizonyítványt. Lehetetlen az is, hogy fontos politikai és egyéb kérdésekben, ami rendkívül súlyosan érintheti nemzetközileg is az országot gazdaságilag, csak úgy elhangozzanak különböző kijelentések. Ez tarthatatlan, akár miniszterek, akár államtitkárok, akár a nem kormánytagok részéről. Ez mind egy csapat, együtt kell csinálni, ezért ezt nem lehet így továbbvinni. A másik dolog pedig, hogy a gazdasági kérdésekben összehangolatlanság érvényesül. Nem tudtuk elérni ezekben a kérdésekben, hogy ha a Kormány elé kerül valami, akkor itt a kormánytagok világos döntéseket hozhassanak. Kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a Gazdasági Kabinet idehozza azokat a kérdéseket, amit egyáltalán nem érlelt meg, és itt rábízza arra, hogy úgynevezett laikus miniszterek szavazati többséggel döntsék el. Akkor nem működik a Gazdasági Kabinet, és nem megfelelő szinten, ha nem képes az anyagokat így előkészíteni. Úgyhogy ezt szerettem volna elmondani. Ezt nem fogjuk tudni folytatni, különösen nem ebben a kritikus időszakban, ami még hátravan.

(Több hozzászólást követően.)

kérem szépen, zárjuk le a vitát azzal, hogy a történetét azt megírják, és azt, hogy ki hol, milyen téves álláspontot foglalt el. Most zárjuk le ennek a történetét, mert amikor a határidő szeptember 30., akkor mint történész mondom, ne foglalkozzunk a történelemmel. Tehát ez kizárva, hogy ennek a Vagyonpolitikai Irányelveknek mi a története. Második. A tálalás a variációkban. Ebben politikai döntést nem lehet hozni, hogyha előtte a Gazdasági Kabinet nem dolgozza ki azt, hogy gazdasági, gazdaságpolitikai, pénzügypolitikai, költségvetési értelemben mi az, amit nekünk itt el kell dönteni. Itt tulajdonképpen arról és akkor kell dönteni, ha költségvetés-, bevételkiesés van. Itt a Kormány arról dönthet, amit Szabó Tamás részben megfogalmazott, hogy elvileg van egy költségvetés, amit fenn kívánunk tartani, és ehhez egyszerűen forrásbevonásra van szükség. El kell dönteni, hogy a költségvetés, illetve az állami vagyon terhére mit tudunk mozgósítani. Ez az egyetlen tényező, ami ezt a kérdést eldönti, függetlenül attól, hogy ki mit mondott egy évvel ezelőtt, ki miket jósolt, ugyanis jelenleg már nem a jóslások időszakában vagyunk. Tehát erről kell dönteni, de nem most, mert ezt előbb meg kell vizsgálni. Ezért holnap üljön össze ez a testület, a Gazdasági Kabinet és a közigazgatási államtitkári értekezlet is, és még egyszer tárgyalja meg, és egy kidolgozott, precíz javaslat alapján a jövő heti kormányülésén kell dönteni. Ez azt hiszem, még belefér szeptember 30-ig. Két ülés között ilyet nem lehet kiadni. Ezt nem vállalom. Ez ennél sokkal jelentősebb ügy. A Pénzügyminisztérium és a privatizációs miniszter, illetve a felügyelete alatt álló szervezetek, intézmények együttesen alakítsák ki a javaslatot. Lehet, hogy azt az áldozatot kell hozni, hogy bizonyos dolgoknak a megfelelő mobilizálása történjen. Lehet. De én ezt most nem akarom megelőlegezni, hanem tessék ezt megvizsgálni! Ezt a Gazdasági Kabinet a felelős miniszterek és a meghívottak legmagasabb körében vizsgálja meg, majd hozza azt az állásfoglalást, ami egy döntés-előkészítő állásfoglalás. Úgyhogy ezt kérem. Most így első olvasatban a Szabó miniszter úr zárszava után ezzel zárnám, és következzék majd a folytatás.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 462-464. oldalán megjelent szövege)