1992. év

Antall József: Előbb fogjuk ma befejezni a minisztertanácsot, de azért van néhány kérdés, amihez most alkalmat kell keresnünk, hogy a tájékoztatók elhangozzanak. Egyszer kérni fogom Mádl miniszter urat, hogy röviden a Bős–Nagymaros kérdésé-ről adjon tájékoztatást.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter elmondja, hogy Kormány május 7-i döntése úgy szólt, hogy amennyiben Čarnogurský miniszterelnök úr nem vállalkozik arra, hogy tanácskozásokba bocsátkozik a másik fél nevében, még egy kísérletet téve arra, hogy a három oldalról a vizsgálatok meginduljanak a moratórium mellett, akkor a Magyar Kormány átadja május 25-i hatállyal a megszűntetésről szóló okmányát a másik félnek. A kormányülést követően Čalfa miniszterelnök olyan sajtónyilatkozatot tett, hogy célszerű volna mégis tárgyalni, ők megfontolás tárgyává teszik a C-variáció realitását is a tárgyalások keretében, amelyre Bécsben kerüljön sor az Európai Közösség képviselőjének jelenlétében. Akkor született a Kormánynak az a nyilatkozata, hogy ezt a maga részéről is járhatónak és helyesnek tartja, üdvözli, és mihelyt erre vonatkozóan hivatalos értesítést kap, akkor természetesen haladéktalanul tárgyalásokba bocsátkozunk. Az EK-nak a tárgyalás megtartásához feltétele az volt, hogy ezen a tanácsokozáson szülessék megállapodás három dologról. Az egyik, hogy Magyarország nem folyamodik a szerződés egyoldalú felmondásához, és erre vállaljon kötelezettséget. A csehszlovák fél arra vállaljon kötelezettséget, hogy nem folytatja az egyoldalú munkálatokat a 6 hónap alatt, amíg a vizsgálatok tartanak. Végül mindkét fél arra vállaljon kötelezettséget, hogy a háromoldalú bizottság vizsgálatai után annak ajánlásait elfogadva fog bilaterálisan dönteni a vízlépcső ügyében. Bár a csehszlovák delegáció el is utazott Bécsbe, de erről, és a tárgyalás helyszínéről és időpontjáról „elfelejtették” értesíteni a magyar felet, így mi ezen nem is tudtunk részt venni, ami persze úgy lett beállítva, hogy a tárgyaláson nem jelentek meg a magyarok. Miután ebből is kiderült, hogy a másik oldalon igazából egy ilyen érdemi tárgyalásra nincs fogadókészség, ezért tette meg ő a bejelentését a parlamentben kedden, és kedd délután pedig a miniszterelnök úr aláírásával Bába Iván átadta a Csehszlovák Nagykövetség másodbeosztottjának a miniszterelnök úr levelét, ami kísérőlevele annak a 40 oldalas dokumentumnak, amely megtestesíti azt a deklarációt, amely a megszüntetésről szól.)

Antall József: Hát itt egy olyan adminisztratív hiba követtetett el ezzel a 40 oldalas szöveggel, hogy nem arra a napra volt dátumozva, amikor átadtuk, hanem előtte, ami persze magyarázható, hogy a Kormány elfogadta, elkészült, és akkor kísérőlevéllel küldtük el. De hát pont a cseh bürokratáknak adott ilyen lehetőséget a magyar apparátus, mert erre azt a napot kellett volna szerepeltetni, amikor átadjuk a felmondólevelet, a parlamenti ülés után. Ezt azért mondom, hogy jó ezeket megnézni. De mindenesetre ezt rögtön kihasználták a csehek, és rögtön sajtóértekezleten úgy közölték, hogy el volt már előre döntve a válasz az, hogy természetesen a 40 oldalas anyag is a Kormány álláspontja alapján, és csak utána történt meg a parlamentben a bejelentés, majd az átadás. Tehát a levél azon a napon kelt Čalfának, amikor a parlamenti jóváhagyás vagy egyetértés is tulajdonképpen megtörtént. De mindenesetre ez egy formai hiba volt, amire figyelni kell. A másik dolog pedig, ezt láthatjuk a magatartásukból, hogy – mint ez az egész bécsi meghívás, és ahogy ezt ködösítették – itt egy nagyon híres választási harcban vagyunk. Ezt mutatja, hogy a Vavroušek, aki mérsékelt, ő is tett bizonyos megjegyzéseket. Akkor Mečiar viszonylag óvatosabb nyilatkozatot tett, valami olyat, ami szinte nekünk kedvezőbb. Čarnogurský, aki a legélesebb nyilatkozatot tette. Szóval legalább ötféle cseh és szlovák álláspont érvé-nyesül. Úgyhogy köszönöm szépen. Itt egyébként a Frankfurter Allgemeine mai száma is ismerteti a Bős–Nagymaros-kérdést, és visszatér rá, hogy az milyen feszültségeket okoz és okozhat a két ország között. Azt írja, hogy Budapest a Duna menti államok ellenvetésében, óvásában reménykedik, ugyanis az elterelés érintené ezen államok dunai hajózását, bár a konfliktusból igyekeztek eddig kimaradni. Hát nyilván magára Németországra is gondol.

(Mádl Ferenc azt javasolja, hogy ezt a dokumentumot az országgyűlési képviselők rendelkezésére is kellene bocsátani, valamint publikussá kéne tenni, és széles körben – lefordítva külföldön is – terjeszteni.)

Antall József: Mindenképpen nagyon fontos lenne, hogy a különböző fővárosokban – a külügyi államtitkár úr is itt van –, hogy a külügy különböző országokban lévő nagykövetei hívjanak össze először is ott sajtóértekezleteket, legalább a fontosabb helyeken. Tehát ez az egyik, hogy mindenütt a nagykövetek rendezzenek egy sajtóértekezletet, és a sajtóértekezleteken ezt a problémát ismertessék, de szélesebb körben, hangsúlyozva, hogy ez az ügy nem érinti a visegrádi hármak globális együttműködését, de minden egyéb külpolitikai és egyéb vonatkozásait. Ezt, mint egy konkrét problémát kell bemutatni, azt, ahogyan ez kialakult. Úgyhogy ezt javasolnám. Azt jól át kellene gondolni, hogy milyen előkészítés után van szükség arra, hogy Mádl miniszter úr által említett szerveknél – EBEÉ, Európai Közösség – ezt megtegyük. Azt javaslom, hogy ezt tárgyalják meg, hogy van-e ennek értelme. Ha van, akkor nagyon jól előkészítve, célzottan kell ezt megtenni. Ha a Konfliktust Megelőző titkárság elé kerül, akkor sincs annak értelme, hogy csak úgy kiutazni, hanem akkor is előtte meg kell tárgyalni, és felkészülni erre. Az EK-val is állandó kapcsolatban vagyunk, tehát megvan a konkrét lehetőség erre.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatás miniszter megjegyzi, hogy a Magyar Rádió már második napja csak a szlovák fél hamis tényeken alapuló tájékoztatását közli, kiemelve azt, hogy a magyarok minden értesítés és indok nélkül nem mentek el a bécsi tárgyalásra.)

Antall József: Na de azért az abszurdum, hogy erre nem reagálunk azonnal. Ezt már sokszor elmondtam, hogy azonnal kellene reagálnunk ilyenkor. de hogy működnek az apparátusaink, ha egy ilyen sajtóközleményekre – sajnos, ezt sorozatosan kell látni – nem reagálnak. Ilyen esetben már 9-kor, vagy fél 9-kor a Távirati Irodának át kellene adni az ellentétes anyagot, és már azonnal a Rádiót felhívni, hogy ezt tegyék közzé. Most is kérem, hogy erre különösen hívják fel a sajtóértekezleten a figyelmet, most 4 órakor is. Ezek abszurditások. De ez csak akkor működik – milliószor elmondtuk –, ha a szakmai apparátusunk, az államigazgatási apparátus képes együttműködni a sajtóval kapcsolatban lévő szervezetekkel. Szóval ez a legnagyobb baj. Ott vesztünk mindig a sajtóban és ezeken a dolgokon, hogy nem tudjuk ezeket eladni. Szóval egy kicsit aktívabban kell lépnünk, és ezeknek tömör, frappáns visszavágá-soknak kell lenniük, mert ha itt erre nem reagálunk, akkor ez csak a mi hátrányunkra megy.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 786-788. oldalán megjelent szövege)