1990. év

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere elmondja, hogy a parlament bizottságai az Expó-törvénytervezetet megtárgyalták és azt vitára alkalmasnak tartották, tehát pillanatnyilag ma el kell dönteni, hogy a Kormány a jövő héten sort kerít-e a részletes vita megrendezésére, illetve ennek megfelelően az expozé elmondására. A legutóbbi helyzet az, hogy a társadalomban erősödik a Világkiállítás támogatóinak a tábora. A főváros viszont kétszer egymás után, igaz egyre gyérülő szavazattöbbséggel, de ismét nemet mondott. Ebben a helyzetben három lehetőség van. Miután Demszky válasza az, hogy a közgyűlés a törvénytervezetet nem tartja elfogadhatónak, ez felfogható úgy, hogy a fővárosi közgyűlés „nem”-et mond a megrendezésre, ezért erre hivatkozva a Kormány visszavonja a törvényjavaslatot. A másik lehetőség az, hogy a Kormány elfogadtatja a törvényt, ráadásul kétharmaddal, amire szerinte megvan az esély, mert az ellenzékiek közül is többen támogatják a megrendezést. A harmadik variáns az, hogy a Kormány most egy kompromisszumos javaslatot terjeszt elő, informálisan újból tárgyalni kezd a fővárossal, hiszen a költségvetési igény vonatkozásában már csak 8 milliárd forint a különbség, és ha ő felhatalmazást kap, akkor tesz egy olyan utalást, hogy az ingatlanértékesítés hasznából a kormányzat mintegy 10 milliárd forintot visszaforgat a világkiállítási övezet infrastruktúrájának fejlesztésére. A két polgári radikális párt vezetése kezdi felismerni, hogy az Expóval szembeni ellenállás, az erősen népszerűség-csökkentő tényező, ezért mind többen módosítanak a korábbi állásfoglalásaikon.

Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter a harmadik variáció elfogadását javasolja. Szerinte a Kormány ne mondjon le az általa kitűzött célról, vagyis a megrendezésről, mert anyagilag megvalósítható, továbbá ez az ország javát szolgálja, ez egy olyan kivételes történelmi sansz, ami vissza nem fog térni Magyarországon.)

Antall József: Tekintettel arra, hogy abban az álláspontunk nem változott, hogy csak Budapest egyetértésével lehet a Világkiállítást megrendezni, ez az, amit kimondtunk, mert olyan mértékben tudnak belekötni, vagy olyan mértékben tudják szabotálni, ami lehetetlenné teszi a megrendezést. Tehát mindenképpen olyan válaszút elé kell őket állítani, hogy vagy az önkormányzat mégiscsak elvállalja, tehát maga a fővárosi önkormányzati közgyűlés, vagy ha az önkormányzati közgyűlés ellenére kívánja ezt a parlament megszavazni, akkor olyan kétharmados többségű törvényjavaslatra van szükség, amelyik az önkormányzat ez irányú jogait függeszti fel. Amennyiben az önkormányzatnak – és erről van szó – módja van az építési engedélyek megadásával, nem megadásával operálni, és hasonlókkal szabotálni, akkor nem lehet megrendezni, mert abban minden körülmények között egy kormány belebukik, de ez nemcsak a Kormányt buktatja meg, hanem ennek egy katasztrofális eredménye lesz. Vagyis egyértelmű, az alternatíva csak az, hogy az önkormányzat maximális egyetértésével, nyugodtan mondható, hogy akár kétharmados egyetértésével lehet megvalósítani. Az a további alternatíva lehet még, hogy a régi Közmunkák Tanácsát elérő, vagy azt meghaladó jogosítványokat kap a kormányzat arra, hogy ne legyen szükség ebben a vonatkozásban a főváros együttműködésére, vagy ne legyen módja a fővárosnak ezt megakadályozni. Ha ezt nem kapja meg a kormányzat az Országgyűléstől, tehát ha nem kapja meg ezt a rendkívüli felhatalmazást, akkor a kormányzat nem tudja megvalósítani. Most leegyszerűsítve erről van szó.

(Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter szerint a Kormány már politikai okból, a társadalom megrendezés melletti többsége miatt sem vonhatja vissza a törvényjavaslatot. A második megoldást, épp a miniszterelnök által elmondottak miatt, szintén nem javasolja. Így marad a harmadik variáció, amit támogat.)

Antall József: Megítélésem szerint a miniszteri expozéban, amikor ezt tárgyalja a Ház, akkor ezt így kell az Országgyűlés elé terjeszteni, hogy csak két lehetősége van, vagy a fővárosi közgyűlés az Expót vállalja, mint saját maga által támogatott, kért, elhatározott rendezvényt, vagy – amennyiben a főváros ellenére kívánja az Országgyűlés ezt kétharmados többséggel megszavazni – akkor a kormányzatnak erre is fel kell készülni, hogy melyek azok a jogok – nem szeretem a jogosítvány szót –, amelyeket a fővárostól az önkormányzati törvényben vagy a fővárosi törvénnyel szemben a Világkiállítás vonatkozásában felfüggeszt. Magyarul rendkívüli felhatalmazás kell ahhoz a kormányzatnak, hogy a fővárosi döntéssel szemben keresztül tudja vinni ezt mint országos ügyet. Itt erről van szó. Ebben az esetben, ha egy ilyet hoz, akkor azt jelenti, hogy nagyon pontosan, taxatíve fel kell sorolni, hogy mik azok, amikben a kormányzat dönthet, vagy egy közös testület, amelyik dönthet ezekben a kérdésekben. Magyarul a világkiállítás ügyében olyan különleges jogokkal kell a kormányzatnak rendelkezni, ami egyáltalán nem áll önmagában szemben a demokráciával, mert Párizsnak és Washingtonnak fővárosjellege következtében régen nem volt önkormányzata sem. Tehát erre megvan a lehetőség. Itt csak egy szeletéről van szó a város működtetésének, egy adott feladatban, ahol nem érvényesül a főváros hatásköre. Az Országgyűlésben mindazoknak a politikai erőknek, amelyek egyértelműen a Világkiállítás mellett vannak – azt tudom, hogy az MSZP is emellett van, és még nem tudom, melyik pártokból kik vannak emellett –, ezt így meg kell adniuk a kormányzatnak, mert a kormányzat csak ezzel a felelősséggel tudja ezt vállalni, mert azt nem vállalhatjuk, hogy Budapest ellenére, különleges felhatalmazás nélkül belevágunk a rendezésbe. Akkor adja meg az Országgyűlés ezt a felhatalmazást, a Kormány így tudja vállalni.

(Boross Péter belügyminiszter szerint ez egy képviselői önálló indítvánnyal előterjeszthető, mert a benyújtott törvényjavaslat nem így szól.)

Antall József: Ez így van, hiszen a benyújtott törvényjavaslat arra az elképzelésre épült, hogy a főváros ezzel előbb-utóbb egyetért. Tehát a képviselői indítványnak azt kell tartalmazni, hogy adjon rendkívüli felhatalmazást a kormányzatnak e vonatkozásban, vagy olyan módosítást, ami ebben az esetben kétharmados többségben felállítja a Közmunkák Tanácsát, és ebben az esetben mind költségvetési szempontból, mind pénzügyi források elvonása tekintetében erre koncentrál. Magyarul itt az országos érdekek elsőbbséget élveznek, van rá precedens. Akkor ezt kell kidolgozni, ebben a formában. Ez egy konfrontáció, de ez a különleges helyzet állhat ebben elő, ha ennek kétharmados többséggel történik a megszavazása.

(Boross Péter szerint utalást lehetne tenni egy Gödöllőn történő megrendezésre vonatkozó variánsra is.)

Antall József: Megmondom, hogy itt mit lehet tenni, megint nagyon praktikusan. Akkor is Budapest a rendező, mert Budapest kapta a jogot, és az, hogy egy ilyen jogelvonással a kormányzat kapja ezt a lehetőséget, a kormányzat dönthet úgy, hogy Budapesten vagy Budapest közelében, most ezt nem jogi nyelven mondom. Elvileg a közigazgatási határon kívül, sőt a parlament olyan döntést is hozhat ebben az esetben kétharmados többséggel, hogy Gödöllőt akár Budapesthez csatolhatja. Miért ne hozhatna? Agglomerációs övezet, és akkor azt mondja, hogy Budapest területén. Miért, London grófság micsoda? Egyet nem lehet megkerülni, hogy vagy akarja az önkormányzat, és akkor mi támogatjuk, vagy ha nem akarja az önkormányzat, akkor viszont a parlament vállalja magára azt a felelősséget, hogy egy kétharmados törvénnyel a Kormány kezébe teszi, és akkor nem érdemes a Kormányon belül vitatkozni valós elemekből építkező hipotézisek alapján, akkor a parlament adja nekünk a kezünkbe a megrendezés jogát. Ha nem adja meg a parlament, akkor sajnos nem lehet megcsinálni. Azt nem várhatja senki ettől a Kormánytól, hogy egy országos ügyet, egy ilyen országos jelentőségű terhet úgy vállaljunk magunkra és ennek az egésznek a lebonyolítását, hogy a fővárossal fogunk közben csetepatézni. Itt erről van szó.

(Mádl Ferenc kétségét fejezi ki, hogy ezt a bizonyos rendkívüli felhatalmazásos utat szabad-e választani, tudniillik a Közmunkatanács annak idején azért nem a főváros ellen dolgozott, hanem épp fordítva, ezért változatlanul csak a harmadik, a C-megoldást tartja elfogadhatónak.)

Antall József: Végső soron mi sem ellene dolgoznánk. A C-variáció tulajdonképpen azt jelenti, hogy vég nélkül tovább folyik ez a vita, amiből aztán semmi nem jön ki.

(Boross Péter tájékoztatásul elmondja, hogy Barsinénak Demszky már elárulta, hogy 12 kerület egyetért a fővárosi közgyűlés döntésével.
Kádár Béla megjegyzi, hogy ennyit sikerült eddig megdolgozni.)

Antall József: Most a kerületeknek azért kellett írni, hogy a kerületek vagy elérik azt, hogy megváltozik a döntés, vagy nem érik el. Nekünk az önkormányzat a partner. Amikor azt mondjuk, hogy Budapest nélkül nem lehet megrendezni, akkor a fővárosi közgyűlés döntésétől tesszük függővé. Politikai célokkal, okokból, módszerekkel a kerületeket is megkerestük, hogy rá tudják-e venni a közgyűlést az álláspontja megváltoztatására. Ha most ezt nem tudják elérni, akkor mondom azt, hogy akkor Budapest ellenére ezt csak úgy lehet megrendezni, ha az Országgyűlés nekünk egy ilyen felhatalmazást ad. egy eszköztárat kell, hogy a kezünkbe kapjunk. Nem mondtam, hogy ezt az utat kell járni, de én nem vállalom kormányként azt, hogy a közgyűlés negatív döntése után építési engedélyeken múljon a dolog, például, hogy egy klozettnek adnak vagy nem, és ott állnak bosszút, ahol udnak. Azt nem lehet, ha ez nincsen benne. Az Országgyűlésnek így kell feltenni a kérdést, hogy abban az esetben, ha a főváros közgyűlése ezt nem támogatja, és nem foglal mellette állást, akkor a Kormány csak úgy tudja vállalni, ha az Országgyűlés egy olyan felhatalmazást ad, ami valóban döntési jogot biztosít a Kormány számára. A másik kérdés, hogy azt mondani, hogy ha Budapest nem, de akkor jelentkezik érte egy másik város. Hát akkor ez azt jelenti, hogy itt Gödöllőnek kell jelentkezni.

(Keresztes K. Sándor szerint, ha lesz Világkiállítás, akkor a következő öt évben a főváros minden fejlesztésének ez lesz a vezérfonala, a központi magja. Gyakorlatilag ebből az következik, hogy öt évre fel kéne függeszteni a főváros önkormányzatát ahhoz, hogy a Kormány ezeket a célokat, ezeket a fejlesztéseket egy fővároscentrikus módon meg tudja csinálni, amit ő egyszerűen elméletileg és gyakorlatilag is kivihetetlennek tart. Ezért változatlanul a kompromisszumos, a harmadik megoldást támogatja.
Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint a Világkiállítással kapcsolatos propaganda lehetett volna hatásosabb is, ami részben a kormánybiztos hibája is, akit viszont annyiban felment, hogy a Kormány az utóbbi hónapokban nem igazán adott megerősítést számára. Ha a Kormány bizalma csökkent a kormánybiztos iránt, akkor ezt a tisztséget szerinte át kéne mielőbb adni másnak, például Barsinénak. Javasolja, hogy a Kormány a harmadik, a C-megoldást próbálja megvalósítani, de talonban azért készítse elő a második variációt is, az országgyűlési felhatalmazást. Továbbá nyomásgyakorlásként a Kormány támogassa a Palotásék által kezdeményezett népszavazást, valamint egy új helyszín felvetését is.)

Antall József: Hát azt az elvet még egyszer akkor ki kell mondani, hogy a kiállítás, miután bejelentettük a Budapest–Bécs kiállítás. Mellettem ült Kupa miniszter úr és Kádár Béla miniszter úr, amikor együttesen bejelentettük, hogy vállaljuk Bécs nélkül Budapest önkormányzatával való együttműködésben. Ezt mondtuk ki. Ehhez most van 30, ez a bizonyos 30 milliárd. Ehhez tartjuk magunkat. A kérdés az, ezt tükrözi a C-variáció, vagy annak egy kicsit stilizált változata. Most ehhez tulajdonképpen arról van szó, hogy ha ez nem történik meg, és ezt nem tudjuk elérni, akkor mi történik? Akkor még mindig marad akár mind a három, mert akkor jön az egyik, hogy az Országgyűlés ad felhatalmazást. De azt nem tudom, hogy a Kormány eddigi felszólalásai alapján miért nem bízza a parlamentre ennek a döntését, hogy az a vagy pedig a B e a megoldás, mert a parlament mindenképpen dönthet e szerint, figyelembe véve azt, hogy van egy országos hangulat. hát az egyik, amit mondhatunk, hogy kérem, abban az esetben, ha a C nem jön be, akkor mi az A-t tartjuk az egyik lehetőségnek, vagyis azt, hogy nem lehet megrendezni, hacsak egy másik város nem jelentkezik vállalkozói támogatással és bázissal Gödöllőtől Székesfehérvárig, mit tudom én mi. Ez egy másik lehetőség. vagy az az elképzelés lehetséges, hogy akkor viszont a Kormánynak nem szándéka, de mivel más biztosítéka nincs, akkor csak olyan formában, hogy ezeknek az önkormányzati jogoknak stb. a kiállítás érdekében való felfüggesztése megtörténik. Ha a parlament egy ilyen döntést hoz, akkor a Kormány kimerítette az összes lehetőségét annak, hogy az ország érdekében mindet vállalt. Egyet nem lehet vállalni, azt, hogy magunkra vállaljunk egy feladatot azok nélkül az eszközök nélkül, amivel ezt a fővárossal szemben is érvényesíteni lehet. Tehát arra nem kötelezhet magyarul bennünket az Országgyűlés, hogy Budapest ellenére mi ezt megcsináljuk anélkül, hogy ehhez megkapjuk a jogokat. Én csak ezt mondom ebben az értelmezésben. Tessék. Függetlenül attól, hogy ezt reálisan lehet-e a fővárossal szemben, vagy nem, annyit kell mondani. Az is lehet, hogy nem szavazza meg a parlament, és azt mondja, hogy ezt nem teszik meg, mert ennyi jogot nem vonnak el.

(Forrai István, a miniszterelnök kabinetfőnök-helyettese szerint a Kormánynak még a népszavazás kérdésében is döntenie kellene, ugyanis bár Palotásék valószínűleg összegyűjtik a szükséges számú aláírást,? viszont szinte biztos, hogy nem lesz érvényes a népszavazás, mert nem fognak elegendően elmenni rá, így az erre fordított kb. 500 millió forint kidobott pénz lenne, aminek pedig bőven meglenne máshol a helye. Ezért azt javasolja, hogy a kormányszóvivő mondja el, hogy a népszavazás kezdeményezése mennyire felesleges és felelőtlen.)

Antall József: Azt mondhatjuk, hogy közvélemény-kutatás jellegű céllal tudjuk csak minősíteni az összegyűjtését az aláírásoknak, ami a közvéleménynek tükrözteti a hangulatát, de ennek a kérdésnek eldöntése végső soron az Országgyűlés hatáskörébe, kompetenciájába tartozik. Mi az Országgyűlés elé ezt a három lehetőséget adjuk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 696-701. oldalán megjelent szövege)