1992. év

(Boross Péter belügyminiszter ismerteti az előterjesztést, kiemelve azt, hogy először majd az 1994-es országgyűlési választáson lesz lehetőség nemzetiségi listát állítani, de egy nemzetiségi csak egy nemzetiségi listát állíthat. A legfőbb eldöntendő kérdés, hogy a nemzetiségi lista esetén a képviselővé váláshoz minimálisan mennyi szavazat legyen szükséges, háromezer vagy tízezer, megjegyezve azt, hogy pártlista esetén ehhez a leadott szavazatok minimum 4%-a szükséges.)

Ezt még szeretném alátámasztani. Nem tudom, hogy a koalíció más pártjaiban ezzel kapcsolatban volt-e állásfoglalás, a Demokrata Fórum elnökségi ülése a tízezres mellett foglalt állást. Ez a kérdés ugyanis ott is felmerült. Aggályaink egyrészt abból erednek, hogy a pozitív diszkrimináció elvének elfogadása mellett is aránytalanul nagy a különbség a 3000 és 60 000 között ahhoz, hogy ez így elfogadható legyen. A 10 000 az még mindig a pozitív diszkriminációnak egy nagyon magas fokát jelenti. Ha a gyakorlatban nézzük, ez azt jelenti, hogy a német, a szlovák, a horvát nemzetiség és természetesen a cigányság az, amelyik jelen pillanatban a tízezer szavazóra számíthat. Tehát reálisan számolva a szerbek már ebbe nem esnek. Tehát most az valószínűsíthető, hogy a többi kisebbség nem kap ilyet, tehát legalábbis ezen az úton nem tud bejutni a parlamentbe. A másik dolog, hogy van még a nemzeti kisebbségi ombudsman intézménye. Tehát mindazoknak, akik a választójogi törvény alapján önálló képviselőt nem tudnak behozni a parlamentbe, és a pártokon belül sem, azokat képviseli a nemzeti kisebbségi ombudsman. Nem szabad elfelejteni, hogy szét van választva a lehetőség, ugyanis a pártoknak természetesen még mindig megvan az a lehetősége, hogy valahol felléptetnek olyan népszerű nemzetiségi képviselőt is külön, ahol ilyen esetben ez megvalósulhat. Szóval végig következetesen úgyse tudjuk vinni azt, hogy minden nemzetiség a választás révén mandátummal képviselethez jusson, mert a Magyarországon taxatíve felsorolt nemzetiségeknek a kétharmada eleve nem jöhet szóba még a háromezres határ megszabása esetén sem. Mielőtt továbbadom a szót, a szakértőktől kérem, hogy arra adjanak választ, hogy van-e precedens a világon arra, hogy egytized szavazattal meg lehet ugyanazt a képviselői mandátumot szerezni. A jogegyenlőség és az alkotmányosság stb. adott esetben, ha valaki az Alkotmánybírósághoz fordul például egy ilyen esetben, hogy hogyan érvényesül ebben az esetben a jogegyenlőség? Ezt csak végiggondolva, a másik oldal szemszögéből vetem fel. Tehát ha egyik kerül elfogadásra, vagy ha variációkban terjesztjük elő, ami lehetséges, bár abban állapodtunk meg, hogy általában nem terjesztünk elő variációt, csak egész különleges politikai okokból, ha valami ezt indokolja, akkor egy-egy esetben teszünk kivételt. Lehet, hogy úgy fogunk dönteni, hogy ez az az eset például, és én gondolom, hogy előfordulhat, hogy lesz még ilyen eset, amikor mégis beterjesztünk variációt. De erre kérek választ, hogy van-e erre precedens, hogy választójog alapján demokratikusan működő országban a pozitív diszkrimináció elvét, mindent figyelembe véve tízszeres, vagy ilyen szavazatarány kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön a parlamentbe? Akkor átadom a szót a szakértőknek.

(Tóth Zoltán, az Országos Választási Iroda vezetője elmondja, hogy Romániában a szenátusi választásokon egy-egy mandátum ingyen jár mindenkinek, aki elindult a választásokon, és kisebbséghez tartozik. Tehát ott egyetlen szavazatot sem kell elérni ahhoz, hogy egy mandátumot elérjenek. A többi országokban ilyenfajta egyenlőtlenség nincs, ezért ebből a szempontból egy unikumnak számít ez a megoldás, hogy egy egykamarás parlamentben ilyen mértékű kedvezmények volnának.)

Németországban például történt valami a szorbokkal? kapcsolatban? Nézzük meg, mert most foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Mondjuk azért is, mert Románia megítélése olyan, hogy bár érdekeltek vagyunk a határon túli magyarság szempontjából Románia esetében, de a másik oldalon mondjuk nem tűnik a legjobb modellnek, hogy egy demokráciában ez hogy van. Ez ugye egy külön kérdés, a szenátus, amire utalok.

(Kérdés merül fel, hogy a nemzetiségek a listáikat összekapcsolhatják-e, hogy így elérjék a meghatározott minimumot, mondjuk a 10 000 szavazatot? Válaszként az hangzik el, hogy úgy, mint a pártok, előzetesen ezt megtehetik, tehát közös listát indíthatnak, de nemzetiség és párt nem hozhat létre közös listát.)

Tehát a választások előtt, ha úgy látják a szerbek, hogy a görögökkel, örményekkel, nem tudom kikkel, akarnak egy közös listát, akkor ezt összeköthetik.

(Kérdésre válaszként elhangzik, hogy a lista kötöttsége miatt, ha valaki kiesik, akkor a listáról a következő lép a helyébe, ennek indokoltságát viszont többen vitatják.)

Van-e olyan probléma ebből a nemzetiségek esetében, ha azt a szabályt alkalmazzuk, mint a pártoknál, hogy a listáról bárkit jelölhet a kieső helyében, mert ha nem azonos a szabály, ebből egy konfliktus támad. Ha nem érintjük ezt a kérdést, hogy mi a sorrend a nemzetiségeknél, hanem a nemzetiségekre bízzuk ezt.

(Válaszként az hangzik el, hogy akkor húsz cigány szervezet fog vitát kezdeni erről.)

De a húsz cigány szervezet nem akkor kezd, már akkor megölik egymást, amikor eldöntik a listát. De ha listát tudnak állítani, akkor az azt jelenti, hogy a cigány szervezetek mégis együttesen tudtak dönteni. Elvileg ez lehet más nemzetiségnél is, akik kompromisszummal egy listát össze tudnak állítani, azok újra fognak vitatkozni azon, hogy a kieső helyett kit fognak behívni. Énszerintem nem kellene ehhez az alapelvhez hozzányúlni, ugyanazt kellene alkalmazni, mint a pártoknál, vagyis ahogy a pártok is szabadon dönthetnek a behívásnál, ugyanezt kell kiterjeszteni a nemzetiségekre is. Mert ha a pártok és a nemzetiségek között különbséget teszünk ebben a kérdésben, akkor ezt fölöslegesen tesszük, abból csak egy támadási felületet csinálunk. Ha viszont az általános rendszerbe illesztjük be, az már egy nyilvánvaló kényszerítő eszköz, hogy ők eldöntsék egymás között, mert addig nincs képviseletük, addig nem jön be képviselő, és emiatt akkor majd kénytelenek megegyezni. Az a lehetőségük is megvan a kapcsolt listánál, hogy lemond két év után a szerb a görög javára, és ebben egyeznek meg. Ezek olyan politikai döntések, amikre lehetőséget kell adnunk. Van-e még hozzászólás? Ha nincs, akkor még a következőt szeretném azért hangsúlyozni, és utána visszaadnám a szót az előterjesztő miniszter úrnak az összefoglalásra. Az egyik dolog, hogy az ország külső megítélése, tehát nemzeti kisebbségi szemszögből Magyarország európai megítélése, nagyon fontos. Ennek az európai megítélésnek a forrása a választójogi törvény. A választójogi törvényt fogják összehasonlítani az Európa Tanácstól kezdve bármivel, nem pedig azzal, hogy hány képviselő került be, mert az már egyszerűen a választópolgárok döntésétől függ. Azt nem fogja vizsgálni se az Európa Tanács, se az Európai Közösség, hogy kérem, tessék megmondani, hány került be, hanem a választójogi törvény szövegét fogják vizsgálni. Ha a választójogi törvény meghatározta ezt a lehetőségét, méghozzá pozitív diszkriminációval lehetővé téve, ami nagyon kevés helyen van a világban, hogy bárhol is él, Püspökladánytól Nagykanizsáig, és az ő szavazatával, ha magát nemzeti kisebbségnek tartja, egy országos listán keresztül képviselethez jut, akkor ez egy olyan demokratikus megoldása a választójogi törvénynek, hogy ezt bárhol Európában védeni lehet. Nem abból a szemszögből kell nézni, hogy megválasztották a képviselőket, és tessék, hány darab nemzetiség ül benn? Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani. tehát, amikor külső képről beszélünk, és arról beszélünk, hogy a határon túli magyarság érdeke szempontjából is ez mennyire fontos. Ha ezt nyújtja a határon túli magyarságnak akár a csehszlovák, akár a román alkotmány, vagyis a szórványmagyarság a csángóktól a Bukarestben élőkig ezt a lehetőséget megkapják, akkor én nagyon boldog leszek. Na, most ez az egyik. Tehát nekünk a választójogi törvénymódosítást úgy kell végrehajtani, hogy az jelezze ezt a célt is. Az a szociológiai valóság, hogy valóban a nemzetiségek kettős kötöttségűek, a kötődésük révén pártpolitikai kötődésűek is, ez meg emberi jogi kérdés. Ezért hangsúlyoztam, amikor együtt voltak a nagykövetekkel, együtt a jelenlévők, hogy az első egy emberi jogi kérdés. Az emberi jogból kell levezetni, hogy ő, a választó dönt. Ha ő úgy dönt, hogy ő pártra szavaz, mert nem akarja a szavazatával is a nemzetiségét felvállalni, ez az ő szabad akaratából fakadó emberi joga. Mi egy lehetőséget adunk meg, és ezt a lehetőséget mutatjuk meg abszolút demokratikusan a külvilágnak. Tehát ezért tartom ezt fontosnak leszögezni, hogy ne arra figyeljünk, hogy most ebből hány nemzetiségi képviselőt fogunk tudni megszámolni majd a parlamentben? A másik dolog, hogy népképviseleti országgyűlésről van szó. Arról lehet vitatkozni, hogy jó-e az egykamarás parlament, vagy nem. De amennyiben egykamarás parlament van, és az demokratikus, akkor egy képviseleti rendszer alapján egy egykamarás parlamentben nem lehet idegen szisztémát alkalmazni, nem lehet vegyes szisztémát alkalmazni. Tehát én nem a nemzetiségekkel állok szemben, hanem az egykamarás parlamentnek úgy kell működnie, hogy az valóban a népképviseleti elv alapján történjen. Nem tehet akkora különbséget tenni, mint amit többen javasoltak. Ezért elleneztük a kooptálást, mert az korporációs parlamentet csinál, vagy kommunista pártparlamentet. Szóval ahhoz, hogy egy parlament úgy nézzen ki, mint az európai parlamentek alsóházai, ha úgy tetszik, és nekünk, ha nincs is felsőház, akkor is az alsóházat kell alapul venni, mert ez az alap. Tehát ezzel ellentéteset lényegesen nem hozhatunk. Ha eldönti egyszer a parlament, és egy új alkotmány keretében kétkamarás parlamenti rendszert hoz létre, a kétkamarás parlamenti rendszerbe minden belefér. Abba belefér az, hogy a felsőházat kizárólag önkormányzati küldöttekből hozza létre, vagy mint a németeknél, hogy a tartományi kormányok alkotják tulajdonképpen a felsőházat, a Bundesratot. Vagy a lordok Háza, vagy a régi magyar felsőház, ahol a született arisztokrácia képviselői, a Tudományos Akadémia, az egyetemek képviselői voltak, valamint az önkormányzat és az egyházak stb. Ez mind lehet. Tehát a felsőház az mindent kibír, még a kinevezést is kibírja, a kinevezési rendszert is. Tehát ezen most ne módosítsunk. Kérem szépen, fel lehet ezt a kérdést vetni, és el lehet kezdeni egy hosszabb távon a kétkamarás parlament irányába dolgozni. Ott azután lehet arról szó, hogy a 2500-as kisebbségnek a vezetőit is akármilyen rendszer szerint be lehet hívni. tehát a régi, az 1924-es felsőházi törvény analógiája alapján meg lehet egy ilyen kérdést csinálni. De ehhez a mostanihoz ragaszkodnunk kell. Tehát ezért minden olyat, ami igazából a népképviseleti és az alsóházakat megválasztó szisztémától eltér, azt egyszerűen alkotmányjogi szempontból nem tudja bevenni ez a rendszer. Úgyhogy a számszerűség megfontolása is itt jelentkezik. A kérdés az, hogy a háromezer, a tízezer, vagy kompromisszumot javaslunk. A másik, hogy miután párt és nemzetiség megállapodhat közös egyéni jelölt indításáról, ezért arról is döntenünk kell, hogy az egyéni képviselői szavazat töredékéből részesülhessen-e a nemzetiségi lista, miután eddig nem részesült független képviselő, vagyis párthoz nem tartozó képviselő nem részesült az országos listán elveszett szavazatokból. Erről is dönteni kell, hogy hova soroljuk a nemzetiséget ebben a vonatkozásban?

(Tóth Zoltán elmondja, hogy abból az egyéni közös jelöltből, aki nem lesz képviselő, eszerint az előzetes megegyezés szerint kétfelé áramlik a töredékszavazata, az egyik megy a pártlistára, a másik a kisebbségi szervezet listájára.)

Ja, még egy! Van-e jogunk a párttörvény alapján megakadályozni azt, amit azt hiszem Surján miniszter úr mondott. Van-e jogunk, vagy indokolt-e azt mondani, hogy egy nemzetiség vagy nemzetiségi listát indít vagy nemzetisági pártlistát, ha pártot hozott létre, mint a finnországi Svéd Néppárt. Ez a kettős kötődésűekre különösen vonatkozik, hogy szlovák nemzetiségnek tartják magukat, mégis azt mondják, hogy ők létrehoznak egy szlovák kereszténydemokrata pártot a párttörvény alapján. és ennek a pártnak az a programja, hogy a magyarországi szlovákokat, miután kettős kötődésűek, ők egy külön politikai pártba gyűjtik, és ők itt valamilyen formában ezt a kulturális és nemzetiségi hátteret párt formájában is fenn akarják tartani. Ez megint abba a kategóriába tartozik, hogy nekünk a leírt szöveget és a lehetőséget kell Európának tálalnunk, nem pedig a szociológiai valóságot, még egyszer mondom. Tehát én amellett lennék, hogy engedélyezzük, tegye lehetővé a törvény, hogy a nemzetiségek esetében van egy második nemzetiségi kisebbségi lista. Tehát két cédula van, egyik cédulán az egyéni, másik cédulán legyen feltüntetve a pártlista, és ugyanazon a cédulán legyen feltüntetve a nemzetiségek megállapodott listája. Ha a Magyarországi Cigány Szociáldemokrata Párt, akkor az már a pártoknál jelentkezik. Vagy Szlovák Kereszténydemokrata Párt, az is a pártoknál jelentkezik. Ez papírforma szerint az Európa Tanácsnak sokkal demokratikusabb, mint amiket itt be akarunk vinni ilyen szociológiai szemszögből. Tehát a nemzetiség pártot is csinálhat, tehát ebben nincs akadály. Viszont, hogy párt nem kapcsolódik nemzetiséghez, azt kimondhatjuk. Tehát az kimondható, hogy a nemzetiségi lista ne legyen párttal összekapcsolható, mert a nemzetiségi listára egy pozitív diszkriminációt alkalmaztunk, és ezért nem kapcsolható párthoz, aminek az előbb említett ok mellett lehet elvi indoka az is, hogy meg akarjuk akadályozni, hogy a pártok martalékává váljanak a nemzetiségek, mert ha összekötődnek, akkor megindul egy furcsa verseny. Tehát akkor ezeket zárjuk le. A további második olvasathoz azokban a kérdésekben döntsünk, ami a további munkához kell, hogy bejöhessen újra. Az egyik első döntés az, hogy a kisebbségi törvényt be kell terjeszteni, egyrészt a mulasztásos alkotmánysértés stb. elkerülése miatt. Tehát ezt be kell minden körülmények között terjeszteni. A Kisebbségi Kerekasztal olyannal támad bennünket, amiért mi vagyunk a legkevésbé vétkesek, hiszen a velük való nagyon hosszú egyeztetések miatt, amik nem is vezettek miattuk teljes egyetértésre, nem tudtuk ezt eddig beterjeszteni. Tehát egyszer kérem az egyetértést abban, hogy ezt a nemzetiségi kisebbségi törvényt beterjesztjük, ettől a választójogi törvénytől függetlenül. Van-e ellenszavazat, tartózkodás? Nincs, akkor beterjesztjük. Második kérdésben, akkor a 3000 és a 10 000 között.

(Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter kéri, hogy előbb a töredékszavazatok? kérdéséről döntsön a Kormány. A hozzászólók szerint hasonlóan a független képviselőjelölt esetéhez, a töredékszavazatok vesszenek el.)

Na, kérem szépen, akkor szeretném, mert nem haladunk. Akkor Surján miniszter úr javaslata alapján is az egyéni jelölteknél a maradék ugyan elvész, és ugyanaz vonatkozik rá, mint egy független képviselőnél. Ha pártjelöltként indul, akkor a párt kapja, és nem pedig a nemzetiségi szervezet, mert a nemzetiségi szervezetet nem tekintjük ebben az esetben pártnak. Így teszem föl a kérdést. Most egyéni, csak egyéni kerületről beszélünk. Tehát a maradékból nem megy be, magyarul, az országos listára. Mert megkülönböztetné a másik egyénit. Van-e ez ellen szavazat? Nincs.

(Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter ezzel vitába száll, mert szerinte nem tehet diszkriminációt a magyar választójog.)

Most pont nem azt csináljuk. Pont az van, amit te kérsz. Te indulsz Siklóson, és te megkapod a szavazatot. A terád vonatkozó maradék, most nem részletezzük, tudjuk, az bemegy a Kisgazdapártba. Ott indul a Fodor István mint független, aki most független. Annak a maradékából semmi se lesz, mert nem párt. Most pedig, ha valaki indul nemzetiségi szempontból, úgy indul egyéniben. Az egyéni, mivel a nemzetiségnek egy speciális, pozitív diszkriminációs rendszerét építettük be, ezért ha az illető párthoz tartozik mint nemzetiségi, a párt kapja az egészet. Ha pedig az egyéni, ha pedig pártonkívüliként indul, akkor ez sehova se megy. Tehát ebből következik, hogy a nemzetiségi országos lista részére nincs maradék az egyéni választókerületekben. Ezzel egyetértünk? Van ellenszavazat, tartózkodás? Nincs, akkor ez a döntés.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 771-777. oldalán megjelent szövege)