1992. év

(Balsai István igazságügy-miniszter elmondja, hogy nagy horderejű privatizációs törvénycsomagról van szó, amivel a Kormány – jogalkotási szempontból mindenképpen – az állami tulajdon privatizálásával kapcsolatos összes jogalkotási feladatának eleget tett.
Bártfai Béla igazságügyi helyettes államtitkár kiegészítésként elmondja, hogy a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiája alapján az állam vállalkozói vagyonát alapvetően két kérdéskörre kell felosztani. Egy tartósan állami tulajdonban maradó részre és egy időlegesen állami tulajdonban maradó része, ami azt jelentené, hogy 100%-ig értékesíthető vagyontömegről van itt szó. Az első törvénytervezet a tartós állami tulajdonról szól, amely létre is hozna egy tulajdonosi szervezetet, amely működtetné a tartós állami tulajdonban maradó vagyoni kört. A második törvény az úgynevezett privatizációs törvény, amely az időleges állami tulajdonban maradó vagyon működtetéséről, kezeléséről és értékesítéséről szólna, és egybefoglalná a ma hatályos „privatizációs” jogszabályokat, a Vagyonügynökségről szóló törvényt, az átalakulási törvényt, illetve a vagyonvédelmi törvényt. A harmadik törvény pedig az előző két törvényhez szükséges átmeneti szabályokat tartalmazná.
Balsai István azt javasolja, hogy a vita során előbb az általános, elvi kérdéseket kellene megtárgyalni, és csak utána a vitatott pontokat.)

Antall József: Ez az egyik lehetőség. A másik, hogy lát-e lehetőséget arra, ezt megkérdezem a Minisztertanácstól, hogy lát-e arra lehetőséget, hogy végigmenjünk ezeken a kritikus pontokon, mert esetleg lecsökkentenénk az általános hozzászólások szükségességét, hiszen lehet, hogy itt egyetértésre tudnánk előbb jutni, és akkor szükségtelen dolgokról nem kellene vitatkozni. Ezt még felvetem, mint egyik variációt, hogy ne legyen, mondjuk, a parlamenti ügyrend szerint most egy általános vita, mert az óhatatlanul elvi deklarációkat vált ki. Úgyhogy javasolnám, ha egyetértenek, próbáljuk meg először ezt, és ha ez nem megy, akkor térjünk vissza. Először szűkítsük le a vitát. Én javasolnám ezt, mert itt annyi papír van. Tehát én javasolnám, hogy az előterjesztő miniszter úr vezesse elő ezeket a pontokat.

(Balsai István ezt elfogadja, és rögtön javasolja, hogy a tartós állami tulajdonban maradó rész kezelésére ne költségvetési, hanem egy társasági formában működő részvénytársaság jöjjön létre.)

Antall József: Akkor ebben az első. Itt egy kérdésem van, hogy nem lenne-e helyesebb a szervezet elnevezéseként – mert hiszen itt is vagyonról van szó a tulajdon mellett – állami vagyontulajdonosi részvénytársaságot használni. Csak kérdezem. Már az elnevezésből is derüljön ki, hogy az állami vagyontulajdonosi részvénytársaság. Ez egy kérdés mindjárt, az elnevezés. Szerintem egzaktabbnak tűnne egy ilyen elnevezés, bár nekem ez nem presztízskérdés.

(Balsai István ezzel egyetért, de szerinte nem egyszerű állami tulajdonosról, hanem az állam tulajdonlásáról van szó. Csepi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója pontosít, miszerint itt nem valamennyi állami vagyonról, csupán a vállalkozó jellegű állami vagyonról van szó.)

Antall József: Igen, tehát pont a Pénzügyminisztérium alá tartozó kincstári vagyonról lévén szó.

(Balsai István szerint ez valóban fontos dolog, de olyan nevet kell találni, ami etimológiailag a közvélemény számára is elfogadható.)

Antall József: Így, hogy Állami Tulajdonosi Rt., szóval Állami Tulajdonosi Részvénytársaság. ha valaki végiggondolja logikailag és nyelvileg, akkor ez magyarul semmit sem jelent. Akkor egy fantázianév, mint például Széchenyi István Részvénytársaság is többet jelent, mert akkor nem tudjuk, hogy micsoda. Akkor valóban, amit Mádl Ferenc miniszter úr is mond, az alatta lévő szöveg megmondja, hogy az mi. De mindenesetre tehát eldöntöttük azt, hogy a forma részvénytársaság. Ebben egyetértés van, akkor részvénytársaság.

(Többen megkérdezik, hogy akkor mi fog idetartozni. Ide fog-e tartozni, például a MÁV, a Posta vagy a nonprofit szervezetek?)

Antall József: Az a javaslatom, hogy menjünk végig először, és amikor végigmentünk, akkor tegyünk fel ilyen típusú kérdéseket. Most tehát a konkrét kérdés az, hogy egyelőre ameddig más érv ez ellen nem szól, addig elfogadjuk a részvénytársaságot.

(Többen változatlanul kifogásolják, hogy nem tiszta, hogy az állami tulajdonból mi hová tartozik.
Boross Péter belügyminiszter amiatt is aggályát fejezi ki, hogy az átalakulási törvény értelmében a beépített földterület a részvénytársaság esetén önkormányzati tulajdonba kerül. Emiatt a 100%-ban állami tulajdonban maradó vállalat, amennyiben átalakul részvénytársasággá, automatikusan nem lesz 100% állami tulajdonban maradó.)

Antall József: Akkor azért mégis tisztázzuk. Egyszer van állami vagyon, ami teljesen külön van, ami kincstári. Ez egy külön kérdés, erről, a pénzügyminiszter alá tartozó kincstári vagyonról most külön nem beszélünk. A második, ami közszolgálti és egyéb. Ez a tartós, tehát olyan, mint a MÁV, a Posta stb., tehát azok, amelyek a tárcáknál, és nem itt jelentkeznek. Itt most a vállalkozói vagyonról van szó, amelyik tartósan állami kezelésben marad, és még nem kerül az Állami Vagyonügynökséghez, amelyik a hozzá tartozó vagyont automatikusan már privatizálja. Itt is lehet privatizáció, de ezt ez a részvénytársaság kezeli. Ez tulajdonképpen holding jelleggel működik, hasonlóan, mint a nyugat-európai országokban az IRI, ahol voltak nagy állami vállalatok, ahova bankok is tartoznak. A legkülönfélébb vállalatokat működteti az IRI. Úgyhogy akkor erről van tulajdonképpen szó, hogy egy ilyen holding jellegű intézményt hozunk létre. Most ezen az intézményen belül a kérdés az, hogy ha részvénytársaságként jelenik meg, akkor ez a részvénytársasági forma első menetben felveti-e azt a problémát, amire Boross miniszter úr mutatott rá, vagy csak a holding által működtetett vagy fenntartatott vállalatoknál jelentkezik második menetben.

(Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter szerint vannak olyan állami vállalatok, mint például a MÁV, amellyel kapcsolatban el kell dönteni, hogy tisztán költségvetési intézmény, vagy azt is részvénytársasággá kell alakítani, ugyanis nincs harmadik forma.)

Antall József: Most nem az egyes vállalatokról van szó. Most ez a holding, ami működteti, fenntartja az egyes vállalkozói vagyont. Most csak a holdingról beszélünk, aminek meg kell találni a megfelelő elnevezését. Állami Vagyoni Tulajdonosi Intézet, erre is majd javaslat születik. Most már a fogalommal tisztában vagyunk, hogy mi tartozik bele. Na, tehát akkor a kérdésem az első ponthoz, tehát amibe beletartozik a részvénytársasági forma, és beletartozik az elnevezéshez a tárgya, ehhez van-e még hozzászólás? Ha ehhez hozzászólás nincs, akkor felteszem, hogy ennek a Boross miniszter úr által felvetett problémakörét megvizsgálják az előterjesztők, hogy erre milyen megoldás és metodika alkalmazható. A részvénytársasági formával ki nem ért egyet? Tehát akkor ezt szavazásra teszem föl.

(Teljes az egyetértés.
Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter még megjegyzi, hogy egy versenyszférába tartozó, állami tulajdonban lévő vállalati tömegnek államsemleges formában történő működtetéséről van szó.)

Antall József: Magyarul, piaci körülmények között működtetett állami vállalatoknak a tulajdonosi jogait működteti, ugyanúgy, mint bármelyik ilyen holding. Abban a pillanatban, hogy ha részvénytársasági formába úgy alakul át például egy olyan intézmény, amelyik elmegy a vállalati irányba, gondolom, akkor még mindig lehetőség van, hogy átutalódjék ide. Például, akár a közlekedési, vagy infrastrukturális vállalat is a későbbiekben ide kerülhet. Az átjárhatóság az egy kormányzati döntés, de e pillanatban tehát arról van szó, hogy kincstárit és a közszolgálatit megkülönböztetve csak a vállalkozói alapon működtetett állami vagyon holdingjellegű szervezetéről van szó. Tehát ez az a bizonyos részvénytársaság. Ebben akkor egyetértés van. Akkor ezt egyhangúlag elfogadta a Kormány. A második kérdésben, az elnevezésben akkor abban maradunk, hogy Állami Tulajdonosi Részvénytársaság az ideiglenes cím. Erre kérünk azért még javaslatot.

(Balsai István ismerteti a következő eldöntendő kérdést, miszerint a Kormány mely miniszterei útján vegyen részt részvényes képviseleti minőségében ebben a részvénytársaságban?)

Antall József: Azért úgy gondolom, ha szabad, ezt azért szeretném elmondani, mielőtt ebben a vitát megnyitjuk, hogy ez azért nem egyszerűen egy alulról építkező és magából a tényből következő, hanem ez egy kormányzati elvi kérdést is jelent. Ebből következően kormányzaton belül a gyakorlat szerint egy kormány személyi összetétele, vagy bármilyen alapon egy ilyen kérdés változhat. Tehát, amikor ezt törvényesen szabályozzuk, akkor itt azt lehet ebből szabályozni, ami állandó, és azt pedig olyan szöveggel kell megadni, ahogy számos esetben megtettük, ami egy kormányzaton belüli változtatásokat, összetétel-lehetőségeket biztosít. Tehát úgy gondolom, hogy annak mindenképpen szerepelnie kell benne, hogy „az ágazatért felelős miniszterek”. Ez egy állandó tényező, hogy „az ágazatért felelős miniszterek” részvételével vagy társfelügyeletével, ezt meg kell fogalmazni. Tehát „az ágazatért felelős miniszterek”-nek szerepelni kell a szövegben, és az egésznek a felügyeletét, úgy gondolom, hogy mégis az a helyes kifejezés egy törvényben, ahogy hasonlóan más esetekben is tettük, „a Kormány kijelölt minisztere”, a Kormány kijelölt minisztere útján, akár mondhatjuk ezt. Tessék a jogászoknak államigazgatási szempontból megfogalmazni, hogy az ágazatilag felelős miniszterek társfelügyeletével vagy egyetértésével, vagy nem tudom. Tehát ezt, ahogy az orvosi egyetem a népjóléti miniszteré, de a közoktatási miniszter társfelügyeletével működik. Hasonlóan kell ezt is megfogalmazni. Tehát, ha viszont a kijelölt miniszter a felelős a globális, az egész ügyben, magyarul interpellációs kérdésnél, vagy az egészet érintőt kell megnevesíteni, akkor ebben a formában csak így lehet, hogy kijelölt miniszter, de az érdekelt miniszterekkel társfelügyeletben. Tehát én ezt a formulát javasolnám. Nem tudom, hogy a jelen lévő jogászok mit szólnak ehhez, és mit javasolnak, mert az kormányzati kérdés is, hogy a kijelölt miniszter. Hiszen egy kormány nevében gyakorolja akkor az a kijelölt miniszter, de ez nem csorbíthatja az adott területen az ágazati minisztereknek a felelősségét. Tehát meg kell jeleníteni az ágazati minisztert is.

(Balsai István megkérdezi, hogy mi az ágazati miniszter? Jogászként tudja, de vajon mitől nem ágazati egy miniszter?)

Antall József: Akkor kérem, az ágazati miniszterek felsorolhatók, mert jelenleg van törvény arról, hogy jelenleg mik a miniszterek. De a kormányzatnak azt a mozgását meg kell adni, hogy ki az a „kijelölt”, mivel ott valakinek mindig minden ügyben egyszer kell kijelölt miniszternek lenni, és vannak miniszterek a társfelügyeletében. Hát egyszerre négy miniszter nem lehet.

(Vita alakul ki Szabó Iván és Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke között, amelynek végén Szabó Iván megjegyzi, hogy van gazdaságpolitika, van fiskális politika, és van monetáris politika, és a fiskális politikát nem lehet összekeverni a gazdaságpolitikával, mert az vagyonfeléléshez fog vezetni, és alárendeli a működtetést a napi költségvetési érdekeknek.)

Antall József: Azt hiszem, hogy rossz irányba kezd elmenni az egész tárgyalás. Tehát úgy gondolom, hogy nem abba az irányba megyünk, amivel ezt a kérdést meg tudjuk oldani, hanem olyan áthidalhatatlan kérdés felé, mint a gazdaságpolitika. Nem szeretném a gazdasági minisztereknek elmondani, hogy az három komponensből áll – ahogy én azt jól megtanultam –, ami a monetáris, a fiskális és a makroökonómiai reálgazdasági folyamat. Tehát ez alkotja együtt a gazdaságpolitikát. Egyiket sem lehet a másik nélkül kezelni. Tehát azt hiszem, hogy ezen belüli egyensúlytartás az a gazdaságpolitikának, a gazdaságpolitikai stratégiának az alapvető célja. Még egyszer felvetem a kérdést, és Bod Péter is, amit elmondott, úgy gondolom, hogy abba az irányba erősít meg, hogy itt a tulajdonosi jogról van szó. Szóval azt kellene világosan látni, hogy itt arról van szó, hogy ennek a holdingnak az állami felügyelete, a kormányzati felügyelete jelenik meg az állami tulajdon fölött, amit egy személy, tehát a Kormány kijelölt minisztere gyakorol. Egyelőre ennyit kell egy ilyen esetben megjelölni, mert ez kormányzati filozófiától is függ, vagy kormányzati gyakorlattól, személyi összetételtől egy kormányzaton belül, hogy ki töltheti be ezt a funkciót. Tehát ez az egyik. Ez, aminek a jogszabályban meg kell jelenni, tehát a kijelölt miniszter és az ágazati miniszterek, akár megnevesítve. Ha valóban így van, hogy a három megnevesített miniszter – a jelenlegi miniszterek felsorolásáról szóló törvény szerint az ipari, a közlekedési és a földművelésügyi – adják ezeket a tartósan vállalkozói jelleggel állami kezelésben lévő területeket, akkor azt lehet mondani, hogy a holding által működtetett vállalatok tartoznak tulajdonképpen elsősorban ezeknek az ágazati minisztereknek a szakmai irányítása alá. Tehát nem magát a holdingot elsősorban, hanem a holding által működtetett vállalatokat is felügyelik, amiből az következik, hogy ez kormányzati szinten úgy jelentkezhet, hogy a kijelölt miniszter – és még egyszer elmondom az előbb, amit elmondtam – a megnevesített iparügyi, földművelésügyi és közlekedési miniszterrel egyetértésben, vagy társfelügyeletben látja el ezt a feladatot. Tessék megfogalmazni. Benne vagyok az érdekelt ágazati minisztériumoknak a megnevesítésében, akikhez azok a vállalatok, azok az ágazatok tartoznak, amit a holding működtet. De a kijelölt miniszternek egynek kell lenni, akit erre a Kormány az összetétele szerint kijelölhet. Adott esetben ezt nem is kell rögzíteni, egy kormányzaton belül mindig kell egy bizonyos rugalmasságot hagyni.

(Bártfai Béla kérdésként felveti, hogy miután a részvénytársasági forma mellett döntöttünk, az egy kijelölt és a három társfelügyeletet ellátó miniszter hogyan szavaz, ugyanis itt az állam a tulajdonos, és az állam mint tulajdonos nevében a gazdasági társaságok szabályai szerint működő közgyűlésen az államnak egy szavazata van, de köztük valamilyen szavazati arányt ki kell alakítani, hogy meg tudják hozni a döntésüket.)

Antall József: Jó, az igazgatótanácsban, az ÁVÜ-höz hasonlóan, tehát az ÁVÜ igazgatótanácsához hasonlóan jelenik meg. Tehát a kijelölt kormánytag mindenképpen a Kormányt juttatja kifejezésre, miután a felelős miniszteri rendszer szerint általa felügyeli a kormányzat, és a kijelölt miniszter képviseli a Kormányt a közgyűlés előtt. Az igazgatótanácsba egy épeszű miniszterelnök olyanokat nevez ki, akikkel kapcsolatban eleve megkérdezi az ipari, tehát elsősorban azokat a minisztereket, akik működtetik, akikhez tartoznak ezek a vállalatok. Két szinten kell ennek megjelenni, amit Szabó Iván mond, és amivel én is egyetértek, hogy ennek meg kell jelenni. Tehát két szinten kell ennek megjelenni, egyszer az ügyért felelős, kijelölt miniszternél, ugyanis ott kell egy olyan megjelölést tenni, hogy egyetértésben, vagy nem tudom, társfelügyletben gyakorolja. Így működik például az oktatásügyhöz nem tartozó valamennyi oktatási intézet is. Ugyanúgy van ott is társfelügyelet, tehát az adott miniszternek a saját ágazatát illetően van társfelügyelete. A másik oldalon van az igazgatótanács, amely esetében pedig a kinevezésnél az érdekelt tárcák képviselői teszik meg a javaslatot. Tehát ott eleve érvényesül a tárcaérdek, ami akkor már két szinten is megjelenik. Egyrészt az illetékes, kijelölt miniszter nem dönt anélkül, hogy a megnevesített három miniszterrel előtte ne konzultálna. A másik oldalon pedig az igazgatótanácson belül jelenhet meg.

(Továbbra is többen hozzászólnak, egyesek a három társfelügyeletet ellátó miniszter egyenrangúságát kezdeményezve a kijelölt miniszterrel.)

Antall József: Én nem értek vele egyet. Kormányzati szempontból nem értek egyet azzal, hogy három egyenrangú személyben jelenjék meg a felelősség. Nem hiszem, hogy ez a parlamentben is jól hangzana, és azt sem hiszem, hogy a magyar privatizációra vagy állami vállalkozási rendszerre kifelé is jót tenne. Úgyhogy ezért gondolom, hogy a magyar kormányzati, közjogi, alkotmányjogi szisztémában is a miniszteri felelősség elvébe se illik így bele. A kijelölt miniszter az illetékes, egyetértésben az ágazati felelősökkel, tehát ezt kell megfogalmazni. Még az egyetértési jogot is indokoltnak tartom, az egyetértési jognak a kimondását, ennyire védve a szakágazatot. Erre nyilván megfelelő jogi terminológiát kell használni, ami azt jelenti, hogy amiért az ágazatért felelős miniszter valóban felelős, ott az ő egyetértése nélkül ne történhessék azzal ellentétes döntés.

(Surján László népjóléti miniszter még mindig kétkedve fogadja ezt a konstrukciót.)

Antall József: Kérem szépen, részvénytársasági forma mellett döntöttünk. Ez azt jelenti, hogy egyszemélyi képviselet van, egy szavazat, nem kettő, amit képvisel a kijelölt miniszter. Ebből következik, hogy az a bizonyos egy szavazat a Kormány álláspontját tükrözi, a felelős kormányét. Itt két dolgot keverünk állandóan. Az egyik az, hogy egy egyszemélyi részvénytársaságról van szó, ahol a Kormány képviseletéről van szó. A másik helyen meg egy kormányról van szó, amelyik mint felelős kormány az állam vagyonáért felelős, ezért a vállalati alapon működtethető vállalatért, a tulajdonosi jogok gyakorlásáért. Erre van a Kormány. Tehát a Kormány felelősségén belül viszont igenis megállapítható, sőt akár még a Kormány ügyrendi kérdéseként is megállapítható, hogy a kijelölt miniszter ebben a kérdésben köteles egyetértésben eljárni, mert a Kormány így dönt. Köteles tehát egyetértésben eljárni az ágazatilag felelős miniszterrel, mert különben a kormányzaton belül megsérti a másik miniszternek a felelősségi jogkörét, ha nem egyetértésben jár el ebben az ügyben. Tehát itt ezt a két szempontot kell közjogilag és igazgatásilag is megfogalmazni.

(Botos Katalin tárca nélküli miniszter megkérdezi, hogy mi van akkor, ha nem értünk egyet egymással?)

Antall József: Elnézést kérek, egy Kormány van. Hogyha, nem értenek egyet, akkor ott van, kérem, a felelős miniszter, és ebben az esetben behozza az ügyet a Kormány elé, és a Kormány dönt.

(Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter szerint a kijelölt miniszteri szerep egy nagyon súlyos felelősség, és egy komoly funkciót jelent az egész gazdasági-szervezeti gépezetben.)

Antall József: Én nem gondolom úgy, hogy szimbolikus jelentőségű lenne, mert még egyszer szeretném mondani, hogy itt a probléma az, hogy az előterjesztők nem veszik figyelembe azt, hogy itt nem csak arról van szó, mint ahogy bármilyen egyszemélyi részvénytársaság esetében, ha egy miniszter ezt a jogot a Kormány nevében gyakorolja. A Kormány másképp is dönthet. Tehát a minisztert a felelőssége terheli, ezért a miniszter nem lehet szimbolikus, ez az egyik. A másik dolog, hogy gyakorlatilag ezt a bizonyos holdingot gazdaságpolitikailag, kormányzati szempontból ténylegesen felügyeli a kijelölt miniszter. De hogy felügyel a miniszter? Az Állami Vagyonügynökség esetében sem csak az a funkciója, hogy az egyes privatizációs ügyekben tulajdonosként, hanem megtestesíti a Kormány privatizációs politikáját, vagyis a miniszter képviseli a kormányzatot minden esetben. Azt kell meghatározni, hogy hogyan. Mindez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy az igazgatótanácsban szükségszerűen ne jelenítődjék meg minden tárca, amelyik ebben elsődlegesen érdekelt. Ezt a kinevezéseknél kell érvényesíteni, tehát anélkül nem lehet, hogy társfelügyeleti szempontból ne jelenítenénk meg az érdekelt minisztereket. Kérdem, hogy a jelzett három miniszteren kívül ki az, akit úgy ítélnek meg, hogy még valamilyen szempontból, különösen mint tulajdonos indokolt, hogy benne legyen. Mert itt csak arról van szó, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatokat vállalkozói alapon működtetnek tovább.

(Még néhányan a működési mechanizmusra rákérdeznek.)

Antall József: Én úgy gondolom, a gyakorlatban van egy igazgatótanács, és elsősorban az igazgatótanács fogja a folyamatos gyakorlati kérdéseket intézni, ha én jól értem. Az igazgatótanácsban kell megjelennie, a holding igazgatótanácsában a részérdekeknek, ott fognak hetente eldőlni ezek a kérdések, vagy kéthetente, mit tudom én. Tehát ott megjelennek a tárcák is. A másik kérdés pedig, hogy a miniszter, a Kormány kijelölt minisztere, aki a Kormány politikáját érvényesíti, az a gazdaságpolitikai – amire Szabó Iván is utalást tett – gondolkodás, a gazdaságpolitikai kérdések érvényesítése érdekében egyetértést kér mindazokban a kérdésekben, ahol az illető ágazatért felelős tárcaminisztert érintő kérdésről van szó. Tehát én így értelmezem ezt, és az már nyilvánvaló, hogy egy folyamatos odafigyelést, kormányzati odafigyelést, kormányzati felügyeletet jelent mindez, amit utána az egyes miniszterek az igazgatótanácsban lévő embereiken keresztül fognak érvényesíteni, ugyanis akár ott is felhívhatják a figyelmet, hogyha nincs meg az egyetértés a tárcák között. Így a felügyelő miniszternél adunk még egy biztosítékot. A kijelölt minisztert pedig – legalábbis a mi kormányzatunk időszakában –, ha nem törvényben, akkor kormányzati ügyrend vagy kormányhatározat alapján kötelezzük arra, hogy a Kormány álláspontja szerint csak az érdekelt ágazatért felelős miniszterrel egyetértésben járhat el, hogy akkor világos legyen, hogy első menetben, ki az a miniszteri színtű személy, aki erre a feladatra automatikusan értendő. A személyi része az egy teljesen külön kérdés, az meg megint egy kormányzati összetételű kérdés, ami viszont nem jogszabályi kérdés.

(Botos Katalin kéri, hogy a Kormány még egyszer térjen ahhoz a témához vissza, hogy ez egy részvénytársaság, és ez a kijelölt miniszter a részvényesnek a képviselője.
Kupa Mihály megkérdezi, hogy a funkció fontosságára tekintettel csak párttag lehet ez a kijelölt miniszter?)

Antall József: Szeretném előrebocsátani, hogy nehogy abba az irányba továbbmenjen a mostani vita, ezért kijelentem, hogy nem párttagsági kérdésről van szó, hanem ez politikai kérdésként jelentkezik, ami egyben kormányzati kérdést jelent ebben az esetben. A kormányzat testesíti meg a kormánykoalíciónak a kormányzati politikáját. Ez a vita tárgya – többek között –, esetleg Torgyán Józseffel is, hogy ezért nincs külön pártközi megbeszélés minden kormányzati kérdéssel kapcsolatban, mert akkor hagyjuk abba a Kormány működését. Itt Kormányról van szó, és kormányzati politikát kell képviselni, és a kormányzati politikát képviseli a kijelölt miniszter. Abban az esetben, ha évente van közgyűlési ülés, akkor nagyon egyszerű a helyzet, mert nyilvánvaló, hogy úgyis áttekintést kell nyújtani, és érvényesíteni kell egész évben a kormányzati politikát. az ágazati és az összhang kérdésében jelentkeznek a közvetlenül érdekelt miniszterek. A másik dolog az igazgatótanács kérdése, ahol meg kell jeleníteni a tulajdonosi és partikuláris érdekeket és azok összhangját.

(Csepi Lajos szerint az igazi kérdés az, hogy ki lesz ennek az igazgatóságnak a tagja, és ott milyen rendben hozzák meg a döntéseket.)

Antall József: Kérem szépen, azért, hogy haladjunk, akkor az első kérdés, és ettől a mostani szavazástól teszem függővé a további kérdésfeltevést. Még egyszer összefoglalva: a részvénytársaság holding jelleggel működik. A részvénytársaság igazgatótanácsát az egyes érdekelt tárcák – ezt meg lehet jeleníteni – képviseletét is biztosító személyekből a miniszterelnök nevezi ki, és ez az igazgatótanács működik ennek rendje és módja szerint. Nem részletezem. A holding működéséért a Kormány a felelős, és a kormányzat politikáját pedig a kijelölt miniszter testesíti meg. Ez így világos, tehát a kijelölt miniszter. Ezt most a jegyzőkönyv részére mindenképpen rögzíteni kell. A törvénybe a parlament akár beszavazza történetesen, vagy kiszavazza, akárhogy is történik, a Kormány úgy foglalhat állást, hogy az a bizonyos kijelölt miniszter a felsorolt három miniszterrel vagy speciális esetben, ha más érdeket is érintő döntésről van szó, mert ilyen is lehet, akkor az illetékes miniszterrel egyetértésben jár el ezekben a kérdésekben. Tehát, ha a földművelésügyet érintő kérdésről van szó, és az olyan horderejű kérdés, hogy valóban a miniszteri felelősségi körig megy, akkor ezt a földművelésügyi miniszterrel mindenképpen meg kell beszélni. Ezt rögzíteni kell esetleg alacsonyabb rendű jogszabályban. A legalacsonyabb rendű jogszabály ehhez a Kormány ügyrendje. Ez a minimum. Úgy teszem fel a kérdést, bár mindig fordítva szoktuk, ki nem ért ezzel egyet, ezzel a megfogalmazással, annak kérem feltenni a kezét. Nincs sok kérdés, egy rendszer van, egy szabályozási forma, ezért az igazgatótanácson nincs vita. Az igazgatótanács a részvénytársasági formával együtt jár. A kijelölt miniszter pedig egyetértésben jár el az ágazatért felelős miniszterrel, és ezt valamilyen jogszabályban mindenképpen rögzíteni kell. Még egyszer felteszem ebben a formában a kérdést. Tehát ki van ellene?

(Horváth Balázs tárca nélküli miniszter még feltesz egy számára komoly kérdést, miszerint a megtermelt pénzt az államhoz utalja, vagy a gazdaságba forgatja-e vissza?)

Antall József: Engedelmet, de ez nem ennek a kérdése. Ez most nem itt dől el. Az egy következő kérdés. Azért is kell mindig a Kormányt megjeleníteni.

(Forrai István, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára, helyettes kabinetfőnök is felteszi azt a kérdést, hogy a kijelölt miniszternek van-e egyáltalán személyi döntésjoga?)

Antall József: Itt van egy magasabb rendű dolog. Állandóan az az érzésem, hogy az alkotmányjogról, a kormányzatról, a közjogi struktúráról, az evidenciákról, hogy mit jelent a miniszteri felelősség, ezt állandóan figyelmen kívül hagyjuk, amikor most ezt a kérdést megbeszéljük. Ilyen horderejű feladatai, mint amit ez most jelent, bármennyire kulcskérdésnek is tekintjük, más tárcák esetében is van ekkora felelősségről szó. Más minisztereknél is sokkal önállóbb, nagyobb döntésekről is lehet szó adott esetben, mint ez az évi közgyűlési kérdés, amire állandóan visszatérünk. Itt egy kormányzati politikáért felelős az a miniszter, aki ezt viszi. Az Alkotmány szerint pedig a miniszter a Kormánynak és az Országgyűlésnek felelős. Ezt azért mondom el, mert ettől eltérőt mondott Orbán Viktor. Az Alkotmányunk szerint így érvényes. Tehát ebben az értelemben az, hogy a Kormány kijelölt minisztere, az mindent megmond. Az megmondja, hogy a Kormány a felelős úgyis az államvagyonért egy parlamentáris demokráciában, és világosan megmondja, hogy meddig terjedhet annak a miniszternek, mint a többi miniszternek is a felelősségi köre. Ha ezt ügyrendileg még külön kimondjuk, hogy a konkrét részletkérdésben hogyan kell egyeztetni, az már egy ügyrendi kérdés. Az nem biztos, hogy a következő kormány adott esetben ugyanezt a struktúrát ugyanígy alkalmazná. Nekünk a kereteket kell megszabni. A keretekről szavazunk. Tehát még egyszer: kijelölt miniszter a megfogalmazás, alatta van az igazgatótanács, ahol képviselve vannak – az ÁVÜ igazgatótanácshoz hasonlóan – a tárcák, ráadásul ott is a miniszterelnöki kinevezéssel. Így működik a szerkezete. Ezenkívül a kijelölt miniszter még külön a legközvetlenebbül érdekelt miniszterekkel egyetértésben jár el a saját területüket illetően. Ezt akármilyen szin-ten, de kormányzat szempontjából kötelező szinten mondjuk ki, hogy egyetértésben kell eljárnia. Utána ez a miniszter a felelős ezért a területért. Tehát így teszem fel szavazásra a kérdést, amiben a kijelölt miniszter a fogalom, és minden, ami ehhez tartozik. Ki van tehát így is ellene? Még egyszer felteszem a kérdést. 5 fő. Ki tartózkodik? 6 fő. Ki van mellette? Kérem szépen patthelyzet van. El van vetve. Én nem fogadom el azt a javaslatot mint kormányfő, hogy egy személy ne legyen kijelölve. Ezt szeretném előrebocsátani. Tehát egyszerűen a kormányzati konstrukcióba nem fér bele. E szerint kérek javaslatot.

(Mádl Ferenc felveti, hogy elképzelhető egy olyan megoldás ebben a helyzetben, ha mondjuk, most szakmai területtől függetlenül három személy adná azt az egy személyt. Ennek kell egy eljárási rendje, és egy elnöke kell legyen. Ez az elnök lesz az, akit a Kormány kijelöl mint felelőst.)

Antall József: Ettől függetlenül a kérdésnek a kormányzati részét nem látom igazából. Ilyen működés, hogy négyes és hármas és egyéb, ilyen nincs egy felelős kormányzatban. Sőt azt is megmondom, hogy tulajdonképpen az Állami Vagyonügynökség sem működhetne ebben a formában, ha nem örököltük volna parlament alá tartozó szervként. Az Állami Vagyonügynökség is ebben a formában kilóg tulajdonképpen egy parlamentáris demokrácia kormányzati rendszeréből, mert bizonyos értelemben egy kollegiális szervezetet hoz be a parlamentáris, miniszteriális rendszerbe. De ez egy adottság, ami bevezetett Magyarországon egy precedenst. Továbbmegyek, a Magyar Tudományos Akadémia sem illik bele egy klasszikus kormányzati rendszerbe, az is már egy kompromisszum, ahogy Magyarországon a Tudományos Akadémia kialakult, az sem fedi le pontosan a miniszteriális felelősség elvét. De ezek a velejáró, pillanatnyi szituációk. Ez ki van találva több országban, például Olaszországban is van az IRI, és van ezenkívül egy ilyen ügyekkel általában megbízott miniszter.

(Az ebben a kérdésben való döntést ebéd utánra halasztja a Kormány, ezért Balsai István ismerteti a következő eldöntésre váró kérdést, miszerint az igazgatóság tagjainak kinevezése és felmentése minden különösebb megkötés nélkül a miniszterelnök jogköre.)

Antall József: Szabályozva van-e, hogy hány tagú az igazgatóság, mert az ÁVÜ-nél 11. Kell-e szabályozni, vagy nem, mert ha igen, akkor érdemes úgy meghatározni, hogy adott esetben valóban a tárcák képviselete itt is biztosítva legyen. Éppen ezért maradjunk a 11-nél, és tehát egy olyan felfogásban, hogy a miniszterelnök nevezi ki és menti fel őket. De ez nyilvánvaló, ahogy az ÁVÜ-nél is működik. Van-e ezzel kapcsolatban hozzászólás? Nincs ehhez hozzászólás? Akkor ezt elfogadottnak vehetjük? Nincs ellenvetés.

(Balsai István döntést, megerősítést kér, hogy az országos közszolgáltató jelleggel működő és a Kormány vagy az állam számára előírt feladatokat ellátó, például a MÁV és az ehhez hasonló szervezetek tartós állami tulajdonban maradnak, nem kerülnek az Állami Tulajdonosi Részvénytársaságba.)

Antall József: Kérem, azt kell kimondani, hogy közszolgálati vállalatként nem kerül el az ágazati infrastruktúra a tárcától, a Magyar Államvasutak, a Magyar Posta? és a Volánbusz, a MÁVAUT?. Tehát világosan meg van fogalmazva akkor, hogy mi a közszolgálati, és azokat fel is soroltuk.

(Vita alakul ki arról, hogy az ÁVÜ milyen jellegű szerv, és hogy a privatizációs bevételével mit csináljon, fizesse be az egészet a költségvetésbe, vagy pedig egy részét fordíthassa saját magára, illetőleg további privatizáció előkészítésére.
Kupa Mihály szerint az ÁVÜ egy költségvetési szerv, amiért a magyar állami költségvetés áll jót. Ha az állami költségvetésnél a Kormánynak negyedóránkként be kell rohanni 500 millió forintos garanciákért, akkor megengedhetetlen, hogy egy költségvetési szervezet milliárdos garanciákat vállaljon minden felhatalmazás, parlamenti felhatalmazás nélkül. Ez egy Országos Tervhivatal lesz így befektetés szempontjából. Lehet csinálni, de megfontolandó.)

Antall József: Akkor szeretném felvetni úgy a kérdést, hogy egyik oldalon az ÁVÜ mint szervezet valóban költségvetési szervezet, mintegy minisztérium. A funkciója, amit csinál, az egy külön kérdés. Itt valószínűleg egy kompromisszumos megoldást kell találni arra, hogy milyen részarányban lehet reorganizációs alapot képezni. Tehát kvázi az ÁVÜ a privatizációs bevételének egy bizonyos százalékát fordíthatja az eladhatás érdekében adott esetben feljavításra, de ez csak egy bizonyos körre vonatkozhat, amit meg kell határozni a Vagyonpolitikai Irányelvekben. Ezt meg kellene mondani a vagyonpolitikai irányelvekben, vagy a törvényben. Ezt nem kell most rögtön meghatározni, nem is tudnánk, de a Kormány ebben úgy foglaljon állást, hogy korlátozott mértékben erre legyen lehetősége. De ennek a célja kvázi nem lehet kimentés, nem lehet ilyen-olyan célja, hanem csak a gazdálkodásának, az eladási folyamatnak a megsegítése. Tehát a privatizálási folyamat érdekében egy bizonyos összeget arra fordíthat, hogy e révén egy feljavítással jobban eladható legyen az adott vállalat. Ezt kell megfogalmazni.

(Kupa Mihály kifogásolja azt az elképzelést, hogy a Kormány mondja meg, hogy az ÁVÜ-nél lévő cégek közül melyeket kell az eladhatóság érdekében feljavítani. A Kormány semmivel nem okosabb, a Kormány nem él a piacon. A Kormány legfeljebb azt mondja, hogy stratégiailag fontos, és erre áldoz.)

Antall József: Adott esetben, én csak kérdezem, feltételezem, hogy az ÁVÜ igazgatótanácsa folytat egy ilyen tevékenységet. Akkor e tevékenység keretében, ha erre megvan az irányelvekben, vagy egyébben egy bizonyos százalék határozva, abban az esetben eldöntheti a feljavítást. Tehát akkor az igazgatótanácsnak kell adott esetben egy bizonyos százalékon belül a döntést meghoznia, gondolom én.

(Mádl Ferenc szerint a Kormány dönthet a Vagyonpolitikai Irányelvek beterjesztése és annak jóváhagyása mellett és a költségvetési törvény jóváhagyásakor, hogy a privatizációs bevételnek egy része bemenjen a költségvetésbe, az államháztartásba, vagy az államadósságba. Ez nincs ellentétben azzal, hogy bizonyos funkciót is ellát még az ÁVÜ.)

Antall József: Itt három lehetőség van elméletileg a bevétel hova fordítását illetően. Nyilván az egyik a költségvetésbe való bekerülése, a másik az államadósság törlesztésére való fordítása, míg a harmadik, a bevétel egy részének bizonyos célból való visszatartása. Az a kérdés, hogy erről esetenként legyen döntés a költségvetéssel párhuzamosan, azzal összhangban, mert akkor az Országgyűlés dönt ebben a formában. Akkor felteszem a kérdést, hogy ezzel a megoldással, ezzel a szöveggel ki nem ért egyet először? Egy. Tartózkodás egy. Tehát, akkor egy ellenszavazattal, egy tartózkodás mellett elfogadva. Akkor most már túl vagyunk az igazgatótanácson és több kérdésen, így visszatérek még egyszer a második kérdésre, ahol a korábbiakban patthelyzet alakult ki, talán már világosabb mindenki számára.

(Valaki megkérdezi, hogy a vétójogról? is szavaztunk?)

Antall József: A vétóról már szavaztunk, egy kompromisszumos megoldást választottunk. A másik kérdés pedig az Állami Tulajdonosi Rt.-vel kapcsolatos. Az Állami Tulajdonosi Rt.-nél elfogadta azt a Kormány az előbb, hogy miniszterelnöki kinevezéssel történik az igazgatóság tagjainak kinevezése és menesztése. Megállapodtunk abban is, hogy 11 tagú az igazgatótanács, ahol a tárcák képviselete biztosítva van, továbbá abban is, hogy a Kormányon belül döntünk arról, hogy milyen mértékű az együttműködés, tehát mire van szükség a Kormány ügyrendje szerint az érdekelt miniszterek együttműködése érdekében. De az egyszemélyi közgyűlésen, még egyszer hangsúlyozom, a Kormány képviseletében a kijelölt felelős miniszter dönt, és az érdekelt három miniszter pedig ebben a formában jelenik meg. Kérdezem még egyszer, hogy most ezeken végigmenve a Kormány elfogadja-e a javaslatot? Ki van ez ellen? Nincs. Ki tartózkodik? Akkor ez egyhangúlag elfogadva. Akkor ezt lezárjuk.

Különfélék között a villamos áram árára vonatkozó „rémhírrel” kapcsolatban.

(Pungor Ernő tárca nélküli miniszter elmondja, hogy megjelent az újságban az, hogy a Vil lamosművek Tröszt bejelenti, hogy ebben az évben két-háromszorosa lesz a kilowatt ára.)

Antall József: Nem azt mondták, három év alatt.?

(Pungor Ernő szerint ez akkor is rémhír, amivel a lakosságot rettentően fel lehet izgatni.)

Antall József: Mindenképpen hiba és apolitikus dolog hergelni a lakosságot, amikor úgysem csinál mást a sajtó. Még azt is hiba bejelenteni, ami még bizonytalan. Elég azt bejelenteni, és azt is meg kell fogalmazni, sőt megfelelően elő is kell adni, ami elkerülhetetlen, nem pedig azt, ami még a jóslás állapotában van, és biztosra még senki nem tudja.

Különfélék között az ózdi helyzettel kapcsolatban.

(Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter tájékoztatja a Kormányt a munkahelyek megszűnése miatt utcára kerülő munkanélküliek helyzetével kapcsolatban.)

Antall József: Itt azért van egy kérdés, ami folyamatosan fel fog vetődni, a munkanélküli-segélyek lejárta, az utána kialakuló helyzet és a közmunkák és egyebek. Egy olyan feszültség ez, ami miatt a munkaügyi miniszter urat kérjük, hogy erre valamilyen tájékoztatást adjon nekünk. Egymás után a képviselők és mások is ilyen kérdésekkel megkeresnek. Igen nagy elégedetlenség van furcsa módon. Nemcsak maga a munkanélküliség az egyik probléma, hanem a másik oldalon az, hogy a munkanélküliek – és ez különösen érint egyes lakosságcsoportokat – milyen összegeket vesznek fel családi pótlék stb. jogcímen, és semmit nem csinálnak. Tehát ez az egész kérdés problematikus. Felvetődik az a kérdés, hogy mi lenne akkor, ha tudnának munkát adni nekik, de csak távolabb, csak nagyon korlátozott távolságban. A kérdés az, meddig köteles ezt tudomásul venni. Végeredményben, ha nagyon nyersen lefordítjuk, az történt, hogy a korábbi fekete vonatok(206) és az ország más részeiben dolgozók ma már nem mennek el. Most mi arra vállaltunk mintegy kötelezettséget, hogy helyben próbálunk meg munkát biztosítani, miközben nincs helyben munka. Tehát ezt az egészet azért át kellene koncepcionálisan is gondolni, hogy milyen a közmunka kérdése, ennek önkormányzatokkal való egyeztetése. Ahová megyünk, közmunkáért kiáltanak. Bizonyos problémák jelentkeznek, és sajnos nem oldjuk meg, hanem megy vaktában a munkanélküli-segély.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 317-332. oldalán megjelent szövege)