1993. év

(Szabó Iván pénzügyminiszter ismerteti az előterjesztést, amely három változatot is tartalmaz a kompenzációra és a bevezetés dátumára vonatkozólag. Amennyiben sikerül már hétfőig benyújtani a parlamentnek, és az elfogadás zavartalanul megtörténik, akkor már augusztus 1-jétől bevezethető az áfa.
Többen hozzászólnak, kezdeményezve a kompenzálás személyi körének kibővítését bizonyos intézményekre is.
Boross Péter belügyminiszter kéri, hogyha valami a honvédség kapcsán készül, az terjedjen ki minden fegyvert hordozó alakulatra, így a határőrségre is.)

Antall József: Egy elvi dolgot szeretnék itt, mert ez minden harmadik kormányülésen felmerül. A Kormány ma azt mondja ki, hogy bármilyen, a honvédség személyi állományát érintő döntést vagy hasonló kedvezményt automatikusan kell követnie a határőrségnek is, amelyik behívott állományon, sorállományon alapszik, mert függetlenül attól, hogy nem a honvédség része, a megkülönböztetés tarthatatlan állapot. A rendőrnél lehet azt mondani, hogy más kategória, ott majd a belügyminiszter kiharcolja ugyanezt, de a határőrségnél, ahol valaki a hadkötelezettség alapján vonulbe, és a kerete is tulajdonképpen azonos a honvédséggel. Tehát a határőrség nem kerülhet személyi vonatkozásban sem ellátmányban, sem normában soha hátrányosabb helyzetbe, mint a honvédség, mert békeidőben egyedül a határőrség van tulajdonképpen harcszerű helyzetben, ellentétben a honvédséggel. Tehát ezért ez annál inkább igazságtalan lenne. Ebből következik, hogy bármi olyan intézkedés, amit itt hozunk, az egy kormány-állásfoglalásként vonuljon be, hogy a határőrségre vonatkozóan is annak automatikusan érvényesülni kell. A honvédség tehát nem hozhat olyan döntést, ami a határőrségre automatikusan ne lenne érvényes. Szeretnék még egy dolgot megemlíteni, csak egy gondolat. Felvetődik az a kérdés, hogy a honvédséget egy ilyen áfa-áremelkedés stb. hogyan sújtja mint tömegfogyasztót. Ez valóban így van, hogy a honvédség tömegfogyasztó. Azért tiltakoztak egyes városok is, amikor elment onnan egy alakulat, mert nemcsak munkaalkalmat adott, hanem fogyasztási lehetőséget is, ugyanis a hadsereg az mindig is gazdálkodott. Ugyanígy bármelyik fegyveres erő. Miért nem vesszük ezt figyelembe rugalmasan? Már a Földművelés-ügyi Minisztériumnak és a honvédelmi tárcának érintkezésbe kellett volna lépnie azonnal egymással, amikor három megyében a közös piac eltiltotta az onnan származó húsbevitelt. Vajh, már érintkezésben vannak-e, hogy a honvédség olcsóbban fogja-e már beszerezni az elkövetkező időben e három területről származó húst például. Ez a gazdálkodás. Az amerikai hadsereg így gazdálkodik, és abban a pillanatban, ha valahova telepít, akkor a beszerzési forrását is megváltoztatja. Ha Magyarországon előáll egy olyan helyzet, hogy egy régiót lezárnak, és onnan nem lehet külföldre vinni, akkor a hadsereg jelentkezik felvásárlóként. Szóval, hihetetlen mértékben nem gazdálkodunk. Miért nem lehet ezt kitalálni? A katona kap egy előre csomagolt ilyen-olyan csomagot, de annak tartalma bárhonnan beszerezhető. A tömegbeszerzésnél akár a rendőrség, akár a hadsereg vonatkozásában nekünk ezeket figyelembe kell venni. Ez az állami beavatkozás, azon túl, hogy állami irányítást adunk, de ilyen központi intézkedésnél azonnal rugalmasan kellene cselekednünk. Kérdem, melyik tábornoknak jutott ez eszébe? Legalább egy korrupt tábornoknak régen eszébe jutott, ha hadtápnál szolgált, hogy most haszonnal változtat a beszer-zésnél.

(Joó Rudolf honvédelmi közigazgatási államtitkár igazat ad a miniszterelnöknek, és megígéri, hogy a hadtáposoknál erre rákérdez.)

Antall József: De van, hogy az ár lemegy. Most én nem a pénzügyet védem a honvédséggel szemben, de lemegy a sertéshús azért, mert nem tudjuk kivinni. Akkor jött a Honvédelmi Minisztérium, hogy lement a sertéshús ára, és most többet tudunk olcsóbban venni? Nem jött. Tehát kérem szépen, ez a nagy probléma, hogy igazából nem gazdálkodnak ezek a szervezetek.

(Joó Rudolf elfogadja a kritikát, de egyben vitatja a honvédség bármiféle előnyét a rendőrséggel vagy a határőrséggel szemben.)

Antall József: Az elvi állásfoglalás csak arra vonatkozott, hogy a határőrség ne lehessen kevesebb. Tessék, földművelésügyi miniszter úr, mert megtámadtatott és utána a népjóléti miniszter úr.

(Szabó János földművelésügyi miniszter elmondja, hogy 750 millió forintnak megfelelő összegű sertéshús van felvásárolva raktáron, és most tervezik intervenciós beavatkozásként mintegy 2,5 milliárdnak megfelelő összegért még felvásárolni. Megvédi a hadtápot is azáltal, hogy szerinte ők komputeren nézik, hogy naponta hogyan alakulnak az árak, és aszerint vásárolnak.)

Antall József: Megegyezik a két tárca, a két miniszter megegyezik egy komputer fölött, mert össznemzeti érdek van. Az abszurdum lenne, hogy ott gyűlik valami, és miután nem tudjuk kivinni, közben olyan területről vásároljanak a „komputerzongorázók”, amit viszont ki lehet vinni az országból. Hát ilyen abszurd helyzetek nincsenek. Szóval Lenin elméletét az állam megszűnéséről? nem nekünk kell követni. A pénzügyminiszter urat én arra kérem, hogy a Gazdasági Kabinetnek egy szakértői csoportja legalább elvileg vizsgálja meg azt a kérdést, amit az előbb elmondtam, hogy a magyar gazdaság reagál-e, és a nagy tömegfogyasztó állami szervezetek és intézmények, például a hadsereg, rendőrség, vasút reagálnak-e bizonyos helyzetekre. Ne higgyük azt, hogy amikor a Közös Piac állatorvosai kitalálnak valamit, és utána hoznak egy döntést, hogy az nem ilyenen alapszik. Ez igenis azon alapszik, hogy minden ország és minden állam egy adott szituációban megvizsgálja a helyzetét, és ha két hónapot nyer Olaszország, vagy másik ország, akkor is így reagál erre. Nálunk nem érdekelt semmi. A kórház nem érdekelt feltétlenül általában, hogy hogyan fogyaszt, nem foglalkozunk azzal. Tehát össznemzetgazdasági szempontból kell ezt a hadseregnél, a rendőrségnél stb. megvizsgálni. Abban a pillanatban, ha ezzel tisztában vagyunk, akkor igenis át lehet terelni a beszerzést egy ilyen regionális érintettségű területre. Ausztriában, ami egy félig-meddig korporációs rendszerré vált a szakszervezetek, munkaadók stb. miatt, és ott egy erős érdekvédelmi, kamarai és egyéb rendszer van, ez úgy működik, hogy abban a pillanatban, amikor egy gazdasági ágazatban egy ilyen válságjelenséget felismernek, vagy a többlet olyan mértékben halmozódik fel, akkor kitalálják azt az állami intézkedést, ami által ezt vagy belül, vagy kívül át tudják passzolni. Hát ezt a lehetőséget nekünk, miután nincs még egy ilyen rendszerünk, a kormányzatnak kell vállalnia, és erre így kell reagálnunk.

(Szabó Iván elmondja, hogy tervezik a központi beszerzések koordinációját.)

Antall József: Ráadásul a gyors reakció a lényeg. Az összes többit mire megtervezzük, addigra vége a választási ciklusnak. De itt egy gyors reakcióról van szó, adott esetben például a hadsereg beszerzése. Jön egy ilyen intézkedés, hogy 3 megye lezárva. Földművelésügyi Minisztérium költi rá a pénzt, felvásárolja, akkor abban a pillanatban a két tárcának érintkezésbe kell lépnie, és akkor már onnan menjen a beszerzés, mondhat a tábornok, amit akar.

Különfélék között az 1994. évi költségvetési javaslat állásfoglalást igénylő kérdéseivel kapcsolatban.

(Szabó Iván pénzügyminiszter elmondja, hogy a költségvetésben körülbelül 120 milliárddal több a deficit, mint amennyi lehet ’94-re a tárcaigények összesítése alapján. Ő azt nem tudja felvállalni, hogy az egyik tárcától elvesz, míg a másiknak pedig ad. Kénytelen ragaszkodni az eredeti számokhoz, mert nem tud 120 milliárddal több, mondjuk, egy 360 milliárdos deficitre ’94-es költségvetést egy hét múlva beadni.
Többen hozzászólnak ragaszkodva a tárcaigényükhöz, amiknek döntő többségét a pénzügyminiszter indokolva elutasítja.)

Antall József: Az első olvasatot akkor lezárjuk. Azt kérem, hogy miniszter úr még folytasson, ahol feltétlenül szükséges, kétoldalú megbeszélést. Egy általános dolgot azért szeretnék újfent elmondani a háromévi kormányzás alapján. Azt, hogy a törvényhozási programunk végrehajtása során, amit előterjesztettünk törvényeket, törvényjavaslatokat, annak nem történt meg soha a tisztességes pénzügyi hatásvizsgálata. Erre számtalanszor felhívtam az előző pénzügyminisztereket is, a mostaniakat is, a szakminisztereket is. Magyarországon nem most először, például 1930 körül kifejezetten aszerint hozták a törvényjavaslatokat: hozzunk látványos törvényjavaslatokat, amelyek hosszú időre megoldást jelentenek, de amelyek most nem kerülnek pénzbe. így született meg például a ’34-es középiskolai reform.? Nem került külön pénzbe. Egymás után hozták a törvényjavaslatokat a tárcák, és nem vizsgálták azt meg, és a pénzügyi tárca sem vizsgálta meg, amikor az a parlament elé került, hogy abban az évben az mit jelent. Ez vonatkozik a közalkalmazotti, közszolgálati törvényre is. Tehát egyszerűen a most előttünk lévő törvényhozási programban is a pénzügyminiszternek ténylegesen e szempontból ezt is vizsgálnia kellene. Amikor két felelőse van egy törvényjavaslatnak, ez azt jelentené elvben, hogy az igazságügyminiszter jogegységi és jogalkotási szempontból biztosítja a Kormányt, a másik miniszternek viszont a hatásvizsgálat lenne a feladata a törvény-előkészítési munka során. Ugyanúgy lehetetlen dolog, hogy hoztunk közalkalmazotti törvényt, és volt egy biccentés, jó, hát valami majdcsak lesz. Amikor viszont ez megvalósul, vagyis amikor a parlament elfogadja, akkor kiderül, hogy nincs fedezete a közalkalmazotti törvénynek. Így viszont akkor hogy lehet ’94-re tervezni? Ezzel szinte mintha provokálni akarnánk, hogy Szöllősiné kinyithassa a száját.? Emiatt például az Országgyűlés által már elfogadott törvényt most felfüggesztjük, vagy fel kell függeszteni a végrehajtási lehetőséget, ami azért már egy lehetetlen helyzet. Ezt háromévi időszakra mondom, amiben természetesen a saját magam működését is hibásnak tartom, hogy erre nem még nagyobb súllyal hívtam fel a figyelmet. Na, de hát ezt egyszerűen evidenciának éreztem és érzem, hogy ha beterjeszt egy törvényjavaslatot egy szakminiszter, akkor megvizsgáltatja annak a pénzügyi hatását, azt ellenőrzi a Pénzügyminisztérium, és már eleve úgy születik meg egy szakminiszteri előterjesztés, hogy a pénzügyi kihatása, költségvetési kihatása is ismert. szóval ez egy lehetetlen állapot, amiben vagyunk. Ennyit szeretnék erről mondani. Úgyhogy nem tudom, amikor így bejönnek a törvények, utána a Házbizottság elé kerül, akkor itt rangsoroljuk, utána a Házbizottság rangsorolja. Hát, igazából fel van-e mérve, hogy annak mi a költségvetési kihatása? Ebben látom az alapkérdést. Akkor kérem a Kormányt, hogy a Szabó Iván-féle előterjesztéseket ebben a formában fogadja el.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 427-432. oldalán megjelent szövege)