1990. év

(Az első szovjet katona 1944 szeptemberében lépett az akkori Magyarország területére. A szovjet hadsereg magyarországi tartózkodását az 1945. januári fegyverszüneti egyezmény, majd az 1947-es békeszerződés szabályozta. A békeszerződés 22. cikkelye úgy rendelkezett, hogy a békeszerződés hatálybalépését követő 90. napon az idegen fegyveres erőket ki kellett vonni Magyarország területéről, az országban csak olyan szovjet katonai egységek maradhattak, amelyek az ausztriai szovjet megszállási zónával összefüggő közlekedési vonalak fenntartásához szükségesek voltak. Ennek értelmében a csapatkivonás 1946 első felében megkezdődött, azonban végül az Ausztriába tartó közlekedési vonalak fenntartására hivatkozva az hamarosan megszakadt, s 1949 augusztusában előbb egy gépkocsizó lövészhadosztályt vezényeltek Magyarországra, majd előzetes bejelentés nélkül a szovjetek repülős és légvédelmi csapatokat telepítettek Budapestre. 1950-ben 80 városban, községben, településen állomásoztak szovjet katonai egységek. Az osztrák államszerződés megkötése után Ausztria területéről 1955. október 1-jéig a szovjet csapatokat ki kellett vonni. Időközben, 1955. május 14-én Varsóban Magyarország is aláírta a Szovjetunió által vezetett tömb katonai integrációs szervezetét létrehozó varsói Szerződést, amelyben az ország hozzájárult a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatásához, s hamarosan a 17. gépesített lövészhadosztályt Magyarországra vezényelték. 1955 szeptemberében Magyarországon felállították a szovjet honvédelmi miniszternek közvetlenül alárendelt különleges hadtestet, amelynek állományába két gépesített gárdahadosztály (2. és 17.), a 195. vadászrepülő-, a 177. bombázórepülő-hadosztály, a 20. pontonos hidászezred, valamint légvédelmi csapatok kerültek. Ilyen előzmények után egy 1956. júliusi jelentés szerint Magyarország területén 119 101 szovjet katona és 10 641 fős polgári állomány tartózkodott. 1956. október 30-án Nagy Imre bejelentette, hogy kormánya tárgyalásokat kezd a teljes kivonásról. 1956. november 4-ig több lépcsőben újabb 13 szovjet hadosztály egységeit rendelték Magyarországra. Az október 23. előtt Magyarországon állomásozó, illetve november 4-ig iderendelt erőkből alakult meg a szovjet Déli Hadseregcsoport, amelynek parancsnoksága és alárendelt alakulatai egészen 1991 nyaráig Magyarországon tartózkodtak. A szovjet csapatok magyarországi tartózkodását és jogi státuszát az 1957. május 27-én aláírt egyezmény rendezte, amely kimondta, hogy a szovjet csapatok ideiglenes tartózkodása a Magyar Népköztársaság területén nem érinti a magyar állam szuverenitását; a szovjet csapatok nem avatkoznak be a Magyar Népköztársaság belügyeibe. 1958. április 1-jén Révész Géza magyar és Andrej Antonovics Grecsko szovjet honvédelmi miniszterek aláírták a Magyarország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok által igénybe vett különböző létesítmények és a nekik nyújtott szolgáltatás rendjéről és feltételeiről szóló megállapodást. A kétoldalú egyezmény engedélyezte a szovjet félnek, hogy 67 helyőrségben 60 500 katonát állomásoztasson az országban. Lehetővé tette azt is, hogy a Szovjetunió a csapatok létszámát önkényesen megváltoztassa, és a pro forma ideiglenes létszámváltozást a szovjet parancsnokság a magyar féllel ne hangolja össze. A Magyarország területén állomásozó szovjet csapatok kivonulásának a kérdését először Grósz Károly vetette fel az MSZMP KB 1988. szeptemberi ülésén, amikor bejelentette, hogy a Gorbacsovval folytatott tárgyalásain szóba került a csapatok kivonásának az időpontja, a végrehajtás üteme, annak gyakorlati lebonyolítása. Grósz károly az 1988. november 10–11-én Budapesten tárgyaló Alekszandr Nyikolajevics Jakovlev az SZKP KP Politikai Bizottságának a tagja előtt is felvetette a csapatkivonás kérdését. A szovjet partnerét arra kérte, hogy tolmácsolja kormányának, miszerint Magyarország úgy látja, hogy a szovjet haderő 20%-ának a kivonása politikailag jól kihasználható lenne. 1989 januárjában Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter bejelentette, hogy konkréttá vált a Déli Hadseregcsoport részleges kivonásának az ütemterve. Január 31-én Matvej Burlakov vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka hivatalosan is megerősítette, hogy a szovjet kormány döntése értelmében megkezdik csapataik részleges kivonását Magyarország területéről. A kivonásról az elvi megállapodás Németh Miklós kormányfő 1989. márciusi moszkvai tárgyalásain született meg. A magyar honvédelmi miniszter 1989. áprilisi jelentése szerint a Szovjetunió 11 300 főt, 470 harckocsit, 200 löveget és aknavetőt, 2900 különböző típusú gépjárművet tervezett hazahívni. A kivonás során 3000 családtag és 150 polgári alkalmazott is távozott volna. Az eredeti tervek szerint a kivonás 1989. április 25-én kezdődött volna meg, a valóságban arra május 15-én került sor. A teljes csapatkivonásról szóló első érdemi megbeszélésre Nyers Rezső államminiszter és Grósz Károly, az MSZMP főtitkárának 1989. július 24–15-i moszkvai tárgyalásain került sor, azonban a tárgyalások részleteit ekkor nem hozták nyilvánosságra. 1989 novemberében Borisz Sztukalin szovjet nagykövet arról tájékoztatta a magyar vezetőket, hogy Moszkva döntést hozott a Magyarország területén állomásoztatott atomtöltetek elszállításáról, ami november 24-e és 26-a között megtörtént. 1990. január 5-én az Országgyűlés Külügyi és Honvédelmi Bizottságának közös ülésén a képviselők sürgették a teljes kivonással összefüggő tárgyalások mihamarabbi megkezdését. Ugyanaznap Német Miklós levélben kérte Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnöktől, hogy mihamarabb – lehetőleg még januárban – kezdődjenek meg az érdemi tárgyalások a teljes kivonulásról. Ezzel párhuzamosan a Magyar Kormány Annus Antal tábornokot és Karácsony Imre vezérőrnagyot megbízta a csapatkivonások előkészítésével. Január 9-én a KGST szófiai ülésén a magyar és a szovjet fél megállapodott a kivonulás ütemezéséről, majd január 23-án Németh Miklós hivatalosan is bejelentette a tárgyalások megkezdését. 1990. február elején került sor a két kormánydelegáció hivatalos tárgyalására. A magyar küldöttséget Somogyi Ferenc külügyi államtitkár, a szovjeteket Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes vezette. A magyar fél a teljes kivonásra 1991. június 30-át irányozta elő, a szovjetek viszont augusztus 31-ét javasolták. végül kompromisszumos megállapodás született, amelynek értelmében a harci egységeket 1990 végéig, a technikai eszközöket 1991. június 31-ig vonják ki. Az egyezményt 1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula és Eduard Sevardnadze külügyminiszterek írták alá. 1990 márciusa és 1991. július 19. között összesen 1547 vasúti szerelvényen 34 541 vasúti kocsi szállította el a Magyarországról a Déli Hadseregcsoport eszközeit és katonáit, polgári személyzetét és a családtagokat; összesen 100 380 főt. Az utolsó szerelvény 1991. június 16-án indult el, míg az utolsó távozó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19-én 15 óra 01 perckor hagyta el a Záhony–Csapi határállomáson keresztül az országot.)

(Annus Antal vezérőrnagy, kormánymeghatalmazott azzal indokolja a téma soron kívüli tárgyalását, hogy május 28-án és június 4-én sor kerül a március 10-én megjelent egyezmény keretein belül egy kétoldalú megbeszélésre a szovjet csapatkivonással kapcsolatban. A tájékoztató szerint a csapatkivonás az egyezménynek megfelelően rendben folyik, viszont komoly nézetkülönbség van a tekintetben, hogy a szovjet fél az itt hagyott ingatlanokért 50 milliárd forintot követel. Jelzi azt is, hogy a szovjet fél a követelésének nem teljesítése esetére burkolt fenyegetést is tett már. Kérdésre elmondja, hogy a fenyegetés szerint a csapatkivonás üteme lelassulhat, vagy meg is állhat, valamint a szovjet–magyar gazdasági kapcsolatokra is kihathat. Szintén kérdésre, miszerint maga a megállapodás annak idején milyen anyagi természetű kötelezettséget írt elő számunkra, elmondja, hogy részletesen ez a kérdés nem kidolgozott, egyezményben nem rögzített.)

Antall József: Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a vezérőrnagy úr a feladatkörét kormánymeghatalmazottként látja el, nem a hadsereg, nem kizárólagosan a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségében, hanem az egész Kormány felhatalmazásával. Tehát ez nem zárja ki azt, hogy a tárgyalás akár államtitkári, akár miniszteri szinten továbbmenjen, de felhívom arra a figyelmet, hogy a kormány-meghatalmazás nem tárcához kötött, hanem kormánymegbízatás. Tehát globálisan koordinálja a tárgyalásokat a vezérőrnagy úr. Ki a tárgyalópartner?

(Annus Antal elmondja, hogy a tárgyalópartner Burlakov vezérezredes, a szovjet kormány meghatalmazottja, és rendelkezik egy, a szovjet kormány által kijelölt szakértői csoporttal. A mi szakértői csoportunk is hasonlóan a minisztériumok, főhatóságok szakértőiből került összeállításra, és ez a két küldöttség tárgyal az egyezmény keretein belül. Az egyezmény úgy rögzíti,? hogy amennyiben nem sikerül megoldást találni, akkor a MagyarSzovjet Vegyes Bizottsághoz kell utalni a megoldatlan kérdéseket, és ha ez sem jár eredménnyel, abban az esetben kormányzati szintre kerül az ügy.)

Antall József: Kérdésem a vezérőrnagy úr tájékoztatása után, hogy jelen pillanatban milyen döntést hozzunk? Folytassa-e vezérőrnagy úr még, és kérem is a szíves válaszát, hogy indokoltnak tartja és reálisnak, hogy közvetlenül tud ebben tovább eljárni, vagy javasolja, hogy emeljük most ezt be a szovjet–magyar vegyes bizottsági tárgyalásba, vagy kezdeményezzünk egy még magasabb politikai tárgyalást ebben a kérdésben, ami természetesen a küldöttségnek a kiküldését jelentené Moszkvába, amiben vezérőrnagy úr nyilván meghatalmazottként a szakértői csoportnak is egyben a vezetője.

(Annus Antal pillanatnyilag nem javasolja magasabbra emelni a tárgyalás szintjét.
Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter örömét fejezi ki, hogy a vezérőrnagy úr tegnap környezetvédelmi ügyekről is tárgyalt a szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatban. Kérdése, hogy ez a témakör megjelenhet-e nagyságrendjét tekintve külön pontként a tárgyalások napirendjén?
Annus Antal szerint igen, de pontos kép e vonatkozásban majd csak az ingatlanok átvétele után lesz.
Jeszenszky Géza külügyminiszter megjegyzi, és a jelentés is azt tükrözi, hogy reális célnak tűnik az úgynevezett nullszaldó elérése, a követelések, a két fél követeléseinek a kiegyenlítettsége.
Annus Antal szerint a magyar tárgyaló fél erre törekszik, de ezt nehéz lesz elérni, mert a szovjet fél mereven ragaszkodik a maga követeléséhez.)

Antall József: Én úgy gondolom, hogy jelen pillanatban ennél tovább nem tudunk jutni. Javasolnám azt, hogy egy szakértői, kormányon belüli bizottság vizsgálja meg ezt a kérdést. Annus vezérőrnagy úr tájékoztatása alapján és közreműködésével hozzuk létre most ezt az ad hoc kormánybizottságot, amelyik ezt a kérdést megvizsgálja mind politikai, mind nemzetközi jogi szempontból. Beleértve esetleg olyan kérdéseket is, hogy fel lehet-e vetni visszamenőleg a szovjet hadsereg jelenlétének jogszerűségét ’55 és ’57 között,? továbbá azokat a kérdéseket, amelyek elősegíthetik akár objektumaink használatát, kezdve a gyakorlóterektől stb., nem kívánom részletezni. Tudom, hogy ezek nem könnyű kérdések, és a tárgyaló felet jól ismerjük. Mégis, hogy a Kormány döntésképes legyen ebben, szükségesnek tartanám, hogy erre egy kormánybizottságot hozzunk létre. A kormánybizottság működése a miniszterek felelősségével természetesen történhet két lépcsőben, tehát egy szakértői vagy államtitkári, vagy olyan szintnek megfelelő előkészítéssel. Javaslom, hogy ebben a bizottságban vegyen részt a honvédelmi miniszter, a külügyminiszter, Mádl professzor, mint aki nemzetközi jogi és nemzetközi magánjogi szempontból is fontos lenne, hogy tanulmányozza ezt. Szükség esetén ez a kormánybizottság vonja be azokat a minisztereket, vagy azoktól a miniszterektől is kérjen szakértői véleményt, akik ebben a kérdésben még szerepet kaphatnak. Javaslom egyben egyeztetni a kormányfelhatalmazással rendelkező Annus vezérőrnagy úrnak már meglévő szakértői bizottságával is, és természetesen együttesen vizsgálni ezt a kérdést. Így tehát, ha ennek bármilyen pénzügyi, környezetvédelmi vagy egyéb kérdése felmerül, ezt már a kormánybizottság saját hatáskörében intézi. Ennek az ad hoc bizottságnak az elnökéül kérem Für Lajos honvédelmi minisztert, hogy ezt lássa el, és javaslom, hogy a bizottságban szükségszerűen vegyen részt akár Somogyi államtitkár vagy bárki, aki részt vett az eddigi tárgyalások során. Nem tudunk, megítélésem szerint, e pillanatban továbbmenni. Elég, ha a jövő csütörtöki minisztertanács elé kerül, vagy korábbi döntésre van szükség? Kérem, vezérőrnagy úr!

(Annus Antal azt kéri, hogy később kerüljön erre sor.)

Antall József: Tehát akkor ezt követően, akár a legközelebbi, két hét múlva esedékes minisztertanácson. Addig kérem ezt pontosan kidolgozni az összes lehetőséggel, variációkkal, mit kockáztatunk, és mit tudunk e tekintetben elérni. Nem javasolja semmiképpen vezérőrnagy úr, hogy egy más jellegű, például a Varsói Paktummal összefüggő tárgyalásba bevigyük ezt a kérdést?

(Annus Antal nem javasolja, mert annak nem is része ez.)

Antall József: Azért kérdem, mert úgy gondolom, hogy ebben az esetben feleslegesen megzavarná a tárgyalásokat. Annak úgyis elég problematikus önmagában a tárgyalása. Tehát tartsuk meg ezt külön, abból az elvből kiindulva, hogy a szovjet csapatok jelenléte nem automatikusan következett a Varsói Paktumból. Nem lenne helyes a Varsói Paktummal összefüggésben tárgyalni a szovjet csapatok jelenlétét, ezzel ne teremtsünk okozati összefüggést, úgyhogy ezért is javaslom a különválasztását.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint ez az időpont késői, mert június 7-én, pont két hét múlva lesz a Varsói Szerződéssel kapcsolatos moszkvai tárgyalás,? ahol ott kell lenni, és ott mód nyílhat bizonyos eszmecserére.)

Antall József: Akkor kérem, hogy a Minisztertanács jegyzője külön rögzítse, hogy esetleg szükség szerint rendkívüli minisztertanácsot tartunk azt megelőzően, a moszkvai út előtt mindenképpen. Egy rövid minisztertanácsot, amire ismét megkérjük a köztársasági elnök úr megjelenését. Egyetért ezzel a Minisztertanács? Für Lajos honvédelmi miniszter úrral közvetlenül tartom a kapcsolatot. Akkor kérem, hogy hívják össze ezt az ad hoc kormánybizottságot, és készítsék elő a döntést. Megköszönöm vezérőrnagy úrnak, és megragadom az alkalmat, mert nem találkoztunk még, a Minisztertanács nevében köszöntöm.

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének Moszkvában, június 7-én kezdődő tanácskozására vonatkozó moszkvai meghívásról szóló tájékoztatóval kapcsolatban.

(A napirendi pont tárgyalásának megkezdése előtt többen bejelentik, köztük Győriványi Sándor, munkaügyi miniszter, hogy nemzetközi hivatalos tárgyalás miatt el kellene távozniuk. Viszont e napirendi pontnál Göncz Árpád köztársasági elnök is részt vesz.)

Antall József: Ha öt perced lenne még, akkor kérem, hogy Jeszenszky Géza nagyon gyorsan foglalja össze, mert ehhez esetleg elvi minisztertanácsi döntés kell a Varsói Paktum meghívásával kapcsolatban. Ez érinti a köztársasági elnök urat, mivel hármas meghívásról van szó. A Varsói Paktum hagyományos szerkezetének megfelelően meghívták a köztársasági elnököt, aki azalatt mindig a pártfőtitkár is volt, továbbá meghívták a miniszterelnököt, és meghívták a külügyminisztert. Tessék.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter elmondja, hogy a meghívás ténye és a napirendje elvben két pontból áll. Az összeurópai folyamat, az európai új biztonsági struktúrák kialakulásának perspektívái az egyik. A második: véleménycsere a Varsói Szerződés keretein belüli demokratizálódásról, az együttműködés korszerűsítéséről és átalakításáról. A magyar álláspont azonban ettől élesen különbözik. Két megoldás is felmerül. Miután nagyon későn jött a meghívó, ezért a magyar fél csak alacsonyabb szinten képviselteti magát, szinte csak megfigyelőként, de ez Gorbacsov helyzetét gyengíti, mert ő ezt a konferenciát demonstratív módon szeretné felhasználni. A másik megoldás az, hogy az államelnök, a miniszterelnök és külügyminisztériumi államtitkár vesz részt – miután ő Koppenhágában tárgyal –, ami csak akkor indokolt, ha mi kezdeményezőleg lépünk ott fel, és azt az álláspontunkat érvényre juttatjuk.)

Antall József: Ebben tulajdonképpen egy minisztertanácsi előzetes állásfoglalásra van szükség, akár több változatban, aszerint, hogy milyen tárgyalásokat akarunk folytatni. Az egyik lehetőség az, hogy a cseh–lengyel félhez hasonlóan államfő, kormányfő, külügyminiszter vagy a külügyminisztert helyettesítő külügyi államtitkár, esetleg a külügyi kérdésekben érdekelt tárca nélküli miniszter vesz részt, ha az isztambuli konferencia már véget ér. Az az álláspontja a Minisztertanácsnak, hogy ezt kíséreljük meg, tehát elmenjünk? Ennek természetes következménye, mivel a hárompárti koalíció ebben a kérdésben egyértelműen állást foglalt, hogy a Varsói Paktumból való kiválás a cél, de ez parlamenti tárgyalást igényel. Az ellenzék sürgősséget kért, illetve a Fidesz ezt még kiegészítette. Ennek következtében ez a parlamenti határozat. Ha mi tehát kimegyünk, akkor nekünk ilyen magas szinten kifejezésre kell juttatnunk azt, hogy a Magyar Országgyűlés határozata értelmében mi a Varsói Paktumból való kilépés elvét fogjuk kifejteni, és ennek megfelelően járunk el, mert mást nem tehetünk, mert az Országgyűlés bennünket erre kötelez. Ez az egyik lehetőség. Tehát olyan nincs, hogy elmegyünk és hallgatunk. Csak olyan van, hogy elmegyünk, és ezt kifejtjük. A másik lehetőség, hogy felvetjük a szovjet félnek diplomáciai úton, hogy megértjük Gorbacsov elnök nehézségeit, megértjük a szovjet belső helyzetet. Magyarország politikai értelemben átmeneti periódusban van, és egy országgyűlési határozat köti a Kormányt. Ezzel együtt kifejezésre juttatjuk azt, hogy nem kívánunk nehézséget okozni a Varsói Paktum jelenlegi szerkezetében, mert ezt külön, alaposan és figyelmesen kívánjuk megtárgyalni, ezért azt javasoljuk, hogy a magyar fél nem hozza elő jelen pillanatban, nem fejti ki az álláspontját részleteiben, de ezért csak megfigyelővel képviselteti magát, akár miniszteri szinten egy államtitkár kíséretében. Na most más, harmadik utat nem látok, mert a harmadik, hogy egyáltalán nem megyünk el, az viszont már a sértésnek olyan foka, amit nem akarunk. Ha viszont a köztársasági elnök megjelenik, abban az esetben mindenképpen a Kormányt terheli a felelősség, tekintve, hogy a köztársasági elnök felelőtlen. Tehát a király felelőtlensége következtében mindenképpen reánk hárul a felelősség. Úgyhogy a kérdés ez. Tehát a lehetőség az, hogy amellett van-e a Minisztertanács, hogy elmenni és kifejteni az álláspontunkat? Vagy megkísérelni azt, hogy a szovjet felet előre arról tájékoztatjuk, ha kimegyünk, akkor nem tehetünk mást, csak ezt. De felajánlhatjuk azt is, hogy megfigyelői státuszban képviseltetjük magunkat, és nem fejtjük ki az ezzel kapcsolatos állásfoglalást, amire vonatkozólag az országgyűlési határozat bennünket köt. Kérem, van-e ehhez hozzászólás vagy szavazunk?

(Míg Horváth Balázs belügyminiszter a második megoldást támogatja, vagyis a megfigyelőként való részvételt, addig Kádár Béla azt a megoldást javasolja, amelyik a lehető legkisebb bosszantási értékkel jár, tekintettel arra, hogy a magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok jelenleg annyira rendezetlen állapotban vannak. Ezzel Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter, valamint Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter is egyetért.
A további hozzászólók, köztük Győriványi Sándor is az első megoldást, a magas szintű részvételt javasolják.)

Antall József: Akkor úgy értelmezhetem az eddigieket, ha szavazásra kerül sor, és ha harmadik megoldást nem találunk, akkor vagy az első mellett foglalunk állást a jegyzőkönyv részére, vagy abban a formában, hogy megkíséreljük a második javaslatot, a szovjet nagykövetet magunkhoz kérhetjük, vagy most az ügyvivőt, és az ügyvivőnek kifejtjük, és kérjük ezt megfontolni, és kérjük az ezzel kapcsolatos válaszukat. Amennyiben azt mondják, hogy inkább menjünk el, és fejtsük ki az álláspontunkat, akkor elmegyünk, de akkor is a jóindulatunkról tettünk tanúságot, gesztusként.

(Felmerül, hogy a részvételt illetően a csehszlovákokkal egyeztetni kellene.)

Antall József: Az eddigi ismereteim szerint a csehszlovák fél és a lengyel fél korábbi hezitálása után egyértelműen úgy foglalt állást, hogy állam- és kormányfői, valamint külügyminiszteri szinten részt vesznek. Tehát egyszerűen jelenleg ez van. Ha nem csaptak és nem csapnak be bennünket, hogy az utolsó 24 órában mást csinálnak, a hivatalos válaszuk jelenleg ez.

(Több további hozzászólást követően.)

Antall József: Bocsánat, ha szabadna összefoglalnom. Abban egyetértünk, hogy óvatosnak kell lennünk, körültekintőnek, figyelembe véve az összes gazdasági és egyéb megtorlási lehetőséget. Egy. Kettő, egyetértünk abban, hogy távol nem maradhatunk, tehát valamilyen formában részt kell vennünk. Harmadik, egyetértünk abban, hogy abban az esetben, ha a meghívásnak megfelelően, ha állam- és kormányfő jelen van, akkor az természetesen lehetséges, hogy a külügyminiszter helyett kivételesen külügyi államtitkár jön el, ez részletkérdés. Ha elmegyünk, akkor viszont két javaslatot kell vinnünk, de akkor rendkívüli ülésre össze kell hívni legalább a parlamenti ad hoc bizottságot, és ezt egyeztetni kell természetesen az ellenzéket is képviselő parlamenti bizottsággal. Nem tesszük ki magunkat annak, hogy mi azzal ellentétesen állást foglalunk, és lehetőséget nyújtunk támadásra. Tehát természetesen fel kell tenni ezt a kérdést akkor. Következő, hogy ezt vállaljuk, tehát hogy kimegyünk, és ott kifejtjük az álláspontunkat. Ennek van még két eleme, megkíséreljük addig egyeztetni a lengyelekkel, esetleg a románokkal és csehekkel is az álláspontunkat. Hajlandók-e esetleg közös álláspontot előterjeszteni velünk. Kiküldünk egy külügyi államtitkárt, és egy gyors egyeztetést végeztetünk. Ez a kiegészítő eleme. A másik, hogy magunkhoz kéressük-e a szovjet ügyvivőt, és biztosítva arról, hogy semmi körülmények között nem kívánjuk a szovjet–magyar viszonyt rontani, nem kívánunk a szovjet kormánynak nehézséget okozni, de amennyiben kimegyünk, akkor mi a külön álláspontunkat, illetve esetleg a környező országokkal egyeztetett álláspontunkat elő kell adjuk. Ezért megkérdezzük, hogy egyetértésben, feszültség keltése nélkül hajlandók-e, vagy kérik-e azt, hogy inkább képviseltessük magunkat alacsonyabb szinten, korlátozott formában, és akkor korlátozott formában adjuk elő álláspontunkat. Ezt meg lehetne tenni, ez senkinek nem ártana. Ezt a politikai, taktikai vonalvezetést ajánlom ezekkel az elemekkel. Ha ehhez van kiegészítés, akkor kérem, tessék!

(Kiss Gyula tárca nélküli miniszter szerint kimenni és határozottan kiállni a kilépés mellett diplomáciailag is és jogi tartalmában is a szélsőségesebb és a veszélyesebb megoldást jelentené.
Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter azt javasolja, hogy menjen ki a magyar delegáció, de azzal, hogy itt még felemás helyzet van, bizonyos elképzelések vannak, amit még a parlamentnek a következő ülések valamelyikén kell véglegesítenie. Miután egyelőre végleges, precízen kimunkált kivonulási vagy átalakítási koncepciót a Magyar Kormány ott nem tud előterjeszteni, ezért halasztó taktikát kellene választani.)

Antall József: Én azt hiszem, hogy figyelembe kell venni azt, hogy ha teljes egészében kimegy egy olyan delegáció, mint amelyiket meghívtak, s ebben a szituációban minden ellenvélemény nélkül a Varsói Paktum ülésén részt vesz, és nem fejt ki egy markáns álláspontot, abban az esetben az nemcsak belpolitikailag okoz komplikációt, hanem a kormányzat programjával szemben is komoly kételyeket ébreszthet. Tehát én ezért még egyszer javasolnám azt, hogy előbb tájékozódnunk kell mind a szovjet ügyvivőtől, mind pedig célszerű lenne akár közvetlenül vagy pedig a legsürgősebben a lengyel és a csehszlovák nagykövetet magunkhoz kéretni, és utána foglalnánk ebben állást.

(Für Lajos honvédelmi miniszter szerint a román álláspont a legfrissebb katonai forrásokból származó értesülések szerint az, hogy ők a Varsói Szerződés megtartása mellett vannak, és azon belül fokozni kell az egyes államok függetlenségét. Ebben hajlandók partnerei lenni a magyaroknak is.
Rabár Ferenc pénzügyminiszter szerint itt nem egy egyszeri magatartásról van szó, hogy most kimegyünk-e vagy nem, hanem egy olyan diszkrepanciáról, ami a parlament és a Kormány mostani magatartása közt érződik. A parlamentben úgy tűnik, hogy nincsenek tudatában annak a kiszolgáltatottságnak, amit itt a kormányülésen világosan érzünk.)

Antall József: Erre az a javaslatom, hogy a kérdés rendkívüliségére való tekintettel megfontolandó, hogy esetleg a köztársasági elnök úr ne kérje-e be a pártoknak a vezetőit egy konzultatív megbeszélésre. A frakcióvezetőket. Itt van a konkrét kérdés. Mi ezzel párhuzamosan, nem kerülve meg a kormányzati felelősséget, a magunk csatornáin hívatjuk a nagyköveteket, feltesszük ezt a kérdést párhuzamosan, de mindenképpen a parlamentet megkérdezzük. Jó?

(Göncz Árpád köztársasági elnök ezt vállalja, és ígéri, hogy másnapra összehívja őket.)

Antall József: Ezt mindenképp javasolnám, akkor a pártok frakcióvezetőit. Ez egy különleges közjogi helyzet, mivel a Varsói Paktum belső szabálya szerint az államfő a meghívott, tehát ez itt nem egyszerű kormányzati felelősségi kérdés. Lezárhatom ezzel az ügyet, mert vég nélkül lehet erről beszélni? Kérem a határozatot akkor úgy összefoglalva, hogy a részvételt feltételesen elfogadjuk. A részvétel szintjét, a küldöttség összetételét később határozzuk meg. A kormányzat diplomáciai úton tájékozódik a szomszéd országok állásfoglalását illetően, beleértve a részvételt, és beleértve az ott tanúsított magatartást és az esetleges előterjesztéseket. Továbbá a köztársasági elnök úr, éppen méltóságánál fogva, a pártok közötti egyeztetés lévén, hogy többpárti problémát érintő, átfogó alapvető nemzeti kérdésről van szó, a frakciók elnökeit összehívja, és ezzel kapcsolatosan véleményt kérdez, annál inkább, mert éppen őróla is szó van. Akkor ezzel lezárom. kérem a külügyminiszter urat, hogy gondoskodjék arról, hogy a Varsói Paktum érdekelt nagyköveteit és a szovjet nagykövetet ez irányban hallgassa meg.

(Jeszenszky Géza megkérdezi, hogy valamennyi nagykövetet?)

Antall József: Nem. Én úgy gondolom, lengyel, cseh és a román nagykövetet, és a keletnémet nagykövetet is érdemes meghallgatni, hogy a nyugatnémetektől milyen tanácsot kaptak. És természetesen még a szovjet nagykövetet. A szovjet nagykövetnek úgy előadva, ahogy leszögeztük, hogy kérjük a véleményüket, hogy bennünket ez az országgyűlési határozat köt, az Országgyűlés állásfoglalása így szól. Minekünk tehát mint Kormánynak mindenképpen kötelességünk távlatilag jelezni a kilépést, mert Kormányunk programja is ezt tartalmazza, és egyben azt, hogy az átmeneti időszakra vonatkozóan is alapvető javaslatot teszünk. Van-e ellenvélemény ezzel a határozattal szemben?

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter szerint dolgozzuk ki konkrétan az ott követendő magatartásunkat, és ezt tárjuk fel a cseheknek, lengyeleknek, mert lehet, hogy akkor csatlakoznak hozzánk, ugyanis ez lenne a legjobb.)

Antall József: Annyiban vagyok szkeptikus, hogy a lengyel magatartás az a német egység kérdésében jelenleg a politikai stájgerolás metodikáját követi. Ennek következtében a lengyel magatartás ebben a kérdésben most erre játszik. A csehszlovák magatartás a retorikai radikalizmus után a valóságban a szokásos cseh metodikát követi. A román magatartás pedig pontosan illeszkedik a hagyományos román magatartáshoz, lévén, hogy Iliescu és a román miniszterelnök pontosan a gorbacsovi külpolitikának köszönheti a létét. A keletnémet kormány magatartása pedig annyiban érdekes, amennyiben mondtam. Tehát ne legyenek különösebb illúzióink. Ezt megint nekünk és magunknak kell eldönteni, hogy mit vállalunk. Köszönöm. Ezt a pontot lezártuk. Akkor kérem, hogy ennek megfelelően járjon el külügyminiszter úr. Elnök
úrnak is nagyon megköszönöm a jelenlétét, és kérem akkor, hogy az összehívást tegye meg.

(Göncz Árpád megkérdezi, hogy holnap délutánra jó?)

Antall József: Igen, az elnök úr pártok felett álló funkciójából adódik ez a lehetőség, és tényleg össznemzeti ügyben történik ez. Akár azt is el tudnám képzelni, hogy a frakcióvezetőket külön kéresse magához.

(Göncz Árpád megkérdezi, hogy a külügyminiszter és nélküled?)

Antall József: Én el tudom képzelni, igen. Úgy gondolom, hogy helyes, hogyha a frakcióvezetők önmaguk hallják.

(Horváth Balázs belügyminiszter felveti, hogy nem lenne-e célszerűbb az, ha a külügyminiszter tárgyalásai után egyeztetne az elnök úr a pártok vezetőivel?)

Antall József: Nem, a külügyminiszteri tárgyalás az egy információs célzatú, a frakciók vezetőivel való tárgyalás az domesztikációs. Elnök úrra bízzuk. Elnök úr informálódni fog, gondolom többek között. Elsősorban és meg fogja hallgatni a frakciók elnökeit, hogy erre, hogy reagálnak. Itt az a cél, hogy ők pontosan érzékeljék azt, amit elmondott a gazdasági tárca, és szándékosan gondolom, hogy helyes, ha ezt az elnök úr mondja el, és nem közvetlenül az érdekelt tárcavezető. Köszönöm.

(Később újra előkerül ez a téma, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy a moszkvai tanácskozásra történő meghívás mennyire nyilvános.)

Antall József: Akkor ezt megfelelően elő kellene készíteni, mert ha holnap a frakcióvezetőkkel a köztársasági elnök tárgyalásba bocsátkozik, holnap a Fidesz kihirdeti az újságban. Ha ez így van, akkor viszont figyelmeztetni kellett volna erre a köztársasági elnököt. Sőt, akkor megfontolandónak tartom az egész előterjesztést, az elnöki tájékoztatást, mert nem bízom abban, hogy a frakcióvezetők ezt nem adják ki. ugyanis, ha ez nem hivatalos meghívás, akkor az egész más megvilágítást kap.

(Jeszenszky Géza utána érdeklődik, és megerősíti, hogy a meghívás nem publikus, és nagyon nem is kívánatos, hogy beszéljünk róla. A szomszéd államok közül a románokkal nem nagyon érdemes beszélgetni, mert azok úgyis egyértelműen emellett vannak. A csehekkel és a lengyelekkel konzultáltak, és tulajdonképpen az a beszélgetés, amit itten javasolt a Minisztertanács, az tulajdonképpen már megtörtént.)

Antall József: Hogyhogy megtörtént?

(Jeszenszky Géza elmondja, hogy az ő álláspontjuk a részvétellel kapcsolatban is tájékozódás. Nagyjából a várható magatartás a csehek részéről az, hogy ők nem érdemi beszélgetéseket, tárgyalásokat akarnak, hanem csak a tájékoztatást fogadják, amit a Gorbacsov felajánlott a szovjet–amerikai csúcstalálkozóról. Azt gondolja, hogy meg kellene változtatnunk azt a döntést, hogy a köztársasági elnök úr konzultáljon.)

Antall József: A legsürgősebben szólni kell neki, már most célszerű lenne, még mielőtt ebben egy lépést tesz. Utána kell nézni, hogy hogyan lehet elérni. Nem tudom, hogy ő már elköltözött-e a lakásából, vagy nem. Sajnálom, hogy nem tudtuk, hogy ez ennyire nem publikus. Tehát azt hittem, hogy ez egy meghívás, mert akkor nem javasoltam volna. Nem üti meg a magyar parlament jelen összetételében a frakcióve-zetők felelőssége azt a fokot, hogy ezt visszatartanák.

(Jeszenszky Géza szerint, ha kiszivárog a mi álláspontunk, akkor elrontjuk annak az esélyét, hogy az álláspontunknak, amit Moszkvában kifejtünk, komolyabb súlya legyen.)

Antall József: Akkor az orosz nagykövetet, ügyvivőt hallgassuk meg. viszont akkor kérek egy intézkedést, hogy köztársasági elnök úrtól újabb információkra való tekintettel kérjük mellőzni a frakcióvezetők összehívását. A legsürgősebben kíséreljük meg elérni őt, akár K-vonalon, ha van neki. Közölni kell vele, hogy ezt kérjük mellőzni, holnap tájékoztatjuk az indokról.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 457-470. oldalán megjelent szövege)