Antall Józsefről már a rendszerváltás előtt tudtuk: a mi alapértékeinket osztja, a mi nyelvünket beszéli, és elkötelezett az európai jövő iránt — jelentette ki Otto Graf Lambsdorff. A német Szabad Demokrata Párt (FDP) tiszteletbeli elnöke, a Liberális Internacionálé volt elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjújában nagy formátumú politikusnak nevezte az egykori miniszterelnököt, és úgy vélte, Antall József példa lehet a jövő számára.
— Nem sokkal halála előtt, 1993 nyarán Antall József felkereste önt otthonában. Hogyan emlékszik vissza erre a találkozóra?
— Antall József, az orvosi kezelés után láthatóan megviselten, a feleségével látogatott meg minket. Hosszú beszélgetést folytattunk a nemzetközi politikáról, Európa jövőjéről beszéltünk, és magától értetődően szót ejtettünk a magyar belpolitikáról is, amelyet mindig igyekeztem nyomon követni. A korábbi találkozások alapján tudtam, hogy Antall József nagy formátumú politikus. A nemzetközi helyzetről adott pontos elemzése és a belpolitikai viszonyok árnyalt ábrázolása ezen a nyári napon szintén megerősített ebben a meggyőződésemben.
— Liberális, illetve konzervatív politikusként mennyire találták meg a közös hangot? A viták vagy az egyetértés jellemezte ezt a találkozót?
— Vitáról semmiképpen sem beszélnék. Közismert, hogy egy keresztény-liberális kormány tagja voltam, és ma is meggyőződésem, hogy a konzervatívok és liberálisok okos együttműködése hasznos lehet egy ország számára. A liberalizmus a rendszerváltás összes politikusára nagy hatással volt, tényleg kár, hogy egyes országokban ez a szó már-már szitokszóvá vált. Antall Józseffel tehát könnyen közös nevezőre jutottunk, és örömmel állapítottam meg, hogy két magyar politikusról is - akik már annak idején is fontos szereplői voltak akkor még liberális pártjaiknak - nagyon pozitívan nyilatkozott.
— Milyen embernek ismerte meg a miniszterelnököt?
— Már a rendszerváltás előtt ismertem néhány magyar politikust, az önök országában ugyanis mindig könnyebb volt oldottabb kapcsolatot kialakítani, mint a többi kommunista államban. 1990 markáns választóvonal volt, és Antall Józsefről tudtuk, a mi alapértékeinket osztja, a mi nyelvünket beszéli, és elkötelezett az európai jövő iránt. Ezenkívül rokonszenves ember volt, kellemes beszélgetőpartner.
— Antall József annak idején teljesen új hangot ütött meg, például azzal, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének tartotta magát. Miként fogadták az európai politikusok — közöttük ön is — ezt az új hangvételt?
— Mindig is nagyon fontosnak tartottam, hogy Antall József a külföldön élő magyar kisebbségekért is felelősséget érzett. A huszadik században Európa politikai térképe olyannyira megváltozott, hogy az így keletkezett etnikai viszonyok tartós konfliktusforrássá és politikai viták tárgyává váltak. Antall pontosan tudta - ellentétben a térség egyes politikusaival -, hogy a visszaszerzett szuverenitást, a nemzetállamok eszméjét soha nem szabad a nemzeti kisebbségek kárára megvalósítani. Számára az európai norma volt a mérce, és meggyőződése volt, hogy Magyarország nemzeti érdekeinek csak az Európai Unió keretein belül lehet érvényt szerezni.
—Az európai uniós csatlakozás küszöbén állunk. Annak idején ilyen Európáról álmodtak?
— Mindig is azon fáradoztam, hogy az európai egységet elősegítsük. Ezért személy szerint például az euró sikerét is nagyon fontosnak tartom. Természetesen abban reménykedtem, hogy Európa újraegyesítése valamivel gyorsabban megy végbe, mivel ebben egy már régóta ismert tény intézményesítését látom. Nevezetesen azt, hogy Magyarország és egész Közép-Európa történelmileg mindig is Európához tartozott. Most azonban az a fontos, hogy a közös európai jövőnket okosan alakítsuk ki, és mindent megtegyünk azért, hogy Európa a globális gazdasági versenyben megállja a helyét. Ezért mindannyian felelősséggel tartozunk.
— Magyarországon sokat emlegetik Antall József politikai örökségét. Ön hogyan látja: ki lehet ma az antalli örökség továbbvivője?
— Nem tisztem, hogy a magyarországi napi politikában állást foglaljak, ezért - szerény benyomásaim alapján - a választ így adnám meg: Antall József számára a demokratikus intézmények létrehozása és érinthetetlensége mindennél fontosabb volt. Európa és a külföldön élő magyarok iránti elkötelezettségét már említettem. Azok, akik ezeket a politikai elhatározásokat nemcsak a zászlajukra tűzik, hanem - politikai ügyességgel és az érvényesítés képességével abban a helyzetben vannak, hogy meg is valósítsák, egy nemes hagyományt folytatnak a magyar politikában. Antall József nemcsak része ennek a hagyománynak, hanem egy lehetséges példa is a jövő számára.
(Magyar Nemzet, 2003. december 12.)
