1992. év

(Pungor Ernő tárca nélküli miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy Miskolc önkormányzata nem a Ganztól? vásárolta meg a villamoskocsikat, hanem a csehektől, ráadásul használtakat, annak ellenére, hogy a Ganz felajánlotta, hogy a térségben lévő ipart bevonják a villamoskocsik gyártásába.)

Antall József: Na most, azt a kérdést nézzük meg, amit Pungor miniszter úr felvetett, tehát második kérdésként ezek a megrendelések, hogy a GANZ stb. ez felvet egy iparpolitikai kérdést, amely tulajdonképpen nem az első alkalommal kerül ide. Itt a konkrét ügyet nem ismerem, aki tudna válaszolni, az most pedig még nincs itt, de majd az előterjesztőt megkérdezzük a végén. Ez egy visszatérő probléma, mégpedig az, hogy elvégzik-e az ipari, a közlekedési, a honvédelmi, tehát a nagyberuházó és a nagymegrendelő, infrastruktúra-megrendelő tárcák, mint a belügy is stb. – most nem sorolom végig –, tehát ezek megvizsgálják-e, egyébként ez a Gazdasági Kabinetnek is az egyik feladata lenne, hogy amikor mi kiírunk tendereket, amikor megrendelünk külföldi vállalatoktól termékeket, akkor a nyújtott hitel felhasználásával a magyarországi belső viszonyokat, a magyar iparnak azon a téren való fejleszthetőségét, továbbá annak munkaerő-gazdálkodási vonzatát, és egyebeket, azt hogy mindez hogyan jelentkezik? Magyarul az egészet. A Siemenstől a németek tizenöt évre előre rendelnek, és tudjuk azt, hogy a legnagyobb szabadkereskedelmi rendszereken belül is a nagy állami és kormányzati beruházásoknál a hazai iparpolitikai szempontok érvényesülnek. Ez a kormányzaton belüli hiba, ha a koordináció nem történik meg, és nem tudják az ellenérdekelt tárcák bizonyítani kormányzati és össznemzeti szinten, hogy mi az, amiért nekünk mellőzni kell ezeket a szempontokat. Ugyanígy ez nagyon veszélyes lehet adott esetben nem egyszerűen csak a hazai iparfejlesztésre, hanem még a bejövő külföldi tőke szempontjából is. Mert naivitás lenne azt hinni, hogy ha bejön Magyarországra a tőke, tehát működő tőkeként befektet akár egy olasz bank és ipari érdekeltség, vagy megvesz egy magyar vállalatot, vagy azt megpróbálja működtetni, ha utána azt tapasztalja, hogy még Magyarországon se tőle rendelik meg az azonos terméket, hanem külföldről, akkor nyilvánvaló, hogy a következő már nem fog bejönni, és ezt csalódással veszik tudomásul. Úgyhogy a Pungor miniszter úr megjegyzéséből következik, hogy itt egy egész szemléleti kérdésről van szó. Kormányzati hiba, koordinációs hiba, ha minden ilyen nagy megrendelésnél és ezeknél a megrendeléseknél nem végzik el azt az iparpolitikai, munkaerőgazdálkodási stb. – nem sorom még egyszer föl – vizsgálatot. Úgyhogy én külön is felhívom a Gazdasági Kabinet figyelmét, és külön az egyes szakminiszterét is, hogy minden olyan esetet, ahol Magyarországon gyártott termék helyett mást részesítenek előnyben – bár elfogadom, hogy lehet ilyen –, komplex vizsgálattal kell rá a választ megadni, hogy miért ezt vették. Ezt általánosságban mondtam el.

(Siklós Csaba, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy beszélt a miskolci polgármesterrel,? aki elmondta, hogy őt egyáltalán nem érdekli a magyar iparpolitika, csak egy érdekli, hogy hogy tudja a legolcsóbban megszerezni a város számára a közlekedési eszközt. A közlekedési tárca a többi érdekelt tárcával egyeztetve amennyiben talál értékelhető üzleti ajánlatot, akkor a Belügyminisztérium közreműködésével megkeresi az adott önkormányzatot.)

Antall József: Megint meg kell fordítanom. Ha ül a tárca, és azt várja, hogy jelentkezik egy polgármester, aki már lefolytatta ezeket a tárgyalásokat a csehekkel, és kap egy ilyen ajánlatot, akkor azt fogja választani. Ráadásul van még egy szempont, bár most a cseh az nem tartozik ide, a különleges utazások. Amikor már megutaztatják Spanyolországtól Brazíliáig a delikvenseket az összes vacsorával és mindennel együtt, utána már nagyon nehezen döntenek másként, és akkor egyre több eszmei érve van az embereknek. Az a lényeg, és ez a kormányzat dolga és a szaktárcáé lett volna, hogy már egy évvel ezelőtt ki kellett volna dolgozni, hogy Magyarországon hol van villamosforgalom, és a közlekedési kormányzatnak megajánlani, előre tudva, hogy Miskolcon, Szegeden, Debrecenben milyen a kocsipark, és előre el kellett volna készíteni az adott város számára az optimális programot. Mert Miskolcnak, egy városnak, mindig olcsóbb lesz valahonnan venni egy-két éves használt, de olcsóbb dolgokat. Ez lenne az iparpolitika és a közlekedéspolitika összehangolása. Ha előre nem csak azt találják ki, hogy ott van a villamosforgalom, hanem azt is kitalálják, hogy hol kell trolibusz, hol ilyen vagy olyan, akkor állandó étlappal lehet rendelkezni, és abba az irányba lehetne befolyásolni a köztársasági megbízottat, az önkormányzatokat, mindent. A legnagyobb hibája a kormányzatunknak – ami egy évig természetes dolog a felállás után – az, hogy követő politikát folytatunk. Nem lehet követő politikát folytatni vég nélkül. Offenzív politikát kell folytatni. Előre megadni, előre kell. Azért kellenének a tárcáknál azok a stratégiai gondolkodású emberek, akik előre csak azzal foglalkoznak, hogy mi lesz a következő kérdés. Mire a miskolci polgármester jött ezzel, addigra már kész program kellett volna, hogy Magyarországnak a helyi közlekedéssel kapcsolatosan milyen koordinált koncepciója van. Ráadásul ez másképp is jelentkezhetett volna, úgy például, hogy mi tudjuk azt is kitalálni, hogy Munkácsra tudjunk szállítani vagy Kassára, vagy Bukarestbe ugyanezt, mert akkor még növekszik a piac is. Szóval, ha nem tudunk ilyen offenzív, aktív politikát folytatni, mindig érv lesz az, hogy olcsóbb lesz hol a cseh, hol a másik. És utána fizetünk a munkanélküli-segélyre, és kifizetünk egyéb dolgokra olyat, amit esetleg meg tudtunk volna mi is oldani.

(Boross Péter belügyminiszter javasolja, hogy a kormányfő által ismertetett iparpolitikai stratégiát kormány-állásfoglalásként, közleményként vagy felhívásként közzé kellene tenni.)

Antall József: De úgy kell megfogalmazni, hogy ne tűnjék olyan ideológiának, ami a külföldi tőkebefektetés vagy import ellen szól. Szóval rendkívüli mértékben annak kiemelésével kell kezdeni, hogy a külföldi tőkebefektetés és import is milyen fontos, ugyanakkor a második szakaszában viszont a hazai iparpolitika fontosságát kell kiemelni, és ezt mindig komplexen kell kezelni. Egyben a hazai ipar, ha versenyezni akar, akkor nagyon módszeresen törekedjék a saját termékeinél az árleszállításra, s a többire. tehát, hogy a kettő valahogy egyensúlyban legyen. Mindenképpen hangsúlyoznunk kell a hazai ipart is, mert ez jelentkezik a munkaerőhelyzetben, a munkanélküliségben, mindenben. De egyidejűleg úgy, hogy az a vád ne érhessen bennünket, amit viszont németektől az amerikaiakig mindenkitől megkapunk. Most is Németországban újra felvetették a külföldellenességünket, meg nem tudom mit. Most ez egy nagyon kritikus pont, tehát nagyon jól kell megfogalmazni ezt a nyilatkozatot. Egyetértek tehát azzal, hogy tegyünk ilyet, de ezt csak nagyon átgondoltan. Úgyhogy ráadásul először is jobb lenne csinálni. Ezt a kérdést azért lehetne inkább egy szűkebb körben is megbeszélni. Az iparügyi minisztérium hívja be a nagy állami cégek vezetőit, és a BM is tárgyaljon a saját embereivel. Szerezzenek be ezzel kapcsolatban minden információt, amit lehet, tudniillik egyidejűleg itt fellép egy másik probléma is. A probléma egyik oldala az, amit magam is hangsúlyoztam, a hazai ipar elsorvasztása. A Ganz–MÁVAG is példa arra, hogy ők is arra számítottak, hogy Magyarországról náluk rendelnek meg például vasúti kocsikat vagy villamosokat. Ilyenek állandóan előjönnek, hogy miért nem náluk rendelik meg. A másik oldalon viszont úgy képzelik, hogy ha ők megkapták a rendelést, akkor el van intézve, és többé nekik nem kell számolni a versenytársakkal. Azonban egy piacgazdaságban nem így van. Tehát ez is benne van a másik oldalon, hogy hogyan tudja ez a kormányzat ezt megoldani, hogy miközben beengedjük a külföldi tőkét, egyidejűleg vele együtt igyekszünk leszoríttatni a magyar árakat, és egyben elősegítjük a magyar kivitelt. Hát ezt csak így lehet, mert különben nem változik meg a rendszer. Szóval a gazdasági struktúrát se lehet átalakítani, ha az alkalmatlan magyar vállalatokat próbáljuk fenntartani ezen a módon. Tehát ezt kell tenni. De nagyon fontos lenne, hogy a nagyberuházók, a nagymegrendelők – azért is céloztam a nagy infrastruktúra tárcákra, közlekedés, belügy, honvédség stb. –, és természetesen maga az ipar, mint ilyen, de ebben az egészségügy is egy nagy megrendelő, szóval a nagy infrastruktúrával rendelkező tárcák törekedjenek arra, hogy ahol van olyan lehetőség, hogy támogatni a magyart, akkor föltétlen ezt csinálják.

Az állami tulajdonból ideiglenesen ki nem adható műemlékekkel kapcsolatban.

(Tarján Lászlóné, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára röviden ismerteti az előterjesztést, miszerint az állami tulajdonban tartandó műemlékekre vonatkozó törvény megjelenéséig szólna ez a kormányrendelet, ami két kategóriában határozza meg a műemlékeket. Az első kategóriába tartoznának az állami tulajdonban tartandó műemlékek, a kettes kategória pedig már ez alatt az idő alatt is elidegeníthető műemlékeket tartalmazná. Tájékoztatást ad egy meglepő kérésről is, miszerint a Magyar Tudományos Akadémia épülete kerüljön át a második kategóriába, amivel határozottan nem ért egyet.)

Antall József: De ki akarja oda tenni?

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter ad magyarázatot erre a kérésre. A Kormány a parlamentnek benyújtott akadémiai törvényjavaslatban? két ingatlant, a székházat és az Országház utcai kongresszusi termet már az MTA tulajdonába „adta”. Ezt ezzel a kormányrendelettel ne vonja vissza, ezért azt javasolja, hogy e két ingatlan mindkét kategóriából maradjon ki, hiszen a műemlékvédelem nem jelenti föltétlenül azt, hogy valaminek állami tulajdonban kell lennie.)

Antall József: Tehát az alapelv az, hogy a tervezet két kategóriát hoz, tehát aki végignézi a listát, két kategóriát vesz észre. Az egyik, az első kategóriába azok tartoznak, amelyek minden körülmények között hosszú távon állami tulajdonban maradjanak, mert a működtetésük más szerv által nem tűnik soha megnyugtatónak, és ráadásul különleges kezelést igényelnek. A második kategóriába pedig azok tartoznak, amelyek viszont jelenleg a törvény megnyugtató elfogadásáig célszerű, hogy állami tulajdonban maradjanak, és a műemléki törvény megszületése után kerülhet sor, hogy az állam eladhatóvá teszi őket. Tehát ez a két kategória. Tehát így gondolkodjunk, függetlenül attól, hogy van-e átmenet. Énnekem még mindig vannak megnézendő pontok, ahol látom, amiket össze szoktak keverni.

(Tarján Lászlóné pontosít, a kettes kategória már a törvény megjelenése előtt elidegeníthető.)

Antall József: Lesz egy megjegyzésem Veszprém megyénél, ami félreérthető. Somlóvárat? és a somlóvári uradalmat? rendszeresen összekeverik. Veszprém az Ilia Bálint-féle Veszprém megyei helytörténetiben? is, majd ezt megmondom külön, nem akarom vele terhelni a társaságot, úgyhogy az egyik az az uradalom neve volt, a másik a fent a hegyen lévő vár, és ebből számos félreértés lett.

(Még több hozzászólást követően.)

Antall József: Na most azt szeretném ehhez elmondani, hogy például olyan épületek, amelyek eddig mind az államé voltak, gyakorlatilag átkerültek önkormányzati kézbe. Vannak olyan épületek, amelyek jelenleg a budapesti kerületeké, a HKI működtette őket.? Ezek most nincsenek benne ebben a körben, pedig kiemelkedő építészettörténeti emlékek. Tehát tulajdoni alapon történt a besorolás. A várból kapásból tudok több olyan épületet mondani, ami nem szerepel itt a listában, a Budai vár legrégebbi épületei, legrégebbi polgárházai, például kettő is van ilyen, amelyek egyáltalán nem szerepelnek rajta a listán. Nyilván, valamikor átkerültek a főváros tulajdonába. Tehát, amikor egy ilyet rendezünk, pláne törvénnyel, akkor felvetődik az a kérdés, hogy ebben azok az épületek vannak-e benne, amelyek jelenleg állami tulajdonban vannak, és nem akarjuk kiadni ezeket állami tulajdonból. De nincsenek benne azok a kiemelkedő, a világörökség részét képező olyan épületek, sőt olyan épületek sincsenek benne, amelyekben állami intézmények működnek részlegesen, hogyha ezek nem állami tulajdonban vannak. Ennek a megbolygatására is lehetőség van esetleg a műemléki törvény szempontjából? Szóval ezt azért mondom, mert ebben nem látom, illetőleg nem tudom, hogy végigkérdezték-e az érintett intézményeket. Csak egy példát mondok. Kőszegi Patikamúzeum.? azért mondom példaként, mert személyesen ismerem. Az épületben semmi más nincsen benne csak a Kőszegi Patikamúzeum. Kitelepítve belőle minden lakó 15 évvel ezelőtt, ami után felújításra került. Európában hasonló nincs. Ez például a kiadhatók között van, az állami tulajdonból kiadható, vagyis második kategória. Vajon miért? Oda van levíve az a berendezés, ami különböző állami országos intézetek tulajdonát képezi. Ilyen a benne lévő egész gyűjtemény. A Kőszegi Patika dolgai egyrészt az az Iparművészetié, a többi pedig a Semmelweis-múzeumé, és mégis kiadható. Semmi más nincs benne. Ez csak egy példa. A budavári Tárnok utcai XIV. századi épület,? benne az eredeti berendezéssel, bútorokkal stb. Szóval olyanok vannak benne, ami miatt ezt a kérdést jogilag is meg kellene vizsgálni. Ha műemléki szempontból nézzük, akkor olyan műemlékek esetében, amelyek világörökségként, vagy különleges magyar építészeti emlékként léteznek, akkor valamilyen módon az államnak biztosítékot kellene adni. Szóval elvileg kellene eldönteni egy-két dolgot.

Napirenden kívül a gazdaságpolitikával kapcsolatban.

Antall József: Többször elhangzott az elmúlt időszakban a sajtóban és a beszédekben is, hogy a kormányzat gazdaságpolitikai stratégiájának milyen fontos szakaszába érkeztünk a félút körül, és az eddigi restriktív pénzügyi politikának a folytatására, illetve távlatilag az elkövetkező két év időszakában milyen módosítására kerül sor. Ennek a kormányülésen is el kell hangoznia, mert nem lehet, hogy bármilyen szempontból a kormányzaton belül más felfogások érvényesüljenek, miután a kormányzat egy-egy ilyen kérdésben, még ha perspektivikusan is, de állást foglal. Tehát nagyon fontosnak tartanám, mivel egyrészt volt egy Balatonfüreden tartott gazdaságpolitikai tájékoztató, ahol bizonyos hangsúlyok elhangoztak. Magam is bizonyos megjegyzéseket tettem, ezért fontos lenne, hogy ezeket a kérdéseket összehangoljuk, hiszen itt nem csak gazdaságpolitikáról van szó, hanem szociálpolitikáról és minden más kérdést érintő problémakörről. Úgyhogy ennek a kérdésnek itt a Kormányon belül is el kell hangoznia, hogy lássuk, az egyes ágazatokért felelő miniszterek és a pénzügyi kormányzat is ezt hogy látja. Tehát mivel tulajdonképpen a Gazdasági Kabineten belül is ezt a szemléletet már érvényesítik, ezért fontos erről szólni annak érdekében, hogy bárki tudjon erről nyilatkozni. Példaként mondom, ha a belügyminiszter úr megy külföldre, neki is pontosan e szerint kell szólni, hiszen, ha bármelyik miniszter megy külföldre, vagy bármelyik miniszter találkozik a partnerével, akkor tudjuk jól, hogy külföldi miniszterek még a honvédelmi minisztert is megkérdezik adott esetben, nem csak a tárcáját érintő kormányzati kérdésekről. Ez megint a kormányzat egyetemleges felelősségének kategóriájába tartozik. Úgyhogy azért jelzem, hogy erre a délután folyamán szeretnék még visszatérni.

A Török és Görög Köztársaság tehergépjárműveinek adóztatásáról szóló előterjesztéssel kapcsolatban.

(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter tájékoztatást ad a Magyarországon átmenő tranzitforgalommal és a megemelt tranzitdíj miatt kialakult konfliktussal kapcsolatban. Egyben kéri a görög és a török megállapodás együttes jóváhagyását, aminek lényege, hogy a tranzitforgalom esetében meghatározza azoknak az adómentes, illetve adóköteles mennyiségeknek a körét, amelyeket a két ország felé a következő, illetve ebben az esztendőben érvényesíteni fogunk. Ez másfél milliárd forintnyi bevételkiesést fog majd jelenteni ebben az esztendőben, de ezek megkötése nélkül még nagyobb veszteség érhetné az országot, ugyanis például a törökök a Boszporusz szoros? lezárásával is fenyegetőznek a magyar tengerhajózás számára.)

Antall József: Hogy állunk a kompenzációs ígérettel, amit a görög–magyar tárgyalásokkal kapcsolatban Brüsszelben folytattunk. Nem szabad hagyni elaludni az ügyet, hiszen ott a megállapodásnak volt egy része, amiben kilátásba helyezték az infrastruktúra támogatását, s a többit. Itt három tárca nagyon szoros együttműködéséről van szó, a nemzetközi gazdasági, a közlekedési és a külügy. Szeretném konkrétabban tudni, hogy ez nem fog-e elaludni. Mikor kapunk tájékoztatást erről az átmenő forgalomról? Erről külön is volt szó több nemzetközi tárgyaláson is. Ez érintőlegesen elhangzott a németekkel folytatott tárgyaláson is. Ezt a kérdést napirenden kell tartanunk. Itt van az átmenő forgalom, ami Görögországba, Törökországba, az egész Közel-Keletre tart, ezért kicsit az Európai Közösséget ebben a kérdésben animálnunk és aktivizálnunk kell.

(Kádár Béla nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere szerint kedvezményeket mindig csak megfelelő kompenzáció nyújtása esetén tudunk adni. Tehát adott esetben a török félnek is kell valamiféle ellentételt adni a maga részéről.)

Antall József: Ha így teszem föl a kérdést, a közlekedési tárcán belül folytatott tárgyalások és kiegyenlítettség jelent-e összesen olyan kompenzációt, hogy úgy érzi a közlekedési tárca, hogy Magyarország kompenzált állapotban van?

(Siklós Csaba szerint ebben az esztendőben 400 millió Ft az a kiesés, ami jelentkezik a tervezett bevételek közül. Ez mindenképpen ellentételezett azzal, hogy kötöttünk egy megállapodást, ami biztosítja a forgalmat, máskülönben az egész közel-keleti forgalmunk leáll.)

Antall József: Törökország társult tagja az Európai Közösségnek,? tehát társult, és csak annyiban, mint mi. A kérdés tulajdonképpen az, hogy a görögök nagyon ügyesen eleveztek arra a vonalra, hogy ez nem görög–magyar ügy, hanem az Európai Közösségen belül folyó áruforgalmat akadályozzuk mint beékelt állam. Tehát ők ezért szándékosan Brüsszelben folytatták ezt a tárgyalást. Na most a kérdés az, hogy a törökökkel tulajdonképpen nem áll-e fenn egy ilyen, hogy ők azt mondhatják, hogy a Közös Piac tagországai közötti forgalmat akadályoztuk. A kérdés az, hogy bár én nem akarom ezt akadályozni, félreértés ne essék, de azért itt valamit kell tenni ez ügyben, érzékeltetni az Európai Közösséggel, hogy Magyarországon keresztül megy ez az óriási kamionforgalom. Az Európai Közösség és azon államok, amelyek ebben benne vannak, mint Törökország, és amelyeknek létérdeke, hogy Magyarországon keresztül menjenek, ezért itt megint egy átfogóbb, komplex tárgyalásra lenne szükség, de nem az utolsó percben, amikor már blokád, meg egyéb van. Történt-e ebben átfogó komplex tárgyalás itt a Kormányon belül, tehát kormánykoordináció? Nem akarok nagyon sokáig ezen lovagolni, de elég sok helyen látom a koordináció hiányát, és ez a dolgom. Tehát a kérdésem, hogy tárgyalt-e a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, a közlekedési, a külügyi és a pénzügyminiszter erről egymással, amikor egy ilyen kérdés van. Itt arról van szó, hogy Görögország az egy végállomás Európában. De a többi az nem közös piaci ország és a teljes Közel-Kelet, az Európai Közösség, az EFTA-tagország felé minden rajtunk megy keresztül. Azért ez számunkra hol van kompenzálva?

(Siklós Csaba szerint voltak ilyen egyeztetések.)

Antall József: Hát kérem szépen, amit most a közlekedési miniszter úr elmondott, az kedvező színben tünteti fel a kérdést, hogy előrehaladott stádiumban vannak a tárgyalások, míg Kádár miniszter úr előzetes megjegyzéséből ez nem tűnt ennyire optimistának. Úgyhogy nem akarom most ezt a Minisztertanács előtt folytatni, hanem az a kérésem, hogy az érdekelt tárcák ebbe az irányba menjenek el. Megint egy stratégiai koncepcióról van szó. Mi, Magyarország vagyunk a legfontosabb átmenő forgalom színtere a jugoszláv kérdéstől függetlenül? is, hiszen már Románián keresztül is megy a forgalomnak egy része. Másrészt a jugoszláviai állapotok még nagyon sokáig feltehetően el fogják terelni a forgalmat. Tehát itt gondolkodni kell egyrész, hogy milyen koncepciónk van a forgalomnak a vasútra való áthelyezésére. Ezt a lehetőséget bármilyen tiltó rendelkezésnél a környezetkímélés szempontjából is számba kell venni. A Külügyminisztérium mindig sikolt e kérdésben, és figyelembe kell venni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyéb szempontjait is. Erről kormányszinten most csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, hogy minden ilyen tárgyalást, amit ez a válságbizottság hozott létre a görög ügyben, azt előre ezeknek a tárcáknak egymással meg kell tárgyalni. Úgyhogy ezért nem szeretnék erről most további kormányvitát folytatni, de a külügyet is mindig vonják ebbe bele, mert a külügynél külpolitikai szempontok jelentkezhetnek.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 342-351. oldalán megjelent szövege)