1992. év

Antall József: Akkor megkérem Martonyi államtitkár urat, hogy a már meglévő problémák mellett Bős–Nagymaros legújabb fejleményeiről mit tud?

(Martonyi János, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára beszámol arról, hogy Pozsonyban, egy ebéd keretében a mai napon sor került a két miniszterelnök, a magyar és a szlovák miniszterelnök kabinetfőnökeinek a találkozójára, amiről még nincs információja. Viszont a pozsonyi főkonzultól azt a tájékoztatást kapta nemrég, hogy a szlovák kormány úgy döntött, hogy a 20-ára tervezett elrekesztési műveleteket sine die? elnapolja, és azt javasolja, hogy a 13-ai tárgyalásokat folytassuk hasonló összetételben Brüszszelben. Ez arra utal, hogy mégiscsak az Andriessen-féle feltételek rendszerében képzelik el most már ők is a háromoldalú szakértői bizottságnak a felállítását. Az Európai Közösség elnöksége tudniillik felszólította a tegnapi napon mind a két ország kormányát, hogy haladéktalanul folytassák megbeszéléseiket a háromoldalú szakértői bizottság felállítása céljából, és egyikük se tegyen olyan lépést, amely prejudikálná a bizottság tevékenységét és későbbi döntéseit. Martonyi felteszi kérdésként, hogy ebben a helyzetben van-e értelme működésbe léptetni az EBEÉ sürgősségi mechanizmust? Az ő javaslata egyértelműen az, hogy ne léptessük életbe, és tekintsünk el attól is, hogy Hágában hétfőn beadjuk a keresetünket. Szerinte a legbölcsebb az lenne, hogyha a Duna elterelési műveleteinek a megkezdése napján vagy másnapján adnánk csak be ezt a keresetet.)

Antall József: Tehát annyit szeretnék hozzáfűzni ehhez, hogy miután Martonyi János tárgyalt a bősi ügyben, és keddre van kitűzve a tárgyalás, ezek szerint akkor ez Brüsszelben folytatódik kedden, egy még egyeztetendő időben.

(Martonyi János ezt megerősíti azzal, hogy szerinte kézenfekvő, hogy ezt a javaslatot el kell fogadnunk, és akkor az időpontot közösen kell rögzíteni.)

Antall József: Tehát ezt megkaptuk, a tizenketteknek a felszólítását, ezt megírták a két kormányhoz. Ezenkívül a német külügyminiszter is közölte, hogy megdolgozták – hogy idézzem – Mečiart. Németországban is erős nyomást fejtettek ki ebbe az irányba, ami számukra nyilván, Mečiar számára is több szempontból fontos lenne. A lengyelek is, Skubiszewski közlése szerint ebbe az irányba beszéltek, tehát több oldalról ebbe az irányba igyekeztek befolyásolni. Úgyhogy azt hiszem, hogy amit ezen a téren lehetett eddig, azt most sok vonatkozásban elértük. Ami ezen túlmenő, hogy a tegnapi napon történt, hogy jelentkezett telefonon a Mečiar kabinetfőnöke, és ebédre hívta meg Marinovich Endrét, aki ma délben ment el. Ez volt a kérdés, hogy mit lehet erre tenni? Azzal a megbízással ment el, hogy semmiféle kötelezettséget nem vállal, semmit nem beszél, hanem meghallgatja, hogy mit akar. Tehát így ennek tesz eleget, és abban maradtunk, hogyha átlépi a határt, akkor telefonál, hogy még a Minisztertanácsot tudjuk tájékoztatni. Feltehető, hogy semmi lényeges újat nem fog mondani. Mečiar azt nyilatkozta, hogy az elterelést lehetetlen felfüggeszteni, ezt nem tudja megtenni, kivéve azt az esetet, ha a moratórium időszakában a fenntartási költségeket a magyarok fedezik. Erre természetesen Marinovich Endre azért nem fog reagálni, hogy Magyarország határain kívül jogellenesen megépített objektumot Magyarország nyilván nem fog üzemeltetni és azon karbantartási munkálatokat végezni. Feltehető, hogy valamilyen kompromisszum irányába, vagy valamilyen arcuk elvesztését akadályozó lépést, valami ilyet szeretnének, ezért ezt a formát választották, hogy a kabinetfőnököt hívta meg ebédre a kabinetfőnök. Hát ezt majd meglátjuk. Amit Martonyi államtitkár úr felvetett, arra én visszakérdeznék. Bármilyen szempontból egy akadályozó tényező, ha megcsinálják az elterelést. Ez egy objektív akadályozó. Ha a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulunk, tehát egy jogi lépés az tekinthető-e bármilyen szempontból akadályozó lépésnek, vagy tekinthető-e az EBEÉ konfliktusmegelőző szervezethez való fordulásunk ilyennek? Én nem hiszem, hogy tekinthető, viszont, ha megint halasztjuk ezt, és nem adjuk már postára végre ezeket […] Nekünk módunkban áll bármikor ezeket visszavonni. Én nem lennék híve annak, ha nincs komoly ellenérv, hogy miért ne adjuk be ezeket, amikor már bejelentettük nyilvánosan, hogy Hágához fordulunk. Bejelentettük, ezért tüntetés lesz Bős ügyében holnap, azt hiszem. Ugye? Holnap tüntetés van.? tehát mi akadálya van bármilyen vonatkozásban? Hágában vissza tudjuk vonni. Ha nincs konfliktus, akkor vissza tudjuk vonni, de ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket, belpolitikailag ez egyre nehezebb lesz. Így is túl sokáig vártunk ezekkel a lépésekkel. Úgyhogy ez nem ront a tárgyalásokon, sőt, ahogy nem rontott a tárgyaláson a nyers nemzetközi bemutatása sem ennek. Nem rontott a tárgyalásokon az, hogy már eleve ezeket a lépéseket megtettük, úgyhogy én nem hiszem, hogy rontana, és ennyi idő után érdemes lenne a szlovákokat ráébreszteni, hogy nem csak fenyegetődzünk ezekkel a lépésekkel. Ennek ellenére természetesen még tárgyalhatunk. Ez azért nem olyan lépés egy hágai, vagy egy ilyen EBEÉ-levél, mint hogyha valaki eltereli a Dunát. Mire várjunk? Bármikor megtehetjük, úgyhogy erre kérek nyers, őszinte válaszokat, hogy mi a vélemény.

(Martonyi János szerint az EBEÉ sürgősségi mechanizmust azért akartuk működésbe hozni, mert azt állítjuk, hogy Csehszlovákia megsértette Magyarország területi integritását, megsértette határainkat azzal, hogy elterelte a Dunát. Hogyha azt az értesítést kapjuk, hogy ezt az elterelést nem teszik meg most a közeljövőben, akkor nincs integritássértés, nincs határsértés, tehát nincs oka.)

Antall József: Akkor felteszem máshogy a kérdést. Tehát tény, hogy Csehszlovákia, a szövetségi kormány a válaszlevelében és egy miniszterelnök bejelentette, hogy elterelik a Dunát. Miután a szlovák miniszterelnök bejelentette, miért nem lehet úgy megfogalmazni a levelet, hogy az a bejelentés történt, hogy elterelik, és ez jelenti tulajdonképpen a határsértést.

(Martonyi János szerint csak a befejezett területi integritássértés minősül olyan jogsértésnek, ami a sürgősségi mechanizmus alapjául szolgálhat. A nemzetközi jogi megfontolástól függetlenül sem volna átgondolt dolog pont most megindítani ezt a mechanizmust, amikor úgy tűnik, hogy éppen eltekintett a szlovák kormány ennek a súlyos jogsértésnek a meglépésétől. Ő megvárná a jövő hét elején esedékes megállapodást, és ha sikerül a háromoldalú szakértői bizottságot működésbe hozni, akkor ez természetszerűen azt is jelenti, hogy erről a jogsértésről a szlovák fél, legalábbis időlegesen, a bizottság munkája befejezéséig lemondott. Ez érvényes a hágai kereset beadására is, ugyanis, ha mi most beadjuk a keresetet, akkor lehet, hogy egy belpolitikai gesztust tettünk, de egyben megint csak ingereljük a másik felet, és tulajdonképpen a megoldást semmivel sem visszük előre, mert hiszen kölcsönös elfogadás esetén van csak helye eljárásnak.
Surján László népjóléti miniszter támogatja a kereset megindítását és az EBEÉ-levél elküldését, hiszen a főkonzuli híradás nem tekinthető hivatalos szlovák közlésnek.
Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere viszont óvatosságra int, mert szerinte most egyértelműen érződik a szlovákok részéről a kompromisszum keresése.
Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint a sürgősségi mechanizmus beindításával fenyegetve is kényszerítsük a szlovákokat színvallásra.
A további hozzászólók egyetértenek a kereset és a levél elküldésével az eredeti tervnek megfelelően.)

Antall József: Még egyszer szeretnék arra hivatkozni, amire Surján miniszter úr is visszautalt, hogy nemzetközi jogalanyisága a szövetségi kormánynak van. Ameddig mi csak a szlovák kormánnyal tárgyalunk valamiről, akkor az mindenkor keresztülhúzható, és mindenkor hitelmentes. Ha csak a szövetségi kormánnyal tárgyalunk, akkor viszont egy olyan kormánnyal tárgyaltunk, amelyiknek nincs jövője. Ennek következtében minden lépésünk csak úgy indokolható, hogy ha a tárgyalópartner a szövetségi kormány és a szlovák kormány együttesen. Erre az átmeneti időre ez a jellemző. Így hívtak már Londonba bennünket, és így megy a szlovák delegáció, hogy szövetségi kormánymegbízott megy, szlovák és cseh. Tehát egyszerűen, ami csak szlovák január elsejéig, az bármikor letagadható, keresztülhúzható, az nem vehető alapul. Ez az egyik. A másik, az eddigi több hónapos tárgyaláson, levelezéssel az egészben, amit a románokra mondanak, hogy nem nép, hanem foglalkozás, egyelőre a szlovákra is mondhatom. Ezekkel egyszerűen nem lehet tárgyalni, amit mondanak, és ahogy csinálják, és amilyen gátlástalanul. Jellemző egy nagyon kicsi dolog. Nürnbergben elmondtam 25-én a beszédet,? amire mostani dátummal, most vette át Mečiartól a köszönőlevelet a pozsonyi konzul. Tehát megköszönte az itt történt fogadását, de most adta át, de úgy köszönte meg, hogy még a nürnbergi beszédem előtt legyen dátumozva. Megkérdeztem Pozsonyban, hogy mikor vitték be, most vitték be. A keltezést visszadátumozták, mert ő Nürnberg után nem akarta megköszönni a levelet. Ezek rendkívül kifinomultak ebben a mentalitásban. Tehát ők nagyon tudatosan, egyik napról a másikra nagyon szívélyesek, ilyen a gazdasági miniszter, a közlekedési miniszter, az összes többi is szívélyes, de ez semmire se kötelezi őket. Tehát figyelembe kell venni a jövőre vonatkozóan, hátha lesz belőle valami, de egy pillanatig nem lehet egyetlen szavukat sem elhinni. Ettől még én is nagyon szívélyesen beszélek velük szükség esetén, de nem hiszek addig, csak a tényeknek. Nos, ebből az következik, hogy ma csütörtök van. Az már hibás dolog, hogy most már ma nem tudtam még mindig aláírni a leveleket, amit e tárgyban a kormányfőknek akartunk küldeni. Ha még tovább húzzuk, teljesen értelmét veszti, ameddig ezek a levelek elkészülnek a külügyben. Most kérdem, hogy e levelek aláírásának egyáltalán lesz-e értelme, mert ezt legközelebb már csak holnap tudom megtenni, és ha alá is írom, hétfőn fogjuk kiküldeni, ahogy ismerem az apparátus működését. Az egyik kérésem, hogy államtitkár úr nézzen utána, hogy áll a dolog, mert megfontolandó, hogy van-e értelme egyáltalán így a kormányfőknek levelet írni. A második dolog. A Hágába való küldést hétfőre tervezik. Azt el tudom képzelni, hogy a keddet megvárjuk, de őszintén szólva nem hiszem, hogy ebben az esetben bármit veszélyeztetne, hogyha elküldenénk. Az Európai Közösséggel való tárgyalás, ha az rövid időn belül bekövetkezik, mármint keddre vagy szerdára, azt indokoltnak lehet tartani, hogy akkor azt még várjuk meg ezzel, mert ezt nyilván figyelembe kell venni. Egyébként ezek a megbeszélések, mind időhúzó is lehet. Biztos, hogy nyomást gyakorolnak rájuk, biztos, hogy a nyomások értelmében nem véletlen, hogy jelentkezik a közlekedési miniszter Siklós Csabánál, hogy Marinovichot ebédre hívják Pozsonyba már egy nappal előbb. Ez mind beletartozik ebbe a taktikázásukba. Ha mi most tényleg felülünk az első ilyen dologra, miközben az elkövetkező napokban sem fog semmi érdemleges történni. Három hónapig nem válaszolt a szövetségi kormány a levelezgetéseinkre. szóval egy olyan mentalitással állunk szemben, amit nem tudunk kivédeni. A másik dolog, hogy ennek csak egyik része külpolitikai, de a másik része masszív belpolitikai dolog. Elmondta az ellenzék is ezt a Hágát, elmondták ezeket, ha mi most ezeket nem csináljuk meg, és utána ebből mégsem jön be az, hogy ők valóban akarnak valamit, akkor biztos, hogy megint azt fogják mondani, hogy eltutyimutyiskodtuk az időt. Úgyhogy én nem látom, hogy mi hátránya lenne – ha tényleg ez a nyomorult hágai fordítás már elkészült –, hogyha ezt elküldjük, mert nem tudom, mikorra tűzik ki a brüsszeli tárgyalást. Tehát az egyik az, hogy ha azt csináljuk, amit a Jeszenszky Géza mondott, akkor rendben van, 48 órás határidővel kérjünk választ ezekre a kérdésekre, és majd meglátjuk, mit válaszolnak, és különben az EBEÉ-hez fordulunk, hogyha ezt nem kapjuk meg írásban. Azért valamit csináljunk, másképp nem állhatunk a közvélemény elé. A másik dolog pedig, hogy igenis össze kell hívni ezt a bizonyos hatpártit, azt a grémiumot, a három bizottság és a hat párt frakcióvezetőjének a részvételével, amit összehívtunk az elmúlt alkalommal is. Ígéretet is tettünk erre, ha újabb fejlemény van. Az érdekelt minisztereknek kell leülniük velük. Ők elfogadták, hogy a Bős–Nagymaros nem pártügy és nem pártpolitikai kérdés, ezért magunkhoz kell őket gyakorlatilag kompromittálni, ha úgy tetszik, hiszen végig velünk csinálták az egészet. Úgyhogy összegezve, én azt hiszem, hogy a Kormánytól egy felhatalmazást kérjünk arra az esetre, hogy ennek szellemében a legjobb belátásunk szerint, de az elkövetkező napokban megtehessük a lépéseket. Nem látom tovább az időhúzásnak az előnyeit. Azt pedig, hogy a zöldek belehajtottak, vagy nem hajtottak bele minket; engem őszintén szólva a zöldek igazából nem hajtottak bele, mert az ellenkezőjéről sem vagyok meggyőződve. Senki nem tudott olyat mondani az elmúlt másfél évben, ami megoldás lett volna, és aminek reális alapja lett volna, ha megcsináltuk volna. Ha lett volna reális alapja, akkor megpróbáltunk volna valamit már csinálni. Az igaz, hogy a zöldek, általában a környezetvédők csak negatívumokat mondanak, de nem volt a másik oldalon sem olyan lehetőség, és a csehszlovák fél sem tudta igazából, Čalfa se mondott soha olyat, a szlovákok soha, Čarnogurský pedig mindig mindent visszautasított. Tehát az is egy játék volt, nem volt alternatívája annak, hogy mit lehetett volna csinálni. Ez érzelmi kérdés, hogy egyik vagy másik szélsőséges álláspontot tartjuk-e rosszabbnak, de én őszintén szólva reális alternatívát soha nem hallottam azzal kapcsolatban, hogy mit csináljunk. Hát azt, hogy felépítsük vagy segítsünk efelé, az se volt jó megoldás, tudjuk. Most még nem tudjuk, hogy Marinovich mire jutott a tárgyaláson, de majd meglátjuk. Nem hiszem, hogy kapott egy olyan dokumentumot, ami számunkra most megoldja ezt a kérdést. Még egyszer hangsúlyozom, a külügyi szempontokat figyelembe véve természetesen nem szabad elrontani, de belpolitikai kérdésekre is nagyon gondolnunk kell, amikor ebben a kérdésben döntünk. Úgyhogy, ha most nem döntjük el azt, hogy ebben a szituációban az EBEÉ-nek beadjuk a levelünket, akkor ezt én tudomásul veszem, ha a Kormány így látja jónak. Elképzelhetőnek tartom, hogy az EBEÉ-t arról értesítsük, hogy a Duna Bizottságnak bejelentették az elterelést, és nekünk is ezt válaszolta a csehszlovák kormány. Nem tudom, hogy van-e ilyen jogi lehetőség, hogy bejelentjük, hogy ezen bejelentések alapján előzetesen jelezni kívánjuk, hogy az ország határait, így integritását veszély fenyegeti. Ennyit legalább bejelenteni az EBEÉ konfliktusmegelőző titkárságra, hogy mi ez. Belpolitikai okokból is szerintem meg kellene ezt tenni. A másik pedig, hogy a hágait
jövő héten be kellene adni. Ez a kérdés, hogy mikorra tűzik ki, mert lehet, hogy olyan javaslatot fognak tenni, hogy két hét múlva ül össze a hágai bíróság, és esetleg az EK-bizottság nem fog azonnal összeülni. Erre van-e valami biztosíték?

(Martonyi János szerint a hágai nem fog összeülni, mert ahhoz a két fél hozzájárulása kell.)

Antall József: Persze, hogy nem fog, azért lenne nekünk fontos, hogy leadtuk.

(Jeszenszky Géza, aki közben beszélt telefonon Marinovich Endrével, röviden erről beszámol. Megerősítették, hogy készek mérlegelni egy felülvizsgálatot, de arra külön felhívták az államtitkár úr figyelmét, hogy információjuk szerint Magyarországon holnap egy olyan nagyszabású tömegakció, tüntetés és ezzel egy időben diplomáciai offenzíva indul, ami számukra lehetetlenné teszi azt, amire egyébként hajlanának.)

Antall József: Kérem szépen, akkor a sürgősségi eljárás ügyében van egy kérdés. Akkor a mai napon a Külügyminisztérium utasítsa a prágai nagykövetet és a pozsonyi főkonzult, hogy 48 órán belüli választ várva tegye fel ezeket a kérdéseket, mert különben meg kell indítanunk a szükséges diplomáciai lépést. Így erre a szombatra várjuk a választ, a külügy megszervezi a fogadókészséget a minisztériumban ügyeleti rendszerrel. Ezt elfogadja a Kormány így ebben a formában? Ez az első. A második, felhatalmazást kérünk arra, hogy hétfőn vagy kedden megítélhessük az addig beérkező információk alapján, hogy az addigra remélhetőleg elkészült és lefordított keresetet mely napon küldjük el Hágába, vagy ha valami ellene szólna, akkor majd a szerdai minisztertanács dönt erről végleg. Tehát akkor ez volt a második, Hága vonatkozásában. A harmadik, hogy ezeket az információkat össze kell gyűjteni, amiket a kétoldalú megbeszéléseken folytattunk, de megítélésem szerint minden lépést egyszerre kell megtenni a szövetségi kormánynál és a szlovák kormánynál. Továbbá kérem megnézni, hogy a holnapi napra össze tudjuk-e hívni még ezeket a parlamenti bizottságokat, vagy legkésőbb hétfőre. De igazából már holnap kellene őket tájékoztatni. Martonyi államtitkár elmondja az eddigieket, hogy mi történt, tehát tájékoztatjuk őket, és akkor ennek jegyében megy tovább. Kérem szépen, van-e még akkor valami? Tehát, akkor holnapra ezt megszervezik, és tájékoztatást adunk. A Hágát pedig akkor jövő hét első napjaira tervezzük meglépni. Mielőbb a brüsszelit tisztázni kell, és ezt a 48 órás határidejű válaszkérést beindítani, és a leveleket holnap reggel át kell adni a nagyköveteknek, vagy faxon megküldeni. Változatlan az a véleményem, hogy a szlovák felet egyedül a presszió érdekli, és pillanatig ne higgyük, hogy másért teszik, szerintem csak a kemény fellépés miatt. Az viszont, hogy a nyugatiaknak tulajdonképpen mi a támogatásuknak az indítéka, én körülbelül azt hiszem, hogy az elejtett szavakból azt lehet mondani, félnek bármilyen második Jugoszlávia kialakulásától. Nem az érdekli őket, hogy kinek van igaza, semmi más, egyszerűen csak az, hogy a régióban netán egy újabb válsággóc keletkezik. Igazából azóta foglalkoznak vele, amióta nem azt mondjuk, hogy kérem, mi nem akarunk itt válságot, hanem mióta azt mondjuk, hogy válság lesz ebből, és ebből konfliktus lesz. Tehát csak azóta foglalkoznak vele, és azóta izgatja őket, mert tudják, hogy az akkor egy nagyobb probléma. Hát akkor, ha erre megkapjuk a felhatalmazást, ezek szerint járunk el. Köszönöm, és akkor vége a minisztertanácsnak.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 839-845. oldalán megjelent szövege)