Az 1991. november 28-i kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a távközléspolitikai koncepcióval, a távközlésről szóló törvénytervezettel és a frekvenciagazdálkodásról szóló törvénytervezettel kapcsolatban
(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter kiemeli, hogy a most előterjesztett távközlési politika és a hozzákapcsolódó két törvénytervezet közül a távközlési törvény az, amely ma szinte talán minden embert foglalkoztat azon keresztül, hogy hogyan és miként tud majd a jövőben telefonhoz jutni. Az előterjesztés három év alatt készült el, mert ma Magyarország a távközlés területén Európa országainak egyik utolsó helyét foglalja el. Ez vonatkozik mind a mennyiségre, mind a 100 lakosra jutó távbeszélési lehetőségre, amely 9-ben mérhető. Az átlagos várakozási idő 12 esztendő, amely egyes területeken viszont eléri a 30 évet is, és jelenleg 600 ezer várakozó van. Nagyon lényeges kérdése az egész távközlési politikának az, hogy a piac egyszereplős vagy pedig többszereplős legyen.
Többen hozzászólnak az egyszereplős vagy többszereplős kérdésben, egyben kritizálva is a Matávot,? amely jelentősen tehet a mai állapotokért.)
Antall József: Most magamnak adnám meg a szót. Mindezt meghallgatva, ami eddig elhangzott, nyilván egy értékes anyagról van szó. Az Országgyűlés befogadóképessége eleve lehetetlenné teszi, hogy ez most bekerüljön. Ez nem jelenti azt, hogy vég nélkül elhalasszuk, tehát törvényhozási szempontból most e pillanatban nem terjeszthető be, és ennek megalkotása nem gyorsítható fel. Ugyanakkor viszont gazdaságpolitikai szempontból nemcsak a lakosság, hanem ténylegesen az egész magyar gazdaság fejlesztése szempontjából és a sokat emlegetett felzárkózás szempontjából ez kulcskérdés. Éppen ezért egy ilyen anyagot, amely tulajdonképpen az egyik legnagyobb stratégiai döntés, meg kell hozni a Kormánynak. Meg kell hozni például biztonsági szempontból is. Meg kell hozni úgy, amiben egy finom utalás arra itt az anyagban is van, hogy rajtunk megy keresztül bizonyos vezeték. Térségben kell gondolkodni; nem szeretnék szovjet térségben gondolkodni. Azután a következő kérdés az, hogy milyen formában, milyen gazdasági formában történjék. Az infrastruktúra kiépítésére vagy egyebekre vonatkozó pályázatoknál a minisztériumnak rendkívüli mértékben kell arra vigyázni, hogy ne érhessék vádak a tekintetben, hogy bárhol elfogult, vagy nem szolgálja a nemzeti érdekeket. Ezt együttesen hangsúlyozom. tehát a korrupciónak, a korrumpálásnak, az egyebeknek, egyéb kapcsolatok, annak rejtett és nem rejtett formáinak a kiiktatása és kikerülése nagyon fontos. Továbbá pedig, hogy ez a magyar iparpolitikai, foglalkoztatáspolitika, tényleg a magyar „szürkeállomány”-nak – nem az SZDSZ-re gondoltam – a felhasználása. Ezt át kell gondolni. Egy ilyen anyag csak úgy kerülhet ide, hogy ezt az anyagot a Gazdasági Kabinet két részletben legalább megtárgyalja. Egyszer tárgyalja meg szakértői szinten, legalább főosztályvezető-helyettes, államtitkári szinten, külső szakértők bevonásával úgy, hogy ebben benne legyen természetesen – a pénzügyminiszter, az elnök eleve, de – minden gazdasági tárca. Benne legyen a bank, a műszaki fejlesztés, a közlekedésről nem kell beszélni, hiszen nyilván, és nem tartanám rossznak, hogyha ezt biztonsági szempontból is megvizsgálnák, hogy itt mik a lehetőségek, és ennek nagyon is utána kell nézni. Különös ötletek esetén, miként szovjet adósság stb., ezek még jobban megnézendők. Ezt még ebben a hónapban kellene lefolytatni, és utána visszahozni úgy, hogy első olvasatban hozzuk meg azt a határozatot, hogy az anyagot első olvasatban jó alapanyagnak tartjuk. Az államtitkári értekezlet az egy igazgatási egyeztetést szolgál. De ezt ebben a formában is vizsgáljuk meg. Azt kérem, hogy a Gazdasági Kabinet koordinálja mindezt szükség szerint, akár nemzetbiztonsági, akár tudománypolitikai, bármilyen szempontból, de a lényeg az, hogy egy kézben legyen a két fázis. Akkor jöjjön ide, ha a Gazdasági Kabinet felső szinten, miniszteri szinten, akik ebben érdekeltek, azok döntéselőkészítésre behozzák ide, mert ebben a kérdésben nem fog tudni dönteni sem a belügyminiszter, vagy a népjóléti miniszter, sem pedig én személy szerint, vagy az igazságügy-miniszter sem, mert nem a jogi részről érdekes és fontos ez a kérdés. Örülnék, ha hazánkban mindenkinek lenne telefonja. Nekünk ahhoz, hogy itt felelős döntést tudjunk hozni, a Kormány azon tagjainak az álláspontjára van szükség minden szempontból, akik szakmailag át tudják látni ezt a kérdést. Elfogadja-e azt a javaslatot mind a tárca, mind a Kormány, mert nincs értelme, hogy tovább ezt ragozzuk? A Kormány tagjainak észrevétele mindenképpen hasznos volt, mert felszínre kerültek a problémák. Ki van ellene ennek a megoldásnak? Akkor kérek egy menetrendet.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 314-316. oldalán megjelent szövege)
