1992. év

(Katona Tamás külügyi politikai államtitkár elmondja, hogy a teljesen megváltozott európai helyzet miatt – hiszen például a hazánkkal szomszédos szupernagyhatalom megszűnt –, a tavaly elfogadott biztonságpolitikára vonatkozó előterjesztés sokkal nagyobb mértékű átdolgozásra szorult, mint a honvédelmi politikára vonatkozó. Magyarországot most jobbára, többségükben velünk egyező méretű országok veszik körül, és ezek közül nyílt agresszió tartósan egyik részéről sem várható. Annál több gondot jelent azonban az a sokszor ellenőrizhetetlen fejlődés, amely ezekben az országokban végbemegy, akár politikai, akár szociális, akár gazdasági szempontból. Továbbá az atomerőművek, de akár a vízi erőművek esetében a környezeti szempontoknak is megvan a maguk biztonságpolitikai veszélyessége. Mindezt próbálták összefoglalni ebben az új változatban.
A vitában többen hozzászólnak, és a vita leginkább azzal kapcsolatban alakul ki, hogy a parlamentnek milyen tartalmú és részletezettségű anyag kerüljön beterjesztésre, ami természetesen a hatpárti külpolitikai együttműködést is szolgálja.)

Antall József: A hatpárti külpolitikai együttműködést szeretném azért a Kormányon belül tisztázni annak érdekében, hogy ebben egy nagyon világosan kialakult álláspont legyen. Mi a hatpárti külpolitikát valljuk a parlamenten belül, és ennek eszközeit a tájékoztatás keretében megtesszük. Kifelé hangsúlyozzuk az országnak a homogén külpolitikáját, és ezt fontosnak is tartjuk. Bár számos kérdés van, ahol érvényesül a hatpárti külpolitika. A koalícióról eleve nem is beszélek, mert az természetes, de a három ellenzéki pártnak a külpolitikája alapján azt én maximum csak 50%-osnak tekintem. Ne áltassuk magunkat. A kelet-közép-európai térségben nem vallottak velünk azonos külpolitikát, lengyelellenes külpolitikát vallottak, amikor az nem volt aktuális. Havel-barát, szlovákellenes politikát vallottak, amikor mi mást képviseltünk. A szovjet–ukrán politikánkat nem akceptálták, csak, amikor Hornt kirúgták Moszkvában, és tudtára adták, hogy bennünket tekintenek partnernek. A német külpolitikában megpróbáltak – két párt legalábbis – velünk ellentétes politikai irányvonalat képviselni. Megpróbálták az angolszász vonalat is kijátszani a német politika ellen, és amikor Janajev színre lépett, és a katonai puccs volt, akkor pedig nem csak a lengyeleknél volt egy elkészített, Janajevet üdvözlő távirat. A jelen lévő akkori pártok azon a bizonyos kritikus utolsó megbeszélésen nem foglaltak állást abban a kérdésben mellettünk, hogy mi kitartsunk Gorbacsov mellett, és üdvözöljük a Krímben, hanem óvtak attól. Azzal álltam föl azon a tárgyaláson, hogy fogom tudni a kötelességemet, de szó se volt arról, hogy támogatnának minket. Egyszer már szögezzük le – mert lassan folklorizálódik ez a hatpárti külpolitika –, hogy szó sincs hatpárti külpolitikáról. Egy törekvés van erre, amit mi nemzetpolitikai okokból hangsúlyozunk. De frász van, nem hatpárti külpolitika.

(Katona Tamás ezzel az értékeléssel egyetért, de reméli, hogy nem fognak konfrontálódni egy ilyen szöveg fölött. A Kormánynak az utóbbi időben a külpolitikai kérdésekben a Külügyi Bizottságban egyetlen igazán kemény vitája volt csak, a köztársasági elnök szerepével kapcsolatban.)

Antall József: Ez nem neked szólt. Erre csak azért hívtam fel a figyelmet, hogy világos legyen, hogy azért ne túlozzuk el. Csak arra a tényre kívántam a figyelmet felhívni, nehogy klisévé váljék, hogy Magyarországon hatpárti külpolitika van, és hogy ezt a hatpárti külpolitikát ezek az ellenzéki pártok maradéktalanul támogatják. Az Európai Közösséggel való integráció lépcsőzeteinél ez még inkább érződni fog.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 770-772. oldalán megjelent szövege)