1992. év

(Szabó Tamás tárca nélküli miniszter elmondja, hogy a Kormány ’90 októberében foglalkozott utoljára átfogóan a privatizáció kérdéskörével. Az akkor elfogadott stratégia a tulajdoni kérdések törvényi kereteinek a megváltozását írta elő. Ezek a törvények idén augusztus végén, szeptember elején léptek életbe. Az új törvényi keretek és a mostani folyamatok miatt szükséges, hogy a Kormány áttekintse ezeket a kérdéseket.
A vitában többen hozzászólnak, köztük Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, aki üdvözli, hogy a privatizációt nem tekinthetjük öncélnak, bevételnövelő akciónak, hanem a gazdasági struktúraátalakítás részének, és ezáltal közvetve a piacgazdálkodás-kialakítás egyik legfontosabb eszközének.
Kelemen András külügyi politikai államtitkár megerősíti, hogy a koalíciós frakciók azért szeretnének hangsúlyt adni annak, hogy itt ezen a területen valami új következik, hogy ez politikailag eladható legyen.)

Antall József: Egyáltalán a frakcióinkban, mind a három pártnál egy vágy él arra, hogy valamit mutatni, hogy mozdulunk, valamit mutatni arra, hogy előrelépünk, ezért az összes képviselőnknek valamit mondani kell. Ezt érzékelnünk kell, hogy mi az ő hangulatuk, és nekünk úgy kell működni, hogy ezt is kielégítsük. Tehát el kell találni valahol azt a középutat, hogy a cselekvést, a jövőképet mutassuk, ennek gazdasági, társadalompolitikai konzekvenciáit, de ne lépjük túl a közgazdasági realitásokat. Ez az egyszerű feladat áll előttünk. Úgyhogy ebből, amit elmondtam teoretikusan, ebből az következik, hogy ezt meg kell valamilyen formában tennünk, mert ha egyik elemét nem tesszük meg, akkor valahol vétünk. Hát erre kérem az előterjesztőt. Itt voltak ilyen javaslatok, hogy mi az, amit mondunk, és mik azok a praktikus dolgok, amivel mégis el kell látni munícióval nemcsak a Kormányt, hanem a képviselőinket is és a közvéleményt is, méghozzá olyannal, ahol a bumerángeffektus nem érvényesül. Én visszaadom a szót Szabó Tamásnak, ha nincs más hozzászólás. Tessék akkor!

(Szabó Tamás elismeri, hogy a privatizáció egyre negatívabb megítélés alá kerül, és ebből kemény politikai nyomás alakul ki az egész folyamattal szemben. Tény az is, hogy a privatizáció és az eddigi folyamatok körül komoly problémák vannak, a privatizációba nagyon nehéz belekapcsolódni, nehéz átlátni a döntéseket, nagyon nehéz hozzájutni azokhoz az információkhoz, amelyek a vagyon megszerzéséhez kapcsolhatók, rendkívül nehéz megszerezni hiteleket. Nagyon praktikus lépéseket kell tenni, hogy legalább oldani lehes-sen átmenetileg azokat a feszültségeket, amelyek a privatizáció körül kialakultak.)

Antall József: A lényeg, hogy tehát ebben a formában Szabó Tamás javaslatát a Kor mány fogadja el. A másik pedig, hogy a privatizáció kérdésében, amit elmondott Szabó Tamás, tehát a hazai kereslet és ennek a hitelkonstrukciója, ennek a mozgatása, ezt valóban programszerűen ki kell alakítani, mert különben, ha ezt nem csináljuk, hanem mint a sarki ügynökség várja a bejövőt és kimenőt, akkor ebből nem lesz semmi. Tehát ezt mindenképpen egy nagyon határozott politikai és piackutatással, mindennel egybekötve kell végrehajtani. Ezért kellett létrehozni a tartós állami rt.-t. Ez indokolja, miután a gyors privatizációnak a végrehajtása – ahogy korábban elképzelték – lehetetlen. Tehát piaci körülmények között még hosszabb ideig kell nyilván működtetni állami vállalatokat, és ez ad értelmet a kettős konstrukciónak, az ÁVÜ, illetve az ÁV Rt. létének, amit ugye nem mindenki értett meg a parlamenti erők közül. Hát ezt akkor kérem ebben a formában jóváhagyni. Van még ehhez hozzátennivaló? Nincs? Nincs.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 392-393. oldalán megjelent szövege)