1991. év

Antall József: A másik dolog az oroszok. A szovjet hadsereg. Több jelentést kaptunk arra vonatkozóan, hogy egyszerűen a szovjet hadsereg képviselői letagadták a Jelcinnek a nullszaldós megoldást, ami nem csak azzal, hogy ott kimondtuk, szerepel a Jelcinnel való tárgyaláson tavaly Moszkvában készült jegyzőkönyvben is. Ráadásul a régi bevált módszer szerint azonnal vissza is igazoltam levélben Jelcinnek, hogy örömmel vettem tudomásul, hogy a nullszaldós megoldást elfogadta. Erre nem is jött válasz. Több nyilatkozat elhangzott ott is, még helyben, de soha nem cáfolták. Most a tábornokok kijelentik, hogy ők erről nem tudnak, és ezt nem veszik figyelembe. Régi orosz szokás. Tehát azonkívül, hogy most ez a hír, további hírforrások is jelzik, hogy az orosz parlament nem járulna hozzá a nullszaldóhoz. Tehát itt várakozás van. A hadsereg, látjuk a Kravcsuk–Jelcin-barátkozást, ott is a fekete-tengeri flottában nincs megoldás, az igazi problémakörben.? Az a tény, hogy az aktívumunkkal kapcsolatos tárgyalásoknál az orosz hadsereg maga jelentkezik, tehát számos jel van, és a nyugati értékelések most kezdik ezt követni, a szovjet hadsereg igenis önállósítja magát. önálló életet él a FÁK-hadsereg olyan katonai vezetés alá kerülve az afgán kipróbált tábornokaikkal, ezekkel a legkeményebb, Afganisztánt megjárt fiatal tábornokokkal. Tehát igenis tény az, hogy Németországban, Lengyelországban keményítettek. A lengyel belpolitikai feszültség egyik problémája volt épp ez a kivonulási kérdésben folytatott tárgyalás. Tudjuk, hogy a csehek ebben a kérdésben hogyan foglaltak állást. Tehát ez is egy olyan kérdés, amire szerettem volna utalni, hogy a magyarországi kép megformálásánál, tárgyalásainknál mindig, amikor azt mondjuk, hogy Magyarország még oázis, Magyarország még stabil, akkor egyúttal hangsúlyozni kell azt is, hogy ha viszont nem koncentrálnak ide, és nem nyújtanak támogatást, akkor a dominóelmélet, ha bekövetkezik, akkor bizony Magyarország is, tehát mi is elbukunk vele. Ezt tehát egy optimista és egy pesszimista kép felvázolásával világosan jelezni kell. Ezt szerettem volna még röviden hangsúlyozni.

Napirenden kívül a müncheni csúcsértekezlettel kapcsolatban.

Antall József: Most a tárgyalásokról, a müncheni csúcsértekezletről, ahol sorra fognak kerülni különböző politikai kérdések. Ez most csak a Kormány általános tájékoztatására. Tehát itt volt a bonni kancellár, a német kancellár megbízottja, aki a heteknél is képvisel bennünket, továbbá részben a visegrádi hármaknak az érdekeit is. Ő azt jelezte, hogy végül is abban állapodtak meg, hogy Jelcint egy ebédre hívják meg, ezt a gesztust teszik neki. Tehát a részvételi igényeket nem elégítik ki, ezzel fognak egy gesztust tenni, egyelőre így áll a dolog. Ennek a találkozónak és az ahhoz kapcsolódó szakértői tanácskozásoknak az egyik kulcsfontosságú kérdése a FÁK-országok helyzete, továbbá az orosz hadsereg, illetőleg Oroszország helyzete, annak gazdasági, biztonsági és egyéb kérdései. Tele vannak aggodalmakkal, és az ezzel összefüggésben írott eddigi leveleink, tájékoztatásaink is hasznosíthatók voltak számukra, amelyikből világosan kiderül az, hogy tele vannak aggályokkal, hogy egyáltalán gazdaságilag hogy lehet a Szovjetuniót kezelni, a piacgazdasági áttérést stb. Most kezdenek ebből a szempontból láthatólag ébredezni, és a restaurációs veszélyt nagyon komolyan napirendre tűzik. Egyik olyan téma, amit maga Kohl kancellár is támogatni fog, hogy az egész térségben ezt meg kell vizsgálni, hogy milyen veszélyei vannak, hiszen tudjuk, a kommunista szavazatok Csehszlovákiában is milyen százalékot jelentenek, de Kelet-Németországban is vannak ilyen erők, szóval ezt nem kell részleteznem. A másik, amiben támogatást ígértek, és ez napirendre kerül, hogy a kelet-közép-európai országokat, tehát elsősorban a visegrádi hármakat nyílt megkülönböztetés nélkül, de hangsúlyozottan külön kezeljék, és ezt a három országot megpróbálják a többitől eltérően nagyobb támogatásban részesíteni, és elősegíteni az ezzel kapcsolatos haladást. Itt azért mindjárt megjegyzem, a cseh és szlovák probléma a jugoszláv kérdéshez nem hasonló súllyal, de térségünkben említést érdemel. Jugoszlávia kapcsán az angolszászok között is van nézetkülönbség. Az angolok egyértelműen beavatkozásellenesek, legalábbis a katonai beavatkozást illetően. Heard és mások nem. Az angolok ebben a kérdésben most meglehetősen passzívak, és nem kívánnak közvetlen katonai beavatkozást. Egyelőre az embargótól és ezektől az intézkedésektől várják a megoldást. Amerika ebben a kérdésben még nem döntött, hiszen a választási küzdelem mindkét irányban kihatással lehet-e vonatkozásban. Nem valószínű, hogy közvetlen beavatkozásra kerül sor. A jugoszláv körülmények és a jugoszláv helyzet, úgy tűnik, hogy az embargóval, amit el lehet érni, az még fennmarad. Nekünk viszont egy tartós embargó katasztrofális lenne.? Tehát mindenképpen arra kell törekedni, hogy egyrészt kártérítést kapjunk, másrészt lerövidítsük az embargós időszakot, és a befejezés érdekében kíséreljünk meg mindent. Minden nemzetközi fórumon ezt kell képviselnünk, hogy bármilyen eszközzel, de a Jugoszlávia pacifikálásának az elősegítését kell szolgálnunk, annál inkább, mert a Balkán tartós puskaporos hordó lehet megint, és olyan erőket von be, amit a Nyugat azért kezd érzékelni. Csehszlovákiában láthatólag a helyzet úgy alakul, hogy egyelőre valószínűleg a szlovákok meg fognak ijedni saját maguktól és vágyaiktól, tehát egyelőre a nemzeti szuverenitás és a kvázi két szuverén köztársaság konföderációját fogják elérni, de hogy a szlovákok véglegesen végül is elszánják-e magukat arra, hogy teljesen önálló Szlovákiát teremtsenek, ez aligha valószínű, hiszen tudják, hogy gazdasági téren és minden téren ez milyen hátrányokkal járna. A csehektől eltérően komolyabb politikai szövetségesre nem számíthatnak, sem Ausztria részéről, és Magyarországgal nyilván utoljára akarnának szövetséges viszonyt. Ukrajna sem jelent számukra vonzerőt. Politikailag nem áll messze Mečiartól, de Ukrajna nem egy belépőjegy, és Kelet felé való orientáció. Tehát végül is itt is egy hosszabb folyamatról van szó, hacsak a csehek nem fogják ugye Klaus politikai érzelmei alapján egyszerűen leadni kvázi őket, és abba az irányba menni, hogy Szlovákia nélkül sokkal könnyebben tudnának érvényesülni. A németeknél és Bajorországban, és másutt mindenesetre Csehországot fő konkurensünknek kell tekintenünk abban, hogy Csehországot tekinti ma a világ potenciálisan olyan országnak, amelyik legjobban támogatható és leginkább integrálható. Tisztában vannak a fáziskülönbséggel, de a csehek nagyon nyitottak e tekintetben, tulajdoni és egyéb vonatkozásban, reprivatizáció stb. kérdésében. Másik oldalon komoly nosztalgiák vannak, hiszen szudétanémetek milliói élnek ott,? ami kettős hatású. Sziléziaiak, ezek mind beruházni akartak, és ezek voltak a németek szerint a hagyományos németek, és ezek vegyes vállalkozásokkal és egyebekkel jelentkeztek. Tehát ezzel számolnunk kell, hogy Csehország iránt nagy az egyes német gazdasági körökben a nosztalgia. A csehekkel úgy kell politizálnunk, hogy ezt azért figyelembe vegyük, hogy legalább velünk egyenlő értékű a vonzáskörük. Ami ez ellen szól, hogy németellenesebbnek tartják őket, és azonkívül tovább tartott mondjuk egy merev monolitikus tervgazdaság. Ezeket azért érdemes talán elmondani, hogy következetesen képviseljük azt az álláspontot, hogy jószomszédi viszonyra törekszünk, és a helsinki, párizsi alapon állunk a határok erőszakos megváltoztatása nélkül, viszont a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését szorgalmazzuk. Figyeljünk arra pártjainknál is, hogy most ne túl hangosan szóljanak olyan kérdésekről, amiről nem kell beszélni. Tehát fölösleges lenne most ürügyeket szolgáltatni arra, hogy itt egy új kelet-európai térkép következményeivel kapcsolatban más konzekvenciákat vonhassanak le. Az biztos, hogy ha megváltozik a térség, hogyha valóban Jugoszláviában ezek az országok önállósulnak, és Csehszlovákiában akármilyen formában a lazulás tovább megy, Magyarországnak megváltozik a nagyságrendi helye, és megváltozik az iránta való érdeklődés is esetleg. De a legrosszabb politika lenne, ha most ebbe az irányba mi valami előlépéseket és előcsatározásokat tennénk, az csak lassíthatná a folyamatot. Ami komoly aggodalomra adhat okot, az a román politika, és e téren is a romániai és moldáviai, egy Nagy-Románia különös veszélyt jelenthet, aminél nagyon fontos a mi ukrán, bolgár kapcsolatunk. Felhívnám arra a figyelmet, hogy pont most a kamionblokád? nem ezt támasztja alá, de Bulgáriára egyébként nekünk érdemes odafigyelni. Bulgária stratégiai szövetségesünk lehet, és egy lengyel, ukrán, bolgár együttműködés, tehát ezekkel az országokkal való jó kapcsolatok alkalmas ellensúlyozók lehetnek, egy reánk nehezedő politikai nyomással szemben. Végül még jelzem azt, hogy a Kormány nevében tegnap újra a katonai felszerelések kérdésében is Németországban átadtunk egy olyan kérelmet, hogy vizsgálják felül a hadsereg támogatási lehetőségét, és egy képet adtunk a szövetségi kancellár részére tegnap, átadott irat formájában, a szomszéd országokhoz viszonyított katonai erőnket illetően. Tehát azt, a szinte lehetetlen helyzetet, amiben mi vagyunk a szomszédainkkal közvetlen katonai biztonsági szempontból. Tehát ez azt jelenti, hogy primer értelemben is meg kell erősíteni a hadseregünket, és ezekkel a kérdésekkel a nyár folyamán is foglalkozni fogunk, hogy mit tudunk tenni az ország közvetlen katonai és szélesebb diplomáciai biztonsága érdekében. Ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani.

Napirenden kívül a szovjetekkel történő tárgyalással kapcsolatban.

(Kiss Gyula munkaügyi miniszter még megkérdezi, hogy hol tart az a döntés, ami egy kormányülésen született, nevezetesen, hogy a volt Szovjetunió fennálló tartozásának kere-tében bizonyos haditechnikai eszközök bekerülnének a magyar hadseregbe.)

Antall József: Hogy mindenki értse, hogy miről van szó, a külkereskedelmi aktívumunknak egy ilyen jellegű ledolgozása.

(Für Lajos honvédelmi miniszter elmondja, hogy körülbelül a felének, mintegy 800 millió dollár értékű fegyver és alkatrész-utánpótlás biztosításáról volt tárgyalás. Első menetben mutattak némi készséget bizonyos megszorításokkal, és amikor másodszor kiment a szakértői katonai küldöttség, a másik fél úgy viselkedett, mintha most hallanának róla először, ezért újra kell tárgyalni az egészet. Tehát itt tart az ügy.)

Antall József: Ami egyébként nem csodálni való. Itt még egy kérdést fel kell vetnem, mégpedig azt, ha már ez így előkerült, amit megfontolás tárgyává kell tennünk, hogy ha további kapcsolattartásra kerül sor a szovjet hadsereg kivonulásával kapcsolatban, ez a bizonyos tartozásuk, a 2 milliárd dollár körüli összeg és az objektumok kérdése. Itthon a tárcaközi bizottság összetételének, működésének érintetlenül hagyása vagy akár kibővítése mellett felmerül a kérdés, hogy helyes-e, ha a katonák folytatják tovább ezt a tárgyalást, tehát a kormánymegbízotti funkció Annus altábornagy úr esetében, aki ezt nagyon jól végezte eddig. De úgy érzem, hogy ebben a politikai helyzetben, amikor kivonult a szovjet hadsereg, amikor nekünk a kormánnyal van egy megállapodásunk, és ugyanakkor, amikor a Kormány tárgyal egy másik kormányzattal, hogy helyes-e, ha ez a tárgyalás katonai szinten történik, mert akkor a partner mindig Silov tábornok, vagy más katona, és ebben az esetben nem tudjuk érvényesíteni a szovjet, illetve az orosz kormánnyal való kapcsolatot. Tehát úgy képzelhetnénk talán el, hogy vagy a külügy, szóval valamilyen magas rangú, államtitkári rangban lévő tárgyalásvezető jelenti a kormánymegbízottat. Most csak arról beszélek, ami Annus altábornagynak, államtitkárnak volt a megbízatása, hogy ezután ezt civil venné át, és mellette működne akár Karácsony tábornok, aki eddig is a gyakorlatban csinálta mint szakértő, vagy csak úgy kapcsolódnának ehhez az egyéb szakértők. De ki kellene emelnünk a katonai körből ezt a kivonulás utáni tárgyalást, amit részben a Külgazdasági Minisztérium is közvetlenül több szinten folytatott. Nem tudom, mi erről a Kormány véleménye. Eddig semmiféle lépést nem tettem ebben, ez csak éppen most merült fel a tegnapelőtt érkezett jelentésekkel kapcsolatban. Honvédelmi miniszter úrnak mi a véleménye?

(Für Lajos szerint is magasabb szintre kellene emelni, most már kormányszintű tárgyalást kellene folytatni.)

Antall József: Mi az első kérdés? Az konkrétan, hogy van egy kinevezett kormánymegbízott, tehát Annus altábornagy, aki úgy tárgyal most, mint kormánymegbízott, nem pedig mint HM. Tehát kormánymegbízott, de mindig egy katonát állítottak vele szembe. Tehát, egyetért-e a Kormány azzal – bár nem kell most azonnal eldöntenünk, csak hogy ezt a megoldást keressük –, hogy ezt civil kézbe tegyük, és aztán eldöntjük a tárgyalást. A másik dolog, az aktívum kérdése, ami külgazdasági kérdés elsősorban. Tehát az lenne a kérésem, hogy a tárcaközi bizottság ezt tárgyalja meg, és adjon erről egy javaslatot. Nem a személyi vonatkozásról, hanem a struktúráról. Akkor a konkrét kérdésem az, hogy azzal egyetért-e a Kormány, hogy megvizsgáljuk azt, hogy ne katonai, hanem egy civil tárgyaló fél legyen mint kormánymegbízott. A másik pedig külön folyik továbbra is a külkereskedelmi aktívummal összefüggően a tárgyalás, azt pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatok tárgyalja. Amikor ez a kettő valahol összekapcsolódik, akkor lehet majd vegyes delegáció, de addig itthon és tárcaközi szinten, a Nemzeti Bankot is beleértve, kellene tárgyalni. Így összegezhető.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 798-803. oldalán megjelent szövege)