1991. év

(Szabó Tamás pénzügyi politikai államtitkár tájékoztatást ad arról, hogy az irányelvek hosszú, kétoldalú egyeztetések és több Gazdasági Kabinet általi tárgyalás eredményeként készült el. Az anyag ismertetését Király Péter pénzügyi közigazgatási államtitkár folytatja, kiemelve a még vitás kérdéseket, valamint azokat, amelyek a Kormány megerősítésére várnak. Ilyen az 1992. évre tervezhető költségvetési hiány nagysága (60-70 milliárd közötti, 20 milliárd privatizációs bevételre számítva), a várható infláció mértéke (10% körül), áttérés 1992-ben vagy még egy évvel elhalasztva az általános forgalmi adóban a kétkulcsos áfarendszerre, a 10%-os és a 20%-os kulcsra, a társadalombiztosítás profiltisztítása (gyed, gyes, anyasági segély átkerülése a Tb-Alapból a költségvetésbe). Surján László népjóléti miniszter azt javasolja, hogy az irányelvek mielőbb kerüljenek elfogadásra és benyújtásra a parlamentnek, és majd a részletes vitát a készülő törvényjavaslat kapcsán folytassák le.)

Antall József: Az a kérdésem, hogy ha ebből indulunk ki, és ha másképp világítják meg, akkor majd lehet dönteni, nem akarok állást foglalni előre. De abban az esetben, ha a Minisztertanács így dönt, akkor ezt kell megnézni, egyszerűen ezt a kéziratot kell kézbe venni, tehát a szöveget, ami a parlament elé kerül irányelvként, és ahhoz kell most akkor hozzászólni. Ha ott van módosítás, akkor ezen legyünk túl, hogy az irányelveket be lehessen terjeszteni, mert erre kötelezettségünk van.

(Boross Péter belügyminiszter meg is kérdezi, hogy miért kerül kétszer a parlament elé a költségvetés?
Kajdi József, a MEH közigazgatási államtitkára válaszol, miszerint a költségvetési törvény rendelkezik így.
Boross Péter javasolja, hogy akkor viszont valóban csak irányelv legyen, lehetőleg kerülje a pontos számokat.
Még többen hozzászólnak, elsősorban a tárcájuk érdekében.)

Antall József: Az a kérdésem, hogy az elmúlt három hétben, egy hónapon belül a Gazdasági Kabinet milyen szinten vitatta meg ennek az előzményeként jelentkező gazdaságpolitikát? Ez az egyik kérdésem, mert gazdaságpolitikai stratégiát és mindazt, amit Kádár Béla elmondott, jogosan, a Gazdasági Kabinetben meg kellett volna tárgyalni, hiszen erre van a Gazdasági Kabinet. Ha a Gazdasági Kabinet miniszteri és szükség szerinti államtitkári szinten nem koordinálja a szükséges vitákat, és nem határozza meg az eldöntendő kérdéseket, akkor ez rendkívül nehézzé teszi, hogy most erről itt vitatkozzunk. Itt különböző dolgokról van szó. Az egyik, hogy a magyar gazdaság megélénkítése, a magyar gazdaság átalakítása és rendbetétele, azaz jövedelmezőbbé tétele annak érdekében, hogy a bevételek fokozódjanak, és működjék a gazdaság, ez egy gazdaságpolitikai stratégiai kérdés. A másik, egy leszűkített költségvetési kérdés. A leszűkített kérdésnél nyilván az az első kérdés, hogy milyen deficitet tervezhetünk. A deficit tervezésének két része van. Az egyik, hogy nemzetközi pénzintézeteknél mit lehet kialkudni, a másik, hogy a kormányzatban és a bankszférában lévő szakértők véleménye szerint mi az az optimális összeg, ami még kezelhető, és ami biztosítható egyszerre, hogy tényleg a gazdaság fejlődjék, és amennyire lehet, csökkenjen a visszaesés. Ha ezeket a sarokszámokat nem mondjuk ki, vagy ha rosszakat mondunk ki, amikkel nem értünk egyet, komoly hibát követünk el. Tehát az egyik kérdésem az, hogy mi az az összeg, mi az a deficit, amit ebben az évben maximálisan le lehet nyeletni? Ez egy kérdés. A következő kérdés az, hogy mi az az összeg, amit ideális lenyeletni, hiszen a tavalyi évben is indult 50 milliárdos hiánnyal, és utána az összes igényeket csökkentettük? Emlékszünk mindnyájan a vitára, és körülbelül mintegy nyakkendőárat, a 78 milliárdot mondtam, hogy lássa az őrmester, hogy precízek vagyunk, és hogy ne a 80-at mondjam ki. Tessék utánanézni, és utána ezt a 78 milliárdot fogadta el az IMF. Ez így volt. Ez az első kérdésem, mielőtt elkezdjük a jelen lévő monetáris, fiskális és makroökonómiai szférának az összecsapását és utána még a fogyasztó tárcákét. E vita előtt kérem erre a választ és Kádár Béla véleményét is, hogy mi az, mert különben tényleg a Tatjána levele lesz belőle.

(Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kijelenti, hogy ami itt le van írva, megegyezés nélkül, 105 milliárd forint deficit, az idei durván 90 milliárddal szemben, ami nominális értékben 10-12%-nyi növekedés. Szerinte két kérdés van, meddig érdemes elmenni, és mi az, ami még finanszírozható. Szerinte a költségvetés hiányának nem szabadna 70 milliárdnál többnek lennie, és a 70 milliárdon belül a Pénzügyminisztérium által jelzett 45 milliárd forintnyi jegybanki finanszírozás helyett legfeljebb 20 milliárd forintnyi jegybanki finanszírozást, tehát a lejáró hitelek megújítását tudja elképzelni.)

Antall József: Mi a reális az IMF és a Világbank szempontjából is? Tudom, hogy ez még jóslás, hiszen alku tárgya az egész.

(Surányi György szerint körülbelül egy ilyen idei, tehát ez a 90 milliárd körüli.)

Antall József: Igen. Miután nem tudunk továbbmenni, mert elosztani abból lehet költségvetésben, amire körülbelül számíthatunk, és amit kibír a magyar gazdaság. Az a kérdésem, hogy az elmondottakkal kapcsolatban mi a véleményed? Röviden kérem, ezekhez igazodva, a közgazdasági véleményt. Addig nincs értelme, hogy továbbmenjünk a tárcák sirámainak az elmondására. Most úgyis tudjuk, hogy abszurd módon kicsi a mozgásterünk. De ameddig ezt a kérdést nem tudjuk rendezni, addig nem tudunk mit mondani. Tessék. Próbáljunk most átalakulni egy negyedórára, 20 percre, szünetre, nem a tárca érdekeit szem előtt tartva. Próbáljuk azt megnézni, hogy a magyar gazdaság mit bír ki. Most ne a tárcában gondolkozzék senki, és Kádár Bélától is ezek fényében ezt kérem. Ezzel egyetért, nem ért egyet, így kérem a véleményt.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének kérdésére válaszolva Surányi György elmondja, hogy a privatizációs bevétel 20 milliárdjának a költségvetési bevételi oldalára való helyezése nem csökkenti érdemben a költségvetés hiányát. Többen jelentkeznek hozzászólásra.)

Antall József: Egy pillanat! Azt kérem, hogy most még csak a monetáris és fiskális fél csapjon össze.

(Kádár Béla megjegyzi, hogy akkor tulajdonképpen az a lényeg, hogy ez az anyag a 70 plusz 20 milliárdjával kimerítette az MNB által szabott lehetőséget.)

Antall József: Ezért kérdeztem, mert addig nem érdemes másképp vitatkozni. Tehát a Magyar Nemzeti Bank elnökének az a szakvéleménye, hogy ebben a formában tartható. Most Király Pétert kérem, mert nem értett egyet ezzel a társadalombiztosítás kérdésében, miközben egy számítási kérdésről van szó.

(Király Péter elismeri, hogy ez a 70 milliárd a valóságban 90 milliárd. Az egy külön vitatéma, hogy a társadalombiztosítással szembeni tartozást a költségvetés milyen formában elégíti ki. Hosszas vita alakul ki a PM képviselője és az MNB elnöke között.)

Antall József: Nem tudunk másképp számítani, csak úgy, ha meghallgatunk egy banki, monetáris véleményt és abból különösen azt, hogy körülbelül mi az, amit kezelhetőnek vélnek, mi az, amit keresztül tudunk vinni. Tehát az nyilvánvaló, hogy 5-10 milliárd között lehet mindig vitatkozni a feltételezett számon a Világbankkal és az IMF-fel. Adott esetben őket 10 milliárd forint körüli összegnél lehet maximum 15-ről meggyőzni, vagyis ez az, amit le lehet velük tárgyalni, különösen akkor, ha még az infláció is nő. Körülbelül ez az összeg, ez a mozgásterünk, ezzel kell tisztában lenni. Szóval nagy számokat nem mondhatunk.

(Király Péter elmondja, hogy ezt erről az oldalról, mind a két oldalról reálisnak tartják.)

Antall József: Na most akkor az a kérdésem, mert akkor eljutottunk addig, hogy körülbelül megállapítottunk azt, hogy ez 70 plusz 20, tehát megállapítottuk a mozgásteret. Annyival sikerülhet az infláció, vagy nem sikerül az infláció lenyomása. Ezután akkor nem tudom, Kati jelentkezett, vagy nem? De nem kötelező, csak akkor, ha ... Kádár Béla miniszter urat kérem, hogy most mindebben, nem ennyire magasröptűen, nem ily magas élctartalommal és szarkasztikusan, hanem tényleg ehhez egyértelműen és egyszerűen mondja el a véleményét. Mi az ötlet, és utána még Botos Katalin hozzászól. Most már megvolt a monetáris, megvolt a fiskális hozzászólás. tessék akkor mondani. Béla akkor most kell a véleményed.

(Kádár Béla szerint az elmúlt évben a Kormány olyan gazdaságpolitikát folytatott, amely elsősorban a monetáris és a fiskális politika számára jelentett sikereket. Ezek a pénzügyi mutatók javítását tették lehetővé.)

Antall József: Nincs tárca, még csak általában kérem a magyar gazdasággal kapcsolatban.

(Kádár Béla szerint ugyanakkor a termelőtárcák állapota rendkívül leromlott. Nem tartja örvendetes jelenségnek, hogy tavaly augusztusban nem voltunk hajlandók ösztönzési, serkentési célokra körülbelül 20 milliárd forintot áldozni, ráadásul nem segélyként, hanem különféle erőforrás-átcsoportosításként. Most a költségvetés a jövő évben ennek nyomán a visszaesés miatt 40-50 milliárd forintot ki fog adni munkanélküli-segélyre. Nem ért egyet a 23%-os inflációs céllal, 29%-ot javasol.)

Antall József: Tehát Kádár Béla miniszter úrnak az a véleménye, hogy a 23%-os infláció helyett inkább a 29%-os inflációt tervezzünk, és ehhez a 29%-os inflációhoz kell igazítani mindent, mert a gazdaság gyorsítása stb. a cél. Tehát a gazdasági növekedés érdekében az a véleménye Kádár miniszter úrnak, hogy forró motor elv alapján inkább a 29%-os inflációt vegyük alapul.

(Kádár Béla még megjegyzi, hogy ő a 70 milliárd helyett 85 milliárd hiányig elmenne.)

Antall József: Jó, tehát eddig eljutottunk. Tehát hogy világos legyen, azért csak hogy rögzítsük, tehát Kádár Béla általános, tárcától független álláspontja szerint a magyar gazdaság érdeke az lenne, hogy vállalni kell a 29%-os inflációt és ennek érdekében körülbelül egy megnövelhető deficitet, tehát azon a bizonyos mozgási kereten belül.

(Kádár Béla még azt se tartaná tragikusnak az ország működtetése szempontjából, ha az infláció ugyanakkora lenne, mint ebben az évben.
A vitában többen hozzászólnak.)

Antall József: Akkor a 90-nek szerintem az eddig felszólalók nem mondtak ellent, a 90-et Kádár Béla sem kifogásolta.

(Surányi György megjegyzi, Kádár Béla összesen 110-et mond. Kádár Béla pontosít, hiszen ő 85-öt mondott, de ha úgy számoljuk, mint a Surányi Gyuri, akkor 105. Tehát 10-15 milliárdos mozgásteret kellene hagyni.)

Antall József: Szóval, egy dolog mindenképpen lényeges, hogy olyan helyzet ne álljon elő, hogy ismételgetjük a pénzügyi sikereinket, és összeomlik a gazdaság. Mondjuk, nekem ez lényeges lenne.

(A vitában ismét többen hozzászólnak, köztük Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter, aki javasolja a költségvetés kiadási oldalán történő megtakarításként a gazdagok megadóztatását, valamint az IMF-tárgyalás során valami könnyebbség elérését.
Kiss Gyula munkaügyi miniszter azt kifogásolja, hogy miután jövőre a legoptimálisabb előrejelzés szerint is elérjük a félmillió munkanélkülit, a munkanélküli-segélyre nincs megfelelő összegű forrás beállítva, ami azt jelenti, hogy a Kormány elment a munkanélküliek mögül.)

Antall József: Ennek van persze egy eleme a társadalom részéről, ami egyre inkább az egész munkanélküliség problémájával kapcsolatban felmerül. Sokan felveszik a munkanélküli-segélyt, és a munkanélküli-segély felvétele után kisvállalkozásban, vagy svarcban? dolgoznak. Tehát itt felmerült az, hogy a munkanélküliség és a munkanélküli-segély folyamatos nyújtásával kapcsolatban is át kell gondolni az egész kérdést, hogy milyen megszorításokat lehet tenni, hogyan lehet elérni, hogy akik vállalkoznak vagy egyéb helyen egyéb munkát végeznek, ne kapjanak munkanélkülisegélyt. Hogyan tudjuk közmunkára szorítani a munkanélkülieket? Szóval az egész munkanélküli-segély kérdését meg kell vizsgálni, mert ez társadalmi feszültség szempontjából már így is jelentkezik.

(Kiss Gyula szerint a foglalkoztatási törvény módosításával néhány keményet lépünk, a két évből másfél évet csinálunk, vagyis csak másfél évig folyósítunk munkanélkülisegélyt. Északi országokban 8-9 évig is el lehet lenni munkanélküli-segéllyel.)

Antall József: A skandináv példák nem a legjobbak, a szociáldemokrata pártok buknak a gazdagság mellett is. Úgyhogy az egész skandináv jóléti modell nem gazdaságfejlesztő, és főleg nem itt próbálhatjuk ki.

(A vitában eddig még meg nem szólaló tárcák képviselői is hozzászólnak. Jeszenszky Géza külügyminiszter meg is kérdezi, hogy akkor most tárcaálláspontot is lehet képviselni?)

Antall József: Most a részletekbe ne menjünk bele, nem tudom mi a kormány véleménye, mert akkor elkezdődik a kör, és akkor most mindenki el fogja mondani, amit úgyis tudunk ebben a pillanatban. Én azt javaslom, hogy most arra koncentráljunk, amit ma el tudunk intézni, mert abban maradtunk, hogy részletekbe nem megyünk bele. Én azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy mindegyik tárcára szükség van. Amit mindenképpen már el kellett volna kezdenünk – és ezt föltétlenül hibának érzem –, a közigazgatás racionalizálása, de nem csak tárcában gondolkodva, hanem az egész magyar államigazgatás vonatkozásában. Sajnos eddig nem volt energiánk rá. Ez a megoldás, amit most a Pénzügyminisztérium javasol, vagyis egy ilyen csökkentés, ez semmiképpen nem fogja megoldani a kérdéseket. Ez egy sematikus megoldás. De nem végeztük el a feladatok fölülvizsgálatát, nem vizsgáltuk meg, hogy a megszűnt feladatok hol jelentkeznek. Biztos, hogy nem arányosan jelentkeznek minden ágazatnál és minden területen. Tehát ez egy alapprobléma, és most ez tulajdonképp a kulcskérdés, tehát az egész magyar államigazgatás, majdnem inkább azt mondanám, hogy irányítás problémája egészében, és hogy tudjuk ezt megoldani, ezt kell felülvizsgálni. Ezt nem mulaszthatjuk el, függetlenül attól, hogy most megint abban a helyzetben vagyunk, hogy a legjobb úton egy kényszerköltségvetés felé haladunk. Na most a mai napon mit tudunk elvégezni és mit kell elvégezni? Az irányelveket és az irányelvekhez szeptember végéig a fő fejezetek számait kell benyújtani a parlamentnek, vagyis azt, amit a jogszabályi rendelkezések előírnak. Szóval az a kérdésem, hogy mit tegyünk, mi a javaslat irányelvek szövegével kapcsolatban. Kérem, hogy Király Péter és Szabó Tamás, ketten most a pénzügyi kormányzat szempontjából próbálják megfogalmazni és feltenni azokat a kérdéseket, amik alapján az irányelvek beadható formába kerülnek, és utána kell döntenünk. Tessék!

(Szabó Tamás önkritikusan bevallja, hogy a Gazdasági Kabinet valóban nem igazán tölti be a szerepét, mert szerinte is ilyen jellegű szakmai vitákat nem a Kormány ülésén kellene folytatni. Miután azonban törvény által előírt benyújtási határidők vannak, ezért a Kormány kénytelen mégis ezen az ülésén dönteni, de úgy, hogy maradjon azért mozgástér még az egyeztetésekre, vagyis a Kormány fogadja el az irányelvekről szóló határozati javaslatot és a költségvetési fő számokat.
Ezzel kapcsolatban vita alakul ki, van olyan vélemény, mely szerint a Kormány csak a határozati javaslatot terjessze elő, októberben úgyis benyújtásra kerül a költségvetési törvényjavaslat.)

Antall József: Elnézést kérek, amire törvény van, és törvényi kötelezettség van egy többpártrendszerben, milyen alapon lenne elvárható, hogy az ellenzék bármilyen meggondolásból ezt a lehetőséget kihagyja, hogy a törvény megtartására fölhívja a szíves figyelmünket. Sőt. tehát a törvény meg nem tartása következménnyel járna.

(Király Péter eloszlat egy félreértést. A Kormány előtt lévő határozati javaslat csak a Kormány számára készült, és a költségvetési törvény elkészítéséhez szükséges döntéseket tartalmazza. Irányelvként nem ez, hanem egy jóval lazább szöveg kerülne a parlament elé.
Ezzel még nagyobb vitát vált ki, mert számonkérik, hogy az a szöveg miért nem készült el, és hogy egyáltalán a gazdasági miniszterek, különösen a pénzügyminiszter külföldi útja miatt mikor készülhet el?)

Antall József: Ennek a lényege az, hogy el kell készülnie ennek az anyagnak. Kérdésem az, el tudják-e készíteni ezt az anyagot legalább egy változatban hétfőre, amelyik beadható a parlamentbe? Tehát most nem a háttéranyagot, hanem effektíve azt az anyagot, amit be kell adni, abban az előírt formában, az Országgyűlésnek. Most azon belül a számok változhatnak, az a vita tárgya. De egyébként végleges formában, ahogy le kell tenni. Ez el tud készülni?

(A Pénzügyminisztérium két államtitkára kijelenti, hogy mindent elkövetnek ezért.)

Antall József: Tehát azt a szöveget, ami most az itt elhangzottak alapján, a módosításokkal együtt, végleges formában elkészült szöveg, ami tartalmazza az egyes végszámokat is, és akkor már azon legyen a vita, de ott módosítások még lehetségesek. Tehát, ami viszont nem kell, itt a mellékletekre és egyebekre gondolok, amiket nem akarunk a parlamentbe beadni, azokat nyilvánvalóan el kell hagyni a szövegből. Tehát arról beszélek, hogy egy változat készüljön el, amit egy kísérőlevéllel át lehet küldeni az Országgyűlésnek. Természetesen ez egy tervezet lesz, és azon még változtathat a Gazdasági Kabinet a javaslatok alapján, és az államtitkári értekezlet is még egyszer nézze meg. Ezt a változatot meg lehet-e csinálni hétfő reggelre? Ha igen, akkor hétfő reggel kellene a Gazdasági Kabinetnek megtárgyalnia.

(Néhányan jelzik, hogy hétfőn nem lesznek itthon.)

Antall József: Ha nem vagytok jelen, akkor az egész, a Kormány gazdaságpolitikai koordinációja azért nem működik, mert a Gazdasági Kabinet nem működik miniszteri szinten, mondjuk ki. Sajnos ezt már 77-szer kimondtuk. Lehetnek szakértők, akik előkészítik, vagy szakértői bizottságok, de a gazdasági stratégiát felelős minisztereknek kell a Gazdasági Kabinetben eldönteni, az állandó tagoknak és a meghívottaknak. Mindenki mindig küzd azért, hogy résztvevője legyen a Kabinetnek, jelentkezik mindenki, hogy részt akar venni a Kabinetben, és utána küld maga helyett egy főosztályvezetőt. Ez a kialakult kurzus. Ezért nem jutunk előbbre. Vannak kérdések, ahol nem elegendő a szakértői jelenlét, mert gazdaságpolitikai döntéseket kell hozni. Tehát akkor hétfő helyett vasárnap délután 5 óra? Tehát akkor elkészül ez az anyag, és vasárnap reggel megkapják az érintettek. Kik vesznek részt rajta? Tehát a pénzügyminiszter, a Gazdasági Kabinet titkára, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, gondolom, részt akar venni. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumából a miniszter, ipari miniszter, ki még? A Nemzeti Bank elnöke, Botos Katalin. Csepi Lajos, tessék? Tehát elkészül egy olyan anyag, ami már imitálja azt, amit a parlament asztalára kell tenni. Na most utána megtárgyalja vasárnap a Gazdasági Kabinet, amikor itthon tartózkodnak egyszerre a miniszterek. Utána kedden megtárgyalja még a közigazgatási államtitkári értekezlet, hogy a minisztériumok szakmai vezetői is, vagyis a közigazgatási vezetői is még egyszer áttekintsék, és utána jövő csütörtökön pedig a Kormány, de ennek akkor már fejbólintás állapotá-ban kell lenni. Utána pénteken az asztalra kell tenni a parlamentben. akkor ebben maradunk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 290-297. oldalán megjelent szövege)